Tartályhajók, csővezeték, sóbarlangok: így próbálják elhelyezni a túl sok olajat

Aerial view of oil refinery storage tanks illuminated at night, Los Angeles, California, USA

Nagyon közel jár a globális olajinfrastruktúra ahhoz, hogy ki lehessen tenni rá a "Megtelt" táblát. A koronavírus miatti olajpiaci felfordulás nemcsak az árakat taszította történelmi mélypontra, hanem vetélkedést indított el az olajkitermelő országok között is, növelve a keresletcsökkenés miatt amúgy is fölösleges készleteket. A fék nélküli kitermelésnek ugyan papíron már vége - az OPEC-országok és Oroszország megállapodásra jutottak -, ám a kérdés csak még kiélezettebbé vált: hova tegye a világ a rengeteg olajat?

Bár egyes becslések ennél valamivel későbbi időszakot jósoltak erre, a Goldman Sachs április végén kiadott friss előrejelzése szerint már május második felére elfogynak az olajipari tárolókapacitások, azaz nem lesz hol tárolni a kitermelt mennyiséget.

A tározók most globális átlagon számítva 60 százalékos töltöttségi szinten állnak.

A bank elemzői szerint ahhoz, hogy egyensúlyi helyzet állhasson be a piacokon, napi 18 millió hordóval kellene megvágni a kitermelést, ami nagyjából a duplája az áprilisban megkötött OPEC+ megállapodásban foglaltaknak. Egyelőre azonban úgy tűnik, a készletek nem akarnak apadni. Nem pusztán a kereslet csökkenése miatt, hanem azért sem, mert a még jóval a járvány előtt megkötött határidős ügyletek miatt a nyersanyag továbbra is áramlik a piacokra.

Munkás a Shell egyik olajipari létesítményében Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Christian Charisius

A Rystad Energy olajipari elemző például arról ír április végén, hogy valószínűleg minden idők egyik legnagyobb olajszállító flottája, 28 szaúdi tartályhajó (közöttük 14 VLCC, azaz óriástanker) tart az USA partjai felé rakományával. Az összesen 43 millió hordó olaj több ütemben, április 24-e és május 24-e között érkezik meg célállomásához, hogy a hajók beálljanak a többi, most épp 76 várakozó tanker mögé a sorba. Ezek a hajók ugyanis már mind arra várnak a kikötőkben, hogy áttölthessék szállítmányukat, csak nincs hova.

Az elemzőcég szerint a szaúdi olaj mennyisége akkora, hogy azonnal ellensúlyozza az USA márciusi visszavágását saját termelésében.

A Rystad szerint - az április 24-i adatok alapján - a már felhalmozott amerikai kereskedelmi kőolaj mennyisége 518,6 millió hordó, ami 9 százalékkal magasabb az ötéves szezonális átlagnál, és csak 16,9 millió hordóval marad el a 2017-es rekordtól - legalábbis egyelőre.

Így tehát - mutatja be a Quartz - egyre fontosabbá válik megtalálni a kőolaj helyét. Erre a feladatra néha egészen szokatlan, sokszor a kényszer szülte megoldások születtek.

Los Angeles olajtározói Forrás: AFP/Image Source/Pete Saloutos

Nem érdemes Oklahomába küldeni az olajat

Az USA legfontosabb olajipari infrastruktúrája Oklahoma államban, Cushingban van, ami az amerikai olajipar csomópontja. Az itt százasával található óriási, hordó alakú tározók mintegy 90 millió hordó tárolására képesek. Szokott időkben a szállítmányok közúton, vasúton és vezetékrendszeren át is érkeznek ide, majd kerülnek tovább a finomítókba, elsősorban a Mexikói-öbölbe.

Megszokott dolog az, hogy a kitermelők egy részét itt tárolják árujuknak, például addig, amíg azok ára el nem éri a kívánt szintet. A tárolásért bérleti díjat fizetnek. A Cushingban tárolt olaj mennyisége önmagában befolyással van a piaci folyamatokra. A bértároltatás azonban most biztosan nem működik úgy mint egyébként: a tározók már februárban elérték töltöttségi szintjük felét, és mostanra gyakorlatilag elfogyott minden, bérbe vehető űrtartalom.

A Statista összesítéséből kiderül, hogy idén márciusban még 1,7 milliárd hordónyi olajra volt elég a globális szárazföldi kapacitás, és már akkor is 7,2 milliárd hordót tároltak globálisan a világon szárazföldön és a vízen. Ehhez akkor még összesen több milliárd hordónyi tengeri kapacitás adódott a járművek révén, a különböző tanker- és más szállítóhajókra. Kérdés tehát az, hogyan próbálnak osztozni a kitermelők és a kereskedők az egyre szűkösebb helyeken.

