Világszerte lenyomta az inflációs rátákat a koronavírus-járvány – derül ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kutatásából. A szervezet közlése szerint márciusban széles körben csökkentek a termékek és szolgáltatások árai a fejlett gazdaságokban, ahogy a járvány miatt egész iparágak kényszerültek leállni. Ezzel pedig a kereslet és a kínálat egyszerre fékezett le számos területen.
Az OECD számai szerint márciusban 1,7 százalékos volt az infláció a szervezet országaiban, szemben a februárban mért 2,3 százalékkal. Ez pedig a legnagyobb ütemű csökkenés volt a 2008 óta.
A párizsi székhelyű szervezet rámutatott, a járvány közvetlen gazdasági hatásai mellett a lejtőre került olajár is lehúzta az inflációs rátákat. Az energiaárak például 3,6 százalékkal csökkentek márciusban, míg februárban 2,3 százalékos volt a drágulás. Az élelmiszerárak emelkedése a múlt hónapban 2,4 százalékos volt, ami viszont meghaladta az egy hónappal korábban mért 2 százalékot.
Noha az árak csökkenése elsőre jó hírnek tűnik, főként a fogyasztók számára, hosszabb távú trendként ugyanolyan veszélyes lehet, mint a tartósan magas infláció. A hosszú ideig tartó árcsökkenés, vagyis a defláció ugyanis komoly károkat tud okozni.
Ebben az esetben ugyanis a fogyasztók és a beruházók arra építenek, hogy az árak tartósan csökkenni fognak, vagyis elhalasztják a kiadásaikat. Ez azonban keresletcsökkenéshez vezet, aminek következtében a vállalatoknak csökkenteniük kell a költségeiket, vagyis például munkaerőt bocsátanak el. Ami aztán szintén csökkenti a nemzetgazdasági keresletet, és így kialakul egy ördögi kör, amelyet deflációs spirálnak neveznek.
Az HSBC vezető közgazdásza, Janet Henry például már úgy számol, hogy az USA-ban, az eurózónában, valamint a G10 országok jelentős részében várhatóan negatív infláció lesz a következő hónapokban.
A negatív infláció és a defláció között az a különbség, hogy a negatív infláció még nem okoz rendszerszintű problémát, mert nem idézi elő, hogy a gazdaság szereplői strukturálisan számoljanak az árcsökkenésekkel.
Mindazonáltal az inflációs kilátások jelenleg igen képlékenyek.
Ha ugyanis kiderül, hogy a kormányok és a jegybankok túlbecsülték a járvány gazdasági hatásait, és túl sok friss tőkét pumpáltak a rendszerbe, akkor az végső soron az infláció megugrásához is vezethet.
Ha viszont a gazdasági károk nagyobbak a döntéshozók által vártnál, akkor az ösztönzők nem lesznek kellően hatásosak, aminek következtében tartósan alacsony infláció jöhet, esetlegesen pedig deflációs spirál is kialakulhat – tette hozzá Henry.
Mindez nem jelenti azt, hogy bármelyik negatív forgatókönyv szükségszerűen meg fog valósulni. Az OECD jelentéséből azonban az látszik, kiemelten fontos, hogy a kormányok és jegybankok jól átgondolt és célzott intézkedésekkel támogassák a gazdaságokat.