Nazhat Karim: a kandallók és kemencék mestere

Nazhat Karim, a kurd származású építész, kemenceépítő mester több mint három évtizede tervez és épít egyedi kemencéket, hordozható kül- és beltéri búbos kemencéket, grillsütőket, kerti konyhákat, antik és modern kandallókat, valamint cserépkályhákat. Munkáihoz természetes anyagokat – terméskövet, téglát, márványt, fát, rezet, kovácsoltvasat – használ. A mesterrel kőbányai üzletében-üzemében, a Maláta utcában beszélgetett a Ripost munkatársa. 

Karim mester az interjúban elmondta, tűzimádata onnan ered, hogy náluk a családban nemhogy központi fűtés nem volt, de még kályha sem. A faszenet legyezgették az udvaron, egy díszes széntartóban. Aztán, mikor a szén felizzott, bevitték a házba. Örültek, hogy egy kis meleghez jutottak. Úgy, ahogy régen a magyarok is szabad tüzet raktak a sátorban vagy a konyhában, a kémény pedig a helyiség közepén állt.

Fiatalkora elég kalandos volt. Édesapja 44 éves korában meghalt, és 8 gyermeket hagyott maga után. Annyira szegények voltak, hogy még a temetési költségekre is kölcsönt kellett felvenniük. Az édesanyja ekkor azt mondta neki:

fiam, te következel. Neked kell dolgozni, hogy a két bátyádnak ne kelljen abbahagyni az iskolát.

Nazhat Karim, a kandallók és kemencék királya Forrás: www.karimkandallo.hu

Idővel az egyik bátyja elvégezte a főiskolát, így eltarthatta a családot. Édesanyja akkor mosolyogva közölte vele: fiam, szabad vagy, mostantól azt lépsz, amit jónak látsz. A testvéred viszi tovább a stafétabotot. Jött a rendszerváltozás, és rengeteg ösztöndíjat hirdettek meg irakiak számára Kelet-Európában. Ahogy akkoriban mindenki, ő is Moszkvába szeretett volna menni. De ekkor közbeszólt a véletlen. Összefutott egy szintén kurd diákkal, aki azt mondta neki:

Karim, ne menj Moszkvába. Van egy sokkal jobb hely, Magyarország. Jelentkezz át, nem fogod megbánni!

Ez a találkozás eldöntötte a sorsát: 18 évesen elhagyta a szülőföldjét, Budapestre utazott, és a Műegyetem építészmérnök hallgatója lett.

S hogy jött képbe a kandalló? Ha poénkodni akarna, azt mondaná, kapott egy égi jelet. Mégpedig a házasságkötése napján. Túl voltak már a ceremónián, és ünnepi ruhában visszamentek a lakásba. A házinéni annyira szerette őket, hogy mindent odakészített a tűzrakáshoz, Karim meg a nagy izgalomban úgy megrakta a kályhát, hogy amikor begyújtotta, belobbant az egész. A felesége ott állt a hófehér menyasszonyi ruhájában, és egyszer csak: bumm! Csupa korom lett minden. Lehet, hogy e miatt a malőr miatt lett kályhás. Nehogy ez még egyszer előforduljon vele az életben. De az arája jól viselte, ma is ő a felesége.

Karim mester, egyik saját alkotásával Forrás: www.karimkandallo.hu

Úgy véli, aki kemencét épít, annak a sütés minden csínyját-bínját is ismernie kell. Ő is kötelezően kipróbálja, hogy süt a kemence. Szeret sütni-főzni, és amikor vendégeket hív, ők is hatalmas élvezettel fogyasztják azokat az ételeket, amelyekben a magyar és a kurd gasztronómiát vegyíti. Egy alkalommal Borbás Marcsi is azt mondta:

olyan finom kenyeret régen nem evett, mint amilyen Karim mester kemencéjében sült.

Amikor annak idején, a nyolcvanas években belevágott a kandallók készítésébe, még csak négyen-öten voltak a szakmában. De a kliensek sokszor azért őt választották, mert elmondhatták, hogy nekik egy mérnök készíti saját kezűleg a kandallót. Egy idő után mindenki azzal dicsekedett, hogy az ő kandallóját Karim mester készítette. Kézről kézre adták.

Ma már mindent készít, amiben tűz ég. Kandallót, kemencét, cserépkályhát, grilleket, búbos kemencéket, hordozható kemencéket. Mostanában az öntött samottból készült kemencékre fókuszál.

Karim mester kályhája Forrás: www.karimkandallo.hu

Bemutatótermében már több a kemence, mint a kandalló, mert - mint mondja - a kemencében van a sok tudomány. Számára már nem a kandalló a szakmai kihívás. Régen fillérekért adták a fát meg a tüzelőt. Ma már nem. Manapság már minden drága, így a kemence jelenti a takarékos megoldást.

Sikerének egyik titkát abban látja, hogy mindig magányos farkas volt. Sokak munkáját megnézte, de senkit nem utánzott.

Karimnak saját stílusa van, azt mindenki rögtön látja.

Amikor valaki belép egy bemutatóterembe, rögtön kiszúrja: csak nem a Karim csinálta? Harminc éve készít olyan kemencéket, amikre még soha nem érkezett panasz. Ez bevált, szeretik, megbízható.

Karim mester kályhái és kandallói Forrás: www.karimkandallo.hu

Árpád fia azonban nem viszi tovább az apai örökséget, őt sajnos kudarc érte. Karim mester pedig azt szerette volna, hogy a budai oldalon, Nagykovácsiban is legyen egy üzletük. Úgy gondolta, hogy azt majd az építész fia viszi. Nyitott is egy gyönyörű telepet Nagykovácsiban, elegáns helyen, a cégtáblán ott fénylett, hogy Karim kemence. Hirdették tévében, plakáton, szórólapokon, de nem indult be az üzlet. Mindenki őt kereste ott is. A fia szomorúan mondta:

apu, aki bejön, gyönyörködik, aztán megkérdezi: és hol a mester? Mire mondom, hogy én vagyok az, Nazhat Árpád. Igen? Akkor mondja meg a mesternek, hogy jó egészséget kívánok, aztán elmennek.

Egyetlen kemencét sem tudott eladni. Azt mondta: apu, ez egy olyan elvont szakma, hogy csak te tudod, hogyan kell csinálni. Úgyhogy ez a próbálkozás kudarcot vallott.

Úgy tűnik, ezt a szakmát magának találta ki, és ő is fogja eltemetni. Pedig bárki jönne, szívesen elmagyarázná, de nem akarja senki folytatni. Nem tudja, mi az oka. Pedig az oktatási minisztériumból már vagy 10-15 évvel ezelőtt engedélyt kértek, hogy oktathassák a kemencéit. Szóval tananyag lett.