A tengeri kalózkodás világszerte egyre több problémát okoz az államoknak, az embereknek, és persze a gazdaságnak is. Sokáig Szomália partvidékét tekintették a modern tengeri kalózkodás emblematikus példájának, ahol a széthullott állam nem tudott gátat szabni a rohamosan terjedő jelenségnek. Ám úgy tűnik, hogy a szomáliai kalózkodás régi korszakának leáldozott, még akkor is, ha a szakértők annak újbóli kibontakozására figyelmeztetnek. Ahogy az Origo ebben a cikkében bemutatta, a tengeri kalózkodás gócpontjai 2018-ra Afrika nyugati partjaihoz, elsősorban a Guineai-öböl térségébe tevődtek át.
Az IMB nemrég kiadott, 2019 trendjeit bemutató jelentése megerősíti ezt.
Adataik alapján, a világ kalóztevékenységtől leginkább sújtott területe a Guineai-öböl.
A térségben 64 támadást regisztráltak, a tavaly bejelentett mind a négy hajóeltérítés is itt történt, és a globálisan 11 hajóból, melyre a támadók tüzet nyitottak, 10 jármű itt hajózott el.
Ráadásul itt voltak a legagresszívebbek a támadások is: több mint 50 százalékos mértékű volt az emberrablásba torkolló kalóztámadások számának emelkedése, a 2018-as 78-ról 2019-ben 121-re nőtt, vagyis ennyi tengerészt hurcoltak el a támadók. Ennek több mint 90 százalékát az utolsó negyedévben követték el, összesen 64 tengerészt ejtettek foglyul a kalózok hat különböző incidensben.
Hasonlóan, a kalózkodás másik fészkének számító Szingapúri-szorosban (a Malaka-szoros kijáratánál), szintén emelkedett a fegyveres támadások száma. 2019-ben innen 12 fegyveres rablótámadást jelentettek, ebből 11-et az utolsó negyedévben. Ugyanebben a térségben csak három, 2018-as ilyen incidensről tudni.
Némileg javult a helyzet Indonéziában, ahol elsősorban a kikötők környékén fordulnak elő támadások. Ezek száma a 2018-as 36-ról 25-re csökkent 2019-ben. Az IMB úgy látja, ez főként a helyi hatóságok és fegyveres testületek, valamint a nemzetközi tengerészeti szervezetek közötti jobb együttműködésnek köszönhető.
Az indiai szubkontinensről, valamint Bangladeshből nem jelentettek támadást 2019-ben.
Ez az első alkalom 2015 óta, hogy se kalóztámadás, se fegyveres rablás nem történt Bangladesh térségében.
Statisztikai alapon nézve, a megkísérelt kalóztámadások száma világszerte csökkent tavaly.
Összesen 162 akcióról érkezett jelentés, szemben a 2018-ban regisztrált 201-gyel.
2015-ben 246 kísérletről, 2016-ban 191-ről, 2017-ben 180-ról jelentett az IMB. Persze ezek pusztán a számok, önmagukban nem árulkodnak a támadások milyenségéről, pusztán mennyiségéről. A tavalyi jelentésből kiderül, hogy 2019-ben 130 alkalommal sikerült a kalózoknak feljutni a hajók fedélzetére, ami alig marad el a 2017-es 136-tól. A lőfegyverrel elkövetett támadások száma 47-re csökkent a 2018-as 56-ról, ám a késes akciók száma ugyanúgy 36 maradt.
Ami figyelemre méltó, hogy tavaly Szomália partjairól egyetlen egy kalózakcióról sem érkezett jelentés. Az IMB azonban figyelmeztet, hogy ez nem jelenti azt, hogy elmúlt a veszély, mert szakértők szerint a szomáliai tengeri bűnözésben érdekeltek folyamatosan készülnek arra, hogy egészen az Indiai-óceán térségéig nyúlóan támadásokat követhessenek el.
