Ha az első magyar csokoládégyár históriáját szeretnénk feldolgozni, akkor onnan kell kezdenünk, hogy a csokoládét a mai formájában még nem is ismerték ebben a korban. Legfeljebb ritka italként lehetett találkozni vele, mert a cukrászdákban inkább kakaóval ízesítettek. A csokoládét megelőző édességek a korabeli polcokon a cukorkák voltak, melyek
eléggé egészségtelenek lehettek, hiszen az akkori ételszínezékek közt gyakran kifejezetten mérgező és egészségkárosító anyagokat is találtunk volna.
1866-ban barátja, Nagy Ferenc józsefvárosi cukorkakészítő győzködésére Pesten telepedett le egy fiatal, 1843. december 18-án Mecklenburgban született, tehát mindössze 23 éves hamburgi cukrászmester, Stühmer Frigyes. A jómódú evangélikus polgári családban született iparos azonban fiatala kora ellenére egyáltalán nem volt kezdő a szakmájában, hiszen a neves Schulze cégnél tanulta ki a cukorkakészítés mesterségét a németországi Ludwigslustban, de emellett több csokoládéüzemben is dolgozott Hamburgban és Prágában.
Stühmer Frigyes mindössze két évig serénykedett az Ősz (ma Szentkirályi) utca 8 szám alatti bérelt helyiségben, amire 1868-ban egyéni céget alapítva megvásárolta a helyiséget, és vele Nagy Ferenc üzemét, majd Drezdából importált gőzüzemű berendezésekkel korszerűsítette azt. A korabeli híradások szerint az ifjú mesternek az volt a célja, hogy megszabadítsa a magyarokat a rossz minőségű, egészségre veszélyes anyagokat tartalmazó cukorkáktól.
Sok ötleten keresztül vezetett az út a sikerhez, mellyekkel a cukrászmester megalapozta hazánkban az édességek nagyüzemi termelésének és értékesítésének alapjait.
Akkoriban például egyáltalán nem volt szokásban, hogy egy cég saját márkabolt hálózatot hozzon létre az országban.
Bár a siker nem jött egyből, de 11 év szívós, kitartó munkájával és folyamatos tökéletesítéseivel Stühmer Frigyes odáig jutott, hogy
1879-ben fényes sikert aratott a székesfehérvári országos kiállításon, ahonnan ő hozhatta el az aranyérmet.
A császár, Ferenc József koronás arany érdemkereszt adományozásával ismerte el az iparos kitartó, rendületlen munkáját és az ipar fejlesztésében elért eredményeit.
Ezt követően már beindultak a megrendelések, és megnőtt a gyártás volumene is.
A mai értelemben vett csokoládé csak ekkor, tehát Stühmer Frigyes Magyarországra érkezését követő 17. évben debütált itthon, amikor is a kézi műhely helyén megnyílt az ország első, gőzgéppel működő cukorka és csokoládégyára. Az 1883-ban felépült üzemben már Európa élmezőnyébe tartozó cukorkák, táblás csokoládék, kakaóporok, nugátok, pralinék és bonbonok készültek. Az 1880-as években országszerte és Európa nagyvárosaiban is sorra nyíltak a Stühmer boltok, ahol gyönyörű dobozokban és igényes csomagolásban lehetett megvásárolni a finom édességeket.
Minden bizonnyal még több siker és újítások egész sora jellemezte volna Stühmer Frigyes életét ezután is, ám szervezete sajnos nem bírta a rohamos bővülés miatti feszített munkatempót, így a csokoládégyáros mindössze 46 évesen, 1890. május 11-én elhunyt Budapesten.
A gyára azonban szerencsére tovább fejlődött. Annak vezetését az alapító halála után először özvegye, Koob Etelka, és testvére, Koob Géza vette át. 1910-től Stühmer Frigyes kisebbik fia, dr. Stühmer Géza (1884–1978) vette át a cég irányítását, aki egészen a II. világháborúig tovább gyarapította a családi vállalkozást. Ez már nem volt azonban egy szerencsés időszak: az 1920-as évekre az I. világháború okozta alapanyaghiány, a kereslet csökkenése, a gyárban történt sajnálatos halálos balesetek és a Tanácsköztársaság terrorja rendkívül rossz helyzetbe hozta a céget. A csődtől egyedül a tulajdonosok leleményessége mentette meg a gyárat, akik
teljesen új termékpalettát fejlesztettek ki, és a csomagolások megtervezését olyan korabeli világhírű művészekre bízták, mint Lukáts Kató, Mallász Gitta, Szirmai Ilona vagy Jeges Ernő.
A céget 1928-ban részvénytársasággá alakították. A Stühmer termékek ekkor már itthon és külföldön egyaránt ismertek voltak magas minőségükről és a művészi tervezésű csomagolásukról. A társaság Párizsban elosztó telepet, Abbáziában (a mai Horvátország területén) lerakatot, Bécsben és az ország nagyvárosaiban pedig fióküzleteket tartott fenn. A 30-as években jelent meg a Frutti karamella, a Zizi drazsé, a Ropp ostyaszelet, a Bronhy és Gripp cukorka, illetve a pöttyös dobozos "E" kakaó.
Ebben az időszakban több olyan termék is készült a gyárban, amelyek máig népszerűek. Közülük külön érdemes megemlíteni a Tibi csokoládét, amelyet először 1941-ben kóstolhattak meg a vásárlók.