Find more statistics at Statista

Bérelt hely a fölöslegnek a stratégiai tartalékban?

Az amerikai Energiaügyi Minisztérium szerint az USA-nak van a világon a legnagyobb vészhelyzeti olajtartaléka: az 1975-ben, az olajembargóra válaszként alapított Stratégiai Petróleum Tartalék két állam, Texas és Louisiana határán húzódó, részben felszíni, részben felszín alatti, járatokban és sótárnákban megvalósított hatalmas tározórendszert jelöl. S hogy mekkorát? Nagyjából 700 millió hordónyit, melyből az április 24-i adatok szerint körülbelül annyi a szabad kapacitás, mint Cushing teljes kapacitása.

Dolgozók az amerikai stratégiai olajtartalék egyik texasi létesítményében Forrás: Getty Images/Joe Raedle

Donald Trump amerikai elnök korábban abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy az olcsó olajárakat kihasználva, érdemes lenne maximálisan feltölteni az amerikai stratégiai olajtartalék készletét, ehhez viszont egyelőre még nem született meg a Kongresszus jóváhagyása. Egyelőre érvényben van az a szabály, hogy a rendszer mintegy negyede bérbe adható magáncégeknek is tárolásra, és a Bloomberg adatai szerint ezzel éltek is vállalatok a mostani helyzetben.

Április hónapban 1,1 millió hordóval nőtt az itt tárolt mennyiség, így most összesen kilenc vállalat 23 millió hordónyi olajat őriztet itt.

A gond ezzel csak az, hogy a várható mennyiségi fölösleghez képest ez csak csepp a tengerben, és még ezek a part menti föld alatti rendszerek sem lesznek képesek megbirkózni a hatalmas tartalékokkal.

Stratégiai olajtartalékkal egyébként számos ország, köztük afrikai államok is rendelkeznek. Az USA-nak egyébként külön stratégiai tartaléka van a haditengerészete számára, az alaszkai olajvagyonról már nem is beszélve.

Felvétel a stratégiai olajtartalék egyik föld alatti tárolóhelyéről: ilyen sójáratokban is őriznek rengeteg olajat Texas és Louisiana állam határán Forrás: Getty Images/Robert Nickelsberg

Aranyáron lehet bérelni a tankereket

A szárazföldi tározók megtelésével, a vállalatok egyre nagyobb számban bérlik ki az olajszállító tankereket. Ezek között a legnagyobbak akár 2 millió hordó olajat is képesek befogadni, így jelentős segítséget jelentnek a fölösleg elhelyezésében.

Úszó, tengeri olajraktárakat építenek

Az amerikai kőolaj ára 1999 óta nem látott mélypontra zuhant az ázsiai tőzsdéken, annak ellenére is, hogy nemrégiben az OPEC és Oroszország, megállapodott a kiteremlés ütemezett csökkentéséről. Az ok továbbra is a keresleti bizonytalanság, melyben inkább a kevesebb, mint a több olaj iránti igény határozza meg a piacok hangulatát.

Az április közepi adatok szerint akkor már nem kevesebb mint 160 millió hordónyi olaj úszott a tengereken, és ez a szám azóta bizonyosan csak nőtt. A szabad tankerekért pedig minden pénzt megadnak a vállalatok, még akkor is, ha azoknak csak a tengeren kell állniuk

Az átlagos napi bérleti díjak a krízis előtti 120 ezer dollárról 200 ezer dollár (több mint 60 millió forint fölé kúsztak).

Ezek az összegek a kisebb társaságok számára előbb-utóbb megfizethetetlenekké válnak, hiszen ha nem kapnak elég pénzt az olajért, nem tudják kifizetni a bérleti díjakat sem.

"Nagyszerű lenne, ha az olajat valamilyen csodálatos módon teleportálhatnánk, de az a helyzet, ha a vezetékrendszerek is tele vannak olajjal, nem sok mindent lehet tenni" - mondja David Livingston, az Eurasia Group vezető elemzője, arra utalva, hogy a tengeri olajtárolás csak ideig-óráig megoldás, hiszen a nyersanyagot hamarosan ki kell tölteni a tartályhajókból.

Nagy üzlet a vonat is

Úgy tűnik, nem pusztán a tankerek, hanem a vasúti tartályvagonok hosszú távú bérlését is beemelték a megoldások közé a vállalatok. Például Chicagóban, ahol már csak nagyon kevés hely maradt, a szokásos 12 hónapos időtartamú bérleti szerződések helyett 24 és 36 hónapra szólókat kötnek a cégekkel, és ez igaz akkor is, ha az olajat vasúton akarják tárolni.