A jelentés megerősíti a korábban már láthatóvá vált tendenciát: már nem az olajtankerek a legérdekesebbek a kalózok számára. Tavaly a legtöbb megtámadott tengerjáró - 46 - feldolgozatlan nyersanyag vagy terményszállító teherhajó volt, olajszállító tankerből 19-et támadtak meg. Már feldolgozott kőolajipari termékeket szállító hajókból 38 keveredett konfliktusba. Konténerszállító hajókból 14-re csaptak le a tengeri banditák.
A legtöbb megtámadott hajó - 28 - egy parányi szigetállam, a Marshall-szigetek zászlaja alatt hajózott. Szingapúri zászló alatt 22, libériai alatt 19, panamai zászló alatt 17 hajót ért támadás.
Az IMB arra figyelmezeti a hajózási társaságokat, a némileg kedvezőbb statisztikai adatok ellenére továbbra is óvatosaknak kell lenni a vizeken, és a fertőzött területeken - ideértve Szomália partvidékét és az Ádeni-öblöt is -, ajánlott a szerződéses magán biztonsági cégek felbérelése fegyveres kíséretre. Ugyanakkor különösen ezeken a partszakaszokon - hívja fel a figyelmet a jelentés - nagyon nagy számban találkozni halászokkal is, a fegyveres kísérőknek pedig körültekintőnek kell lenniük, hogy ne nézzék a halászokat potenciális támadóknak. Az egyes térségekben továbbra is arra lehet számítani, hogy a kereskedelmi hajók áthaladását a nemzetközi közösség hadihajók jelenlétével próbálja segíteni.
Nehéz megbecsülni, mekkora károk köthetők a tengeri kalózkodás jelenségéhez, bár rendszeresen készülnek ilyen számítások, néha csak jóval később, az adatok annuálása és véglegesítése után.
A 2010-es évek elején, amikor a szomáliai kalózkodás virágkorát élte, a modellezés szerint éves szinten 7 és 12 milliárd dolláros kárt okozott a világnak, amelybe a biztosítók költségei éppúgy beletartoztak, mint a haditengerészeti erők felvonulásának 2 milliárdos költsége. Közgazdászok akkori modellezése szerint minden 120 millió dollárnyi zsákmányból, amelyet azokban az években a szomáliai kalózok megszereztek, vagy azokkal kapcsolatban kárt okoztak, a hajózási szektornak és a végfogyasztóknak összesen 900 millió és 3,3 milliárd dollárnyi kára keletkezett.
Szakértők szerint később az okozott éves kár - 2017-re - nagyjából 1,5 milliárd dollárra "állt be" Kelet-Afrikában, és akörül tartja magát. Nyugat-Afrikában 800-820 millió dollárnyi kárt okoztak a tengeri haramiák 2017-ben, illetve 2018-ban. Emellett a biztonsági cégek szerződtetése külön, dollárszázmilliós üzletté nőtte ki magát, nagyobb volumennel, mint amennyibe például - 200 millió dollárba - a haditengerészet felvonulása került Kelet-Afrikában.
Így a statisztikában látszó trendváltozás alapján érdemes lehet majd arra figyelni, megfordulnak-e ezek a számok a nyugat-afrikai kalózkodás felerősödésével.
Mindent egybevetve, a témával foglalkozó szervezetek modellezésére támaszkodva, a tengeri kalózkodás évente nagyjából
6 milliárd dolláros kárt okoz a világnak.
A helyzetet sokszor bonyolítja, hogy a kalózkodást nem mindig sikerül egyértelműen elkülöníteni más profilú bűncselekményektől. Például egy ENSZ-jelentés alapján, 2018-ban Nigéria 2,8 milliárd dolláros kárt szenvedett el a déli térségein eluralkodó banditizmus miatt, melynek részeként rablók olajszállító hajókat is megtámadtak, de célba vették a szárazföldi olajlétesítményeket is. Ezeknél a támadásoknál egyértelműen az olaj megszerzése volt az akció célja, nem pedig a találomra kiválasztott tankerek elleni támadás.