A Tibi csoki Stühmer Frigyes dédunokájáról, Stühmer Tiborról kapta a nevét,
és bár a gyerekeket célozták meg vele - erre utalt a kézírásos és kisbetűs „tibi" felirat, mely egyébként máig változatlan - de a felnőttek körében is gyorsan népszerűvé vált a bordázott mintázatú, akkor még kizárólag tömör tej- és étcsokoládé verzióban árusított finomság, amelyet ma már különféle ízekben és töltelékkel hoznak forgalomba. A Tibi csoki történetéhez azonban az is hozzátartozik, hogy ez a csokoládémárka a gyár visszavásárlása előtt külföldi tulajdonba került, és mivel a receptre nem tartottak igényt, más beltartalommal látták el. Így a mai Tibi csokoládé bármilyen finom is, már csak nevében és feliratában öröksége az egykori márkának.
A Szentkirályi utcai régi telken időközben egy ötemeletes gyárépület épült fel, mely a cég székházául is szolgált egyben. A vállalkozás azonban kinőtte az épületet, így a család megvásárolt egy épületet a ferencvárosi Vágóhíd utcában, ahová át is költözött.
Ez már egy jóval modernebb, nagyobb és korszerűbb üzem volt, méghozzá annyira, hogy mire teljesen elkészült (1941), széleskörű nemzetközi ismertségre tett szert a szakmában.
Aztán, mint oly sok magyar sikertörténetnek, a Stühmer gyárnak is az 1948-as államosítás vetett véget. A Stühmer család egy része külföldre menekült, a népszerű édességek gyártását az állam vette át, a gyárat pedig ettől kezdve Budapesti Csokoládégyárnak hívták.
Aztán több mint négy évtized telt el, majd eljött a rendszerváltás. Ahogy visszatért az élet a klasszikus üzleti világba, az eredeti tulajdonosok kanadai leszármazottai megpróbálták visszavásárolni a család egykori vállalkozását. Ez azonban nem járt sikerrel. A Vágóhíd utcai üzem a Stollwerck, majd 2002-ben - annak idején Európa egyik legjobb ilyen üzemeként - a Bonbonetti Choco Kft. tulajdonába került.
A Vágóhíd utcában a mai napig folyik az édességek gyártása, köztük több eredeti Stühmer terméké is.
A Stühmer márkanév azonban nem maradt a Budapesti Csokoládégyárban, hiszen még a nyolcvanas években megszerezte azt az államtól egy kisebb egri vállalkozás, amely Stühmer néven forgalmazott édességeket. Ezt használták ki a Stühmer család leszármazottai, akik visszavásárolták a nevet és újra a korabeli Stühmer termékek gyártásába kezdtek. Ez a korszak már a vendéglátós végzettségű – korábban színészként is dolgozó – Csóll Péterhez kötődik, aki az egri Stühmer édességbolt 2004-es megvásárlása után határozta el, hogy feltámasztja hamvaiból az egykor világhírű márkanevet. Ezt azonban még megelőzte egy névjegyvita, aminek megoldódása után, 2006 augusztusában indulhatott el ismét Stühmer néven a legendás édességek hazai gyártása.
Ezzel a kézzel készített konyakmeggy, a táblás tejcsokoládé, az egészmogyorós tejcsokoládé, az étcsokoládé és a kandírozott narancsdarabokkal dúsított étcsokoládé ismét forgalomba került Magyarországon.
Csóll Pétert az igazi, nosztalgikus ízek megteremtésében a szakma által csak „csokoládégurunak" becézett Borbély Béla édesipari szakember segítette, aki fiatal korában sokat járt a Stühmer üzemben, így fejből emlékezett például a legendás Korfu szelet eredeti receptjére. Az eredeti ízek mellett természetesen az eredeti márkanevekre is szükség volt, melyeket - annak ellenére, hogy az egykori Stühmer gyár mai gazdája már nem gyártotta őket - Csóll Péternek vissza kellett vásárolnia a Bonbonettitől.
2008 januárjában Novaj községben készült el a Stühmer Kft. csokoládéüzeme, így a nosztalgia termékek - Aranydesszert, Ezüstdesszert, Százszorszép desszert, Stühmer Rózsa, Korfu szelet, Montenegró szelet, Julika, Gránit kocka - azóta már innen kerülnek az üzletek polcaira. 2009 óta itt gyártják a híres Melódia szeletet is, mely egyébként a Szerencsi Csokoládégyárban született.
A Stühmer csokoládégyár története azonban még mindig nem ér itt véget, hiszen 2014 júliusában adták át a legkorszerűbb berendezésekkel felszerelt gyártóüzemet Makláron. Ezzel egyidőben nyílt meg a cég első cukrászdája is az üzem épületében, illetve ekkorra datálható a - hazánkban elsőként létrejött - csokoládé Kóstolói Klub megalakulása is.
2017-ben egy új területre lépett a Stühmer: megnyílt a jégkrémeket kínáló Cremeria, 2018 óta pedig a cég új cukrászműhelyében készülnek a sütemények.
A cég időközben országos terjeszkedésbe kezdett, Eger mellett Gyöngyös és Kecskemét belvárosában, továbbá Budapest három pontján is várják a vásárlókat a cég márkaboltjai.
A Stühmer termékek egy része ugyan még ma is az eredeti, régi recept alapján készül, mint nosztalgia termék, többségüket azonban már a mai termékfejlesztő csapat alkotta meg.
Források: Magyartermekonline.hu, Ferencker.blog.hu, Arcanum.hu, Bpromantikaja.blog.hu, Wikipedia.org, Stuhmer.hu