Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A nagy gazdasági világválság „hivatalosan" 1929-1933 között pusztított, de ez a dátum a folyamat tovagyűrűzése miatt országonként eltérő, s a szegényebb országokban hosszabb ideig is tartott.
A világgazdasági krízis előzményei messzire vezetnek.
Mindenekelőtt érdemes megvizsgálni az USA fejlődését az 1920-as években. Az első világháború utáni évek legnagyobb haszonélvezője az Egyesült Államok volt: a területén nem folytak harcok, nem szenvedett háborús veszteségeket, kölcsönökkel és iparcikkek exportjával segítette a háború utáni újjáépítést. Az USA gazdasági termelése átlagosan 40 százalékkal emelkedett, és a fejlődés az életkörülmények nagyarányú javulását is maga után vonta.
Ekkoriban kezdtek elterjedni az autók, fejlődésnek indult a rádiózás, megkezdődött a mozi térhódítása. Az emberek lassan megszokták, hogy jobban élnek, és egyre több terméket vásárolnak. Az 1920-as évek végére az USA a világgazdaság központja és a világ hitelezője lett, emiatt azonban az amerikai gazdaság válsága azonnal világméretűvé vált, mivel továbbgyűrűzött a világpiac többi országára is.
De kanyarodjunk vissza egy kicsit az időben!
Az első világháború rombolása totális gazdasági kimerülést, az anyagi és emberi erőforrások mérhetetlen pusztulását idézte elő a hadviselő országokban.
Jelentős mértékben megnőtt az infláció és a munkanélküliség, valamint a közszükségleti cikkek hiánya. A békeszerződések ráadásul nehezítették a talpra állást, a világpiac jelentős mértékben beszűkült. A háború okozta teljes károkat Németországnak és szövetségeseinek kellett fizetnie. Az USA-ban 1921-ben, míg Európa több országában a húszas évek közepe felé sikerült helyreállítani a károkat, ám a fellendülés csak rövid ideig tarthatott.
Mindezt tovább tetézte az 1929 augusztusában kezdődött gazdasági recesszió.
Világszinten túltermelés alakult ki, minden ágazat kapacitását meghaladva állított elő cikkeket, az előállítás költségeit pedig hitelekből fedezték. Mivel a piac nem bővült, sőt a pénzek jelentős részét a termelésbe fektetett hitelekre fordították, így vásárlóerő sem maradt, s hatalmas mennyiségű cikk vált eladhatatlanná, sem vásárlásra, sem pedig termelésre, vagy bővítésre nem volt pénz, ráadásul megindult az ipari forradalom harmadik hulláma is.
A válság egy ismétlődő (ciklusos), önmagát erősítő folyamattá vált, amelynek kiindulópontja a túltermelés volt.
Ennek következtében csökkenteni kellett a termelést, ami létszámleépítésekkel, elbocsátásokkal, munkanélküliséggel járt. Ennek hatására viszont az emberek kevesebbet tudtak vásárolni, ezért tovább kellett csökkenteni a termelést, ami miatt újabb leépítések következtek. Így viszont még a korábbinál is kevesebbet tudtak vásárolni, és még inkább csökkenteni kellett a termelést, stb. (így gyűrűzik tovább az ördögi kör).
Ezek után 1929. október 24-én, a „fekete csütörtökön" megkezdődött a részvénypiaci recesszió is, sokan innen számítják a válság kitörését. Ekkor – mindmáig tisztázatlan okokból kifolyólag – a New York-i tőzsdén eladási láz tört ki, a részvények árfolyama hihetetlen mértékben zuhanni kezdett, csaknem 13 millió darab részvényt adtak el aznap. A feltartóztathatatlan folyamat azután október 29-én, a „fekete kedden" tetőzött. A tőzsdekrach első hat napjának összesített vesztesége 50 milliárd dollárra rúgott. Napokon belül az Egyesült Államokban több ezer bank ment csődbe, egyes államokban nem maradt talpon egyetlen pénzintézet sem.
A különböző gazdasági ágazatokban százezrek vesztették el állásukat, üzemek zártak be,
vállalkozások csődöltek be, a termelők kezén mérhetetlen mennyiségű felesleg maradt, amit nem lehetett értékesíteni, mert a vevőknek nem volt pénze. Ekkortájt a munkanélküliség az USA-ban 2-ről 25 százalékra nőtt.
A gazdasági válság egyik legmegrázóbb eseménye egy észak-kelet angliai kisvároshoz,
Jarrow-hoz kötődik, amelynek munka nélkül maradt férfiai 1936-ban útra keltek, hogy megvédjék a becsületüket
- a menet a Jarrow Crusade, azaz a Jarrow Keresztes Hadjárat nevet kapta. A helyi hajógyárat 1934-ben zárta be tulajdonosa, és ezzel a kisváros munkásainak mindegyike elvesztette állását. A gyár bezárását követő 26 hétig folyósították a munkanélküli segélyeket, majd a kormányzat úgynevezett „rászorultsági felmérést" végzett a szegény családok között, azt vizsgálva, hogy: képesek-e segítség nélkül eltartani magukat, milyen életmódot folytatnak, azaz méltóak-e a további segélyre?
