Beszélő pénzérme és vaspálcák: furcsa pénzek a világból

Katanga cross

Az Origo több alkalommal mutatott már be furcsa, szokatlan, pénzként használt fizetőeszközöket a múltból vagy épp a jelenből. Ez alkalommal négy, igazán rendhagyó pénzfélét ismerhet meg.

Kilogrammnyi súlyú kereszt formájú pénzek

A 19-20. században széles körben használták Fekete-Afrikában a nem akármilyen - és főleg: nem könnyű súlyú - kereszteket, a katangákat. Az egyes helyi nyelveken handának hívott pénzeket a mai Kongói Demokratikus Köztársaság Katanga-régiójában kinyert rézből öntötték ki homokformákban. Ma az azonos nevű tartomány a világ egyik legfontosabb réz- és kobaltbányászati területe.

Katanga kereszt egy múzeumban Forrás: moneyversed.com

Az egyenlő hosszúszárú katanga-kereszt tipikus szélessége 20 centiméter volt, súlya az 1 kilogrammot is elérhette. Állítólag már a korai felfedezők is találkoztak vele, de elterjedtsége és jelentősége a legutóbbi századokban bizonyos volt. Olyannyira, hogy amikor 1960-ban Katanga egyoldalúan elszakadt az egykori Belga Kongó területén felállított Kongói Köztársaságtól, a keresztet nemzeti szimbólumként használták, és jelképként rákerült a frissen vert pénzérmékre is. Más kérdés, hogy Katangát 1963-ban erőnek erejével újraegyesítették Kongóval.

S hogy mit lehetett érte vásárolni a 19-20. században?

Egy katangáért akkor kb. 10 kilogramm lisztet, vagy 5-6 szárnyast, illetve néhány szerszámot lehetett vásárolni.

Néhány évet élt a rostpénz

A mandzsukuói jüan 13 évig volt a Mandzsúria japán megszállásához kapcsolódóan létrehozott bábállam, Mandzsukuó hivatalos pénze. Értékét sokáig jelentős nemesfém-tartalék szavatolta, ám a második világháború végén gyártásához már nem maradt elég fém alapanyag, hiszen azt a hadiipar használta fel. Így 1944-45-ben a korábban már a jenhez kötött paritású mandzsukuói jüant, pontosabban annak váltópénzét, a fent, 1 és 5 fenes címletekben, barnás-vöröses árnyalatú rostokra gyártották.

A rostból készült fen-ek Forrás: moneyversed.com

A jüan és annak szövetszerű váltópénzei egyébként még a japán megszállás lezárultával, a háború után is használatban maradtak, noha hivatalos fizetőeszközként 1945-ben már kivezették azt. A még használatban lévő mandzsukuói jüant, bankjegyeit és érméit 1948-ban vonták ki teljes körűen a forgalomból, és gyűjtötték be a még a lakosságnál lévő mennyiségét.

Kennedy elnöktől idéz a mongol pénzérme

Nem is olyan régen, 2007-ben Mongólia különös pénzt bocsátott ki: a mongol tugrik új, 500-as értékű érméjén nem csak John F. Kennedy, egykori amerikai elnök arcmása volt látható. Azon elhelyeztek egy picinyke gombot is, amelyet megnyomva felhangzott néhány mondat Kennedy híres, az akkori Nyugat-Berlinben 1963-ban, 120 ezer ember előtt elmondott beszédéből, melyet az "Ich bin ein Berliner" mondata tett ismertté.

A különleges mongol tugrik Forrás: moneyversed.com

A különleges kiadású érmét azonnal elkapkodták a gyűjtők, és ha néha fel is tűnik egy-egy példány egy árverésen, azért komoly árat kell fizetni. Mai napig nem tisztázott pontosan, mi vitte rá a készítőket a speciális 500-as tugrik kiadására, de a legvalószínűbb az, hogy Mongóliában Kennedy nagyon népszerű volt, mégpedig azért, mert neki köszönhetően kezdte meg a Békehadtest az ottani működését.

Különös alakú vaspálcák

Minden bizonnyal a legfurcsább pénzek közé tartoznak az angolos átírattal "kissi pennyk" vagy "fillérek". Nevüket az egyik helyi népcsoportról kapták, amelynek tagjai Nyugat-Afrikában élnek. A kissi és más kisebb helyi népek a mai Guinea, Sierra Leone és Libéria területén a 19. századtól a 20. század első feléig használták ezeket a különös fizetőeszközöket. A vasércben gazdag régió kovácsai változó hosszúságban készítették azokat, minél hosszabb volt egy, annál többet ért.

Kissi-fillérek Nyugat-Afrikából Forrás: moneyversed.com

A sodort vaspálcák egyik vége vékony, T-betűt formázó kiképzést kapott, a másik vége kapa-formát idézett. A források szerint értékét minden kissi-fillérnek könnyen lehetett ellenőrizni: ha a pálca eltört vagy valamilyen módon, kitört belőle egy darab, elvesztette értékét, és csak szertartásos keretek között, egy helyi varázsló közreműködésével nyerhette vissza azt.

A kissi-fillérek egyébként meglehetősen kis értékűek voltak, ezért általában kötegelve fizettek velük. Egy csomóba huszasával kötözték azokat. A 20. század elején egy marháért 100 köteget, egy rabszolgáért 300-at kellett adni.

A területen megjelenő gyarmatosító országok fokozatosan kivezették a kissi-fillérek használatát. A franciák voltak az elsők, majd 1940-ben őket követték a britek. A legtovább Libériában használták azokat. Ugyan 1944-ben az akkori, nyitott ajtók politikáját valló libériai elnök - nem kis részben amerikai nagyvállalatok jelenléte miatt - az amerikai dollárt tette meg hivatalos fizetőeszköznek, az ország belső és északi területein, ahol később indult meg a nyugati típusú gazdasági fejlődés, még jó ideig fizettek azokkal. Csupán az 1964-es átfogó reformok után szűnt meg a vaspálcák pénzként való használata, jelentőségük így pusztán kulturális jellegűként maradt meg.