Illusztráció Forrás: AFP/Anadolu Agency/Emrah Yorulmaz

A vasúti olajtárolás azonban technikailag ugyanúgy bonyolultabb a hagyományos szárazföldi tárolásnál, ahogy a tengeri is. A Reuters arról ír, hogy olyan nagy vasúti társaságok, mint például a Union Pacific és a BNSF - a milliárdos Warren Buffet érdekeltségei - biztonsági okokból nem szívesen járulnak hozzá, hogy az olajjal csurig töltött szerelvények igénybe vegyék azokat a vonalakat, amiket a személyfuvarozásra használnak. Az USA Energiaügyi Minisztériuma szerint 2019-ben 142 millió hordónyi olajat szállítottak vasúton, ez nagyjából a 10 százaléka annak, mint a csővezetékeken. Egy, csak tartálykocsikból álló tehervonat 60-75 ezer hordónyi olajat tud szállítani.

Jöhetnek az európai sóbarlangok?

Az USA-ban megtöltött vagonok, csővezetékek mellett már csak a középső területeken, illetve a délkeleti régiókban van hely az olajnak, ám a még szabad kapacitások egy részét gyakran a helyi cégeknek tartják fenn. Ilyen helyzetben kézenfekvő megoldásnak látszana ideiglenesen leállítani a termelést a kutak egy részében, ám ez a kisebb vállalatoknak csak közelebb hozná az esetleges csődöt. Egy olajkút újraindítása ugyanis jóval magasabb költséggel jár - és technikailag nem is mindig megoldható -, mintha áron alul is, de a kitermelő tudná értékesíteni az onnan kinyert olajat.

A Reuters szerint most Európa van soron, ahol még ugyan több szabad kapacitás áll rendelkezésre, mint a tengerentúlon, de már itt is sokat kell ügyeskedni a megoldásokkal.

Most már igazán furcsa tárolóhelyekkel dolgozunk, olyan helyszíneken, ahol nem egyszerű megoldani a tárolás feladatait"

- jelezte Krien van Beek, a rotterdami ODIN – RGB Tank Storage Solutions képviselője.

A Bloomberg arról ír, hogy az Amszterdam-Rotterdam fontos kereskedelmi térségben 2-6 ezer tonna szállítására tervezett uszályok már részt vesznek a feladatban. Ezek ugyan elenyészők a nagy óceánjáró tankerek nem ritkán 280 ezer tonnás kapacitásához, ám most ezekre is nagy szükség van a készletek kezeléséhez.

Úgy tűnik, most Északkelet-Európa és Skandinávia van soron.

Az északkelet-európai kapacitások egy része még szabad, ahogy a finomítók is tudnak még fogadni készleteket. Skandinávia sóbarlangjaiban is van még hely, ahol - hasonlóan az amerikai stratégiai tartalék tárolásához - hatalmas föld alatti rendszerekben van a nyersanyag. Ugyanakkor a bérlők ezeket a kapacitásokat is mind nagyobb mértékben kötik le, így előfordulhat, hogy hamarosan ezek a tározók is megtelnek.

Illusztráció Forrás:123rf

A tározók Ázsiában is csúcsra érnek, kivéve Kínát, ahol ha egyelőre csekély mértékben is, de újra emelkedett a felhasznált olaj mennyisége. A legtöbb olaj Dél-Koreában van, ahol a stratégiai tartalék kapacitása 96 millió hordó, de az nem világos, ebből mennyit töltöttek fel. Az állami olajvállalat eddig saját kapacitásaiból 38 millió hordónyit adott ki bértárolásra. Szingapúr partjainál pedig - a kis állam fontos olajipari csomópont -, hasonlóan az USA-nál láthatókhoz, elkezdtek gyülekezni a tankerek, melyek nem tudják hova áttölteni szállítmányukat.

Az Eurasia Group szakértője szerint a még szabad tárolókapacitások bérleti díjainak emelkedése hamarosan kellemetlen helyzetbe hozhatja a kisebb cégeket. Ugyanakkor a járványhelyzetben megvalósuló fokozatos nyitással, arra lehet számítani, hogy az országok olaj iránti igénye folyamatosan növekszik, ami apasztani fogja a most felhalmozott készleteket és segít stabilizálni az olajpiacot.

Egy olajtározó Mianmarban Forrás: AFP/Xinhua/Zhuang Beining

A kereslet emelkedése, ha nem is lesz gyors, de elindul az után, hogy az országok lazítani kezdenek a Covid-19 miatti korlátozásokon"

- véli Daniel Hynes, az ANZ Group vezető árupiaci stratégája.

Más elemzők pedig hozzáteszik, segítheti az olajpiaci helyzet normalizálódását az is, ha az OPEC látványosan bizonyságát adja a beígért kitermeléscsökkentés végrehajtásának.