Kezdetben egy fűrésztelepen volt munkás, majd Kecskeméten tanult kertészetet. Amikor Magyarország 1941-ben belépett a második világháborúba, behívták katonának,
1943-ban frontszolgálatra került, ahonnan 1945 júniusában sebesülten, bénult bal karral került haza.
1947-ben megnősült, a házasságból egy lánya és egy fia született; ifjabb Béres József ma a Béres Gyógyszergyár elnöke.
A háború miatt félbeszakadt gimnáziumi tanulmányait 1948-ban fejezte be. 1954-től laboratóriumot vezetett a kisvárdai Állami Mezőgazdasági Gépállomásnál, közben
agármérnöki diplomát szerzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, 1968-ban doktorált általános élettanból és agrobiokémiából.
1964-től huszonöt éven át a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet tudományos munkatársa volt. A burgonyaleromlás okait, a talaj tápanyagtartalmát vizsgálva ismerte fel a nyomelemek meghatározó szerepét a talajban, illetve áttételesen az emberi szervezetben.
1972-ben állította össze nyomelemeket és ásványi anyagokat komplex formában tartalmazó cseppjeit,
amelyek az immunrendszer erősítését, a betegségek megelőzését, a betegség utáni felépülést szolgálják. Az akkor még kísérleti állapotban lévő szert először önmagán, majd agydaganatban szenvedő testvérén próbálta ki, aki csodálatos módon meggyógyult. A hír hamar elterjedt, nemsokára tömegesen fordultak hozzá rákbetegek, akik utolsó reményüket benne látták.
S ezzel kezdődött kálváriája:
az orvosok, a hivatalos szervek nem nézték jó szemmel ténykedését, 1975-ben kuruzslás vádjával bűnvádi eljárás indult ellene.
Kósa Ferenc ekkor forgatta róla Az utolsó szó jogán című dokumentumfilmet, amelyet azonnal be is tiltottak, és csak tíz évvel később mutathattak be. Az Élet és Irodalomban írott cikkét letiltatták, helyette őt pocskondiázó "tudományos" írás jelent meg.
De rövid idő alatt nagyot fordult vele a világ, ugyanis 1976-ban megtörtént a készítmény szabadalmi bejelentése.
1978-ban társadalmi nyomásra a Herbária forgalmazni kezdte a Béres Cseppet.
Így találmánya, amely mellett jeles politikai és közéleti szereplők is kiálltak, végül kiskereskedelmi forgalomba kerülhetett. A rendszerváltás után elvégzett tudományos vizsgálatok nyomán a cseppeket 2000-ben roboráló (felerősítő) szerként gyógyszerré nyilvánították.
A Béres Csepp egyedülálló humángyógyászati készítmény, amely elősegíti az emberi szervezet, elsősorban az immunrendszer normális működésének fenntartását,
illetve annak helyreállítását, eredményesen alkalmazható a daganatos betegek kiegészítő terápiája során. Összetevői ismertek, elkészítésének módja viszont egyedi, mivel a hatóanyagok különleges fizikai és kémiai viszonyban vannak egymással, nem mindegy, milyen alapanyagot milyen hőmérsékleten, milyen sorrendben kevernek össze.
2013-ban a Béres Csepp és Béres Csepp Extra készítmények bekerültek azon kiemelt nemzeti értékek körébe, amelyek a magyarságra jellemző tulajdonságukkal, egyediségükkel, különlegességükkel és minőségükkel a magyarság csúcsteljesítményének tekinthetők, és amelyeket belföldön és külföldön egyaránt a magyarság eredményeként, kiemelt értékeként tartanak számon. A Hungarikum Bizottság döntésével
a Béres Csepp lett az első gyógyszerkészítmény, amelyet felvettek a Hungarikumok Gyűjteményébe.
Béres József 1989-ben létrehozta a családi tulajdonban álló Béres Rt.-t, néhány év múlva megalakult a karitatív tevékenységet végző Béres Alapítvány is.
A Béres Cseppek gyorsan országos hírnévre tettek szert, és külföldön is ismertté váltak.
A ma is családi tulajdonban lévő vállalat közel 150 különböző készítményt állít elő, vezetőnek számít a magyar betegségmegelőző és egészségmegőrző készítmények piacán.
Béres József életének utolsó éveiben a vállalatcsoport elnökeként és az alapítvány tiszteletbeli elnökeként visszavonultan élt Kisvárdán.
86 éves korában 2006. március 26-án, rövid betegség után halt meg Budapesten.
A kutató tudományos munkásságát 1997-ben hivatalosan is elismerték, amikor megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét. 2000-ben elnyerte a Magyar Örökség Díjat,
2002-ben a legrangosabb tudományos elismerést, a Széchenyi-díjat, valamint a Köztársaság Elnökének Érdemérmét vehette át.
A Történelmi Vitézi Rend 2005-ben nyolcvanötödik életévében a második világháborús érdemei alapján a tagjai közé fogadta.
Számos egyéb kitüntetésben is részesült, mellszobrát 2008-ban avatták fel az Orvostörténeti Múzeumban, 2014-ben szülővárosában, Záhonyban egészalakos szobrát állították fel. Nevét parkok, iskolák is őrzik, emlékmúzeuma Szolnokon található. Szirtfoknak lenni című, 1999-ben megjelent könyvének újraszerkesztett változatát 2010-ben, majd 2016-ban adták ki Cseppben az élet címmel.
2015-ben jelent meg Fazekas István A megvádolt című drámája, amelyet Béres József küzdelme, sorsa inspirált, az alcíme szerint történelmi dráma ősbemutatója egy évvel később a kecskeméti Katona József Színházban volt.
A feltalálóról több dokumentumfilm, majd 2019-ben televíziós filmsorozat készült Cseppben az élet címmel.
A sorozatot Gyöngyössy Bence rendezte, akinek egész estés játékfilmje, A feltaláló február 6-án került a mozikba.