Dél-Afrika egyik legkedveltebb alkoholos italává vált egy kicsiny, kézműves párlóüzem terméke, az Indlovu gin (az indlovu néhány dél-afrikai nyelvjárásban "elefántot" jelent). Pedig látszólag minden a siker ellen szól: a termék sajátos, a beszámolók szerint földes ízű, de nagyon kellemes aromáját ugyanis az elefánttrágyának köszönheti.
A nem mindennapi ötletet a párlót üzemeltetőknek egy kenyai szafaris túrájuk adta, amelyen sajátos ismeretekkel gazdagodtak. Paula és Les Ansley elmondása szerint itt tanulták meg, hogy az elefántok igencsak odafigyelnek táplákozásukra, sokféle növényt illetve termést fogyasztanak, irigylésre méltó változatosággal. A másik, amit megtanultak, az az, hogy az elefántok napi mintegy 150 kilomgrammos táplálékbevitelüknek csak mintegy 30 százalékát hasznosítják, a többi a salakanyagokkal együtt távozik szervezetükből. A trágya pedig tele van zamatos, aromás növények maradványaival, amiket csak a megfelelő eljárásokkal fertőtleníteni kell, megtisztítani, majd száradási folyamatok után, mehetnek is a lepárlóba, hogy ízesítésükkel italok készüljenek. A technológia véglegesítésében sokat számított az, hogy az ürülékből készülő gin innovátorai egyébként tudósok.
Méghozzá nem is akarámilyenek.
A gyártók, elmondásuk szerint, "Afrika ízeit" kínálják "kalanditalukkal", méghozzá üvegjét 659 randért (ez nagyjából 14 ezer forintnak felel meg).
Ezzel a röviditalok piacának egyértelműen a legmagasabb szintjére pozicionálják terméküket - Dél-Afrikában a legjobb minőségű ginekért jelenleg 9-10 ezer forintnak megfelelő összeget kell fizeni.
Úgy tűnik azonban, minderre van kereslet.
A dél-afrikai fogyasztók korábban főleg brit import gineket fogyasztottak. 2015-ben az országban tucatnál is kevesebb ginlepárló működött, most ötvennél is több. Az ország nyugati térségében működő üzemek havonta 18 ezer üveget gyártanak, és 17 országba exportálják termékeiket.
De mi áll a látványos piacnövekedés mögött?
A gin világszerte mind nagyobb népszerűségnek örvend. 2018-ban a globális fogyasztás 8 százalékkal nőtt, míg a briteknél az arány 52 százalék volt. Ugyannakkor az IWSR piackutató adatai szerint, Dél-Afrikában még ennél is nagyobb volt a fogyasztásban mért egy éves bővülés, 54 százalék.
Hozzájárul a dél-afrikai piac bővüléséhez az is, hogy 1994-ben, az apartheid rendszer után, liberalizálták a gyártást, és a különböző szabálymódosítások lehetővé tették, hogy ne csak a fehérek készítsenek alkoholos italokat.
Végül sokat számít az is, hogy Dél-Afrika ismert italágazata, a borászat, nehézségekkel küzd. A szőlőtermelés meglehetősen kényes, nagy szakértelmet kívánó, helyigényes tevékenység, eredményessége az időjárástól is függ, és a borászati termékek áringadozása sem könnyíti meg a gazdálkodók és bortemelők dolgát. Egy ginlepárló elindításához viszont akár egy raktárépület is elég lehet.
A kézműves gin dél-afrikai sikere ellenére, a vásárlók ugyanakkor még mindig az olcsóbb termékeket keresik. A ginértékesítésítés mindössze 6 százalékát teszik ki azok az üvegek, melyek 225 randnál többe kerülnek.