Magyarországon is iszonyú volt a pusztítás
Magyarország helyzete az 1920-as évek végére stabilizálódni látszott az I. világháború és Trianon megrázkódtatásai után. A gazdasági világválság azonban mindezt egyik pillanatról a másikra felülírta. Hazánk legjelentősebb gazdasági ágazata a mezőgazdaság volt, s mivel a válság túltermelési krízis volt, a világpiac összehúzódását okozta, ezért nehéz volt értékesíteni a magyar gabonát és lisztet.A munkanélkülivé vált embereknek így a nyomoron, éhségen, fűtetlen lakásokon túl a mindennapi megaláztatás is osztályrészül jutott. Lustának, mocskosnak, munkakerülőnek bélyegezték őket. 1936-ban 200 munkás férfi gyalog indult Jarrow-ból Londonba, hogy elmondják az igazságot.
Nem lusták! Nem koszosak! Nem csavargók! Csak nincs munkájuk.
470 kilométert gyalogoltak a becsületükért.
Az amerikai kormány többféleképpen igyekezett a válságot kezelni, ám eleinte sem az általános intézkedések (pl. általános takarékoskodás), sem pedig a rendkívüli intézkedések (pl. kávéval, gabonával, vagy egyéb mezőgazdasági termékkel fűtött mozdonyok, csatornákba, folyókba kiöntött tej) nem segítettek.
Azután 1933. március 4-én hirdette meg a hivatalába frissen beiktatott Franklin D. Roosevelt amerikai elnök új gazdasági-társadalmi irányvonalát, a brit közgazdász, Keynes gazdaságpolitikájára alapozott New Dealt (új irányvonal). Ezt követően kemény kézzel hozzáláttak a válságba került amerikai gazdaság rendbetételéhez.
A politika világában mágikus számnak tekintett első 100 nap alatt az elnök gyors megoldásokat foganatosított a legsürgetőbb területeken.
Négynapos bankzárlatot rendelt el, új banktörvényt vitt keresztül a kongresszuson, megtiltotta az arany kivitelét az országból. A bankok újbóli megnyitását szövetségi hatósági engedélyhez kötötte, így helyreállította a velük szemben megcsappant bizalmat. Az inflációs gazdaságpolitika jegyében pedig leértékelték a dollárt.
A munkanélküliség megszüntetésére létrehozták a polgári tartalék hadtestet,
a munkások táborokban laktak, ingyen étkezést, szállást, egyenruhát és napi 1 dollár zsebpénzt biztosítottak a számukra. A program keretében erdőket ültettek, utakat, hidakat építettek, folyószabályozást végeztek. A munkanélküliség csökkentése érdekében megalakult a közmunkaügyi hivatal is, amelynek feladata a közmunkák szervezése volt, csak a Tennessee folyó völgyében folyó munkálatokban 8,5 millióan dolgoztak 1935 és 1943 között. E projektek keretében valósult meg többek között a Los Angeles-i Griffith obszervatórium, a New York-i LaGuardia repülőtér vagy a San Franciscó-i Golden Gate híd is.
A mezőgazdaság fellendítése érdekében csökkentették a vetésterületet és az állatállományt, a farmereket kárpótolták és haladékot kaptak adósságaik visszafizetésére. Az iparban megteremtették a tisztességes verseny feltételeit, meghatározták a maximális munkaidőt és a minimális munkabért. Trösztellenes törvényeket fogadtak el, jelentősen megnyirbálták a vállalatok jogait és kiváltságait.
A láthatatlan kéz politikáját a cselekvő állam koncepciója váltotta fel, megkezdődött a társadalombiztosítási rendszer kiépítése, a munkások védelme állami feladat lett.
A szociális intézkedések jegyében elkezdődött a munkanélküliek segélyezése.
Roosevelt a társadalmi támogatottság érdekében nagy gondot fordított az amerikaiak tájékoztatására is. A vele folytatott „kandalló előtti beszélgetéseket" egész Amerika figyelemmel kísérhette a rádióban.
Szintén remek ötletnek bizonyult a „kék sas akció", amelynek keretében a New Deal törvényeit betartók kék sassal jelölhették meg áruikat.
Az első New Dealt - továbbra is - Keynes gazdaságpolitikájára alapozva 1935-36-ban egy újabb követte, amely kétmillió munkanélküli számára teremtett munkahelyet. Az intézkedések következtében az amerikai gazdaság újra felfutóban volt, és az évtized végére az USA kilábalt a válságból.
