A Sport szeletet eredetileg MHK Sport szelet elnevezéssel forgalmazták, és 1953. augusztus 20-án, a Népstadion felavatásakor ismerhette meg a nagyközönség.
Az MHK betűk a névben onnan származnak, hogy az ötvenes évek elején az országot akkoriban irányító állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja szovjet mintára elindította az MHK kampányt, azaz a "Munkára, harcra kész!" megmozdulást, amely különböző sportágakból álló összetett próbákra épült. Az MHK az akkori idők sport-tömegmozgalmának rövidítése volt, és a sport, a testnevelési rendszer megreformálását tűzte ki célul.
A Sport szelet tehát ebben az időszakban született meg és vált sikeressé, s - mai szóhasználattal élve - egyfajta promóciós szerepet töltött be a sport, a testmozgás népszerűsítésében.
Egyes vélemények szerint a zöld színt a Fradi támogatása miatt választotta az akkori gyártó, a Csemege Édesipari Vállalat, de ez inkább amolyan városi legenda, mivel a fogyasztók táborát botorság lett volna egy szurkolótáborra leszűkíteni.
A Sport szelet egy olyan időszak terméke, amikor politikai célokat is szerettek volna népszerűsíteni egy csokoládészeletbe csomagolva, azóta azonban kiderült, hogy maradandó értéket csak maga az édesség képviselt, a kommunista ideológia szerencsére eltűnt.
A 25 grammos, rumos-kakaós étcsoki csomagolását eredetileg egyébként egy diszkoszvető figurája díszítette, amelyet a magyar diszkoszvető-sportélet egyik kiemelkedő alakjáról, Széchenyi Józsefről mintáztak.
Az első időkben – sőt, ezt követően még jó darabig - kézműves technikával állították elő a Sport szeletet. 1954-ben többek között a gyártó édesipari vállalatnak az a Forradalom ifjúsági brigádja látta el bevonómasszával a terméket, amelynek neve ma már igencsak anakronisztikusan hat. A korabeli sajtó a következőképpen írt arról, hogyan dolgozott ez az ifjúsági brigád:
Róth Judit adagoló fakanala grammra egyenlő súlyú csokoládét tesz a lapokra, amelyeket Csapó Anna forgató tesz elébe. Simon Bori brigádvezető a kés lapjával szétsimítja a csokoládét, Tóth Ferencné pedig halomba rakja — száradni.
(Forrás: Szabad Ifjúság, 1954. május 23.)
1954-ben még receptben is szerepelt a Sport szelet. Ha valaki elrontotta például a palacsintasütést, annak az akkori Népszava újságírója azt tanácsolta, vegyen elő egy Sport szeletet:
ha nem sikerült a palacsinta: vágjuk fel metéltre, s rakjuk lábosba a következőképpen: minden sor palacsintavagdalékot meghintünk darált, cukrozott dióval, meglocsoljuk néhány kanálnyi olvasztott csokoládéval.
A Sport szelet kitűnően helyettesíti a valódi csokoládét - állította a cikk.
Az 1956-os forradalom után a gyártás MHSZ Sport szelet néven folytatódott a Budapesti Csokoládégyárnál. 1957-ben Gól néven – nem hosszú időre – bevezettek egy hasonló terméket, ez azonban nem lett olyan népszerű, és minőségben sem vetekedhetett vele.
A Sport szelet a 70-es évek végére olyan népszerűvé vált, hogy a kereslet kielégítéséhez már a gyártóegységek vezetői is beálltak dolgozni,
sőt harmadik műszakban még az osztályvezetők is csokoládét készítettek. Ekkoriban még mindig kézműves termék volt a Sport szelet, így nagyjából minden kézzel készült a gyártási folyamat során.
Ám a csokoládészelet iránti kereslet az évtizedek során oly mértékben növekedett, hogy – egy jókorát ugorva az időben - 1981-ben már a Kalocsai Sütőipari Vállalat is beszállt az olcsó és népszerű termék gyártásába, hogy a fogyasztói igényeket ki tudják elégíteni.
De néhány mondat erejéig még visszakanyarodva a kezdetekhez:
az ötvenes évek végén a Sport szelet darabja 1 forintba került.
Több mint két évtizeddel később, 1983-ban mai fejjel még mindig hihetetlenül olcsón lehetett megvásárolni, hiszen a normál méretű változat 2 forint 40 fillérbe került, az időközben bevezetett maxi méretű pedig 3,50-be.
A rendszerváltozást követően, 1993-ban a privatizáció során az addig állami tulajdonban lévő Csemege Édesipari Vállalatot megvásárolta a Kraft Jacobs Suchard Kft. Ekkor
megváltoztatták a márka arculatát, a diszkoszvetőt száműzték a csomagolásról, csak a zöld és sárga szín maradt.
A választékot viszont bővítették, hiszen a kilencvenes években megjelent a Sport szelet XL, amely 12 grammal több csokit jelentett a rajongóknak, 2002-ben pedig piacra dobták a Sportszelet XXL tejes, majd fehércsokoládés változatot, sőt 2005-től jégkrémként is kapható volt.
Ezekben az években készült egy máig emlékezetes
reklámfilm is, amelyben a magyar közönség megismerhette azt a segítőkész, rasztafrizurás jamaikai srácot, aki minduntalan bajba sodorja maga körül az embereket.
Ezekre a képkockákra, amelyeken egy sportkocsit a szakadékba taszítanak, biztosan emlékeznek a fiatalabb korosztályok képviselői is. S persze a szlogenre úgyszintén: "Sport szelet. Ha kell egy kis energia!"
Számtalan érdekességet lehetne még említeni a márka történetéből. Többek között azt, hogy vásárolták egymásnak meglepetésként is az emberek, emellett lehetett fogadás tárgya, de megihletett írókat és költőket is. Többek között Darányi Sándort, aki így írt róla:
Mint zöldpettyes bögre, őrzöm az űrt, amit hagytál. Tetszettél szégyentelenül, s elgyöngült akarattal vágyódtam látszani valóságod Sport szeletében.
Az ötvenes években született édesség tehát sok mindent túlélt az idők folyamán, többek között a rendszerváltozást is. Napjainkban a Mondelez Hungária Kft. gyártja, amely évente körülbelül 45 millió darabot ad el belőle.
A Sport szelet az évtizedek során szimbolikus termékké vált, népszerűsége manapság elsősorban a hozzá kötődő retroérzésnek köszönhető. A márka jó néhány évvel ezelőtt stílszerűen a 60-as villamoson, azaz a Fogaskerekűn ünnepelte 60. születésnapját, hamarosan pedig - mostani népszerűségét látva - készülhet a következő kerek jubileumra.
A cikk elkészítéséhez felhasznált források:
Napi történelmi Forrás: A Sport szelet
Reklámklub: A Sport szelet 60 éve
Magyar Brands: A Sport szelet
Szeretlek Magyarország: Az egyik legismertebb magyar csoki története: így jött létre a Sport szelet