A japán maffiának is szerepe volt Zelda és Mario megalkotásában

A japán Nintendo termékein generációk nőttek fel, de a mai napig képesek olyan újabb termékeket bemutatni, amelyek sok örömöt szereznek a fiataloknak és az idősebb generációnak egyaránt. Ugyan ma inkább a játékkonzolokról ismert a cég, száz éve azonban még rámen tésztát árultak és taxihálózatot üzemeltettek, majd a kártyajátékok piacára is betörtek. Ez a videojáték-piac óriásának, a Nintendónak a története.

A Nintendo története 1889 szeptember 23-ig nyúlik vissza, amikor a japán Kiotó városában Fusajiro Yamauchi üzletember elkészítette a vállalat első színes játékkártyáit. A termék Hanafuda néven vált ismertté, és jellegzetessége volt, hogy gyönyörű képekkel díszítették a kézműves termékeket.

A Hanafuda hamarosan annyira népszerű lett, hogy további alkalmazottakat kellett felvenni, de akkor még Yamauchi sem sejtette, hogy az általa indított kisvállalkozás egy évszázad múlva az egyik legbefolyásosabb óriáscégé növi ki magát.

Ahhoz, hogy történelmileg is elhelyezhető legyen a Nintendo születése, érdemes megnézni, hogy eközben mi minden történt szerte a világban. Londonban éppen Hasfelmetsző Jack után nyomoztak, Dakota, Montana és Washington még nem vált hivatalosan állammá, Edison csapata pedig a mozgókép megalkotásán dolgozott.

A Nintendo által készített Hanafuda kártyák Forrás: Wikimedia Commons/Tulikettu

A kártyák készítése egy meglehetősen jövedelmező üzletágnak számított, a Nintendo pedig még hetven évig nem is váltott ezen a téren. A Hanafudát, amely jelentése "virág kártya" a tradicionális japán játékok ihlették, azonban a megszokott számok helyett ezeken képeket és illusztrációkat használtak. Egy idő után viszont olyanok is megkedvelték a kártyákat, akik felbukkanása miatt a cégnek iparágat kellett váltania. A kártyákon szereplő színes rajzok miatt a Nintendo termékei közkedveltek lettek ugyanis a Yakuza maffia világában, és hamarosan egyre több szerencsejáték épült a Hanafuda köré.

A Yakuza név eredetileg a ya-ku-za számokból erednek, vagyis a 8-as, 9-es és a 3-as. Ezen számok az Oicho-Kabu kártyajátékban nullás pontszámot adnak, ami a lehető legrosszabb. Az Oicho-Kabu egy a Blackjackhez hasonló szerencsejáték, ahol a cél a 9-es szám elérése.

A Nintendo és az alvilág kellemetlen összefonódása mellett az 1950-es években a piac és a vásárlói szokások is megváltoztak, egyre kevesebb játékkártya fogyott, a Nintendo pedig felismerte, hogy az életben maradáshoz váltani kell. 1949-ben az akkor 21 éves Hiroshi Yamauchit nevezték ki a Nintendo elnökének, aki olyan meghatározó személyiség volt, hogy egészen 2005-ig ő irányította a vállalatot, és 1962-ben tőzsdére is vitte a Nintendót. Vezetésének korai szakaszában Hiroshi több területen is próbált újítani. A Nintendo történetének egy idején rámen tésztát árult, taxiszolgáltatást indított, de még egy robotporszívót is legyártottak.

A 60-as és 70-es években kezdett el igazán kirajzolódni a Nintendo új profilja, amikor elkezdtek elektromos játékokat gyártani, 1977-ben pedig kiadták az első kézi videojáték-konzolukat is Nintendo Color TV-Game 6 néven. Hiroshi felügyelte ezeket a projekteket, és ugyan hatalmas lehetőséget látott a videojátékokban, ő maga egész életében mindössze egyet próbált ki. Innentől pedig világossá vált, hogy a Nintendo számára ez a terület jelenti a jövőt.

Nintendo székház, Kyoto 1889 Forrás: Wikimedia Commons/株式会社灰孝本店　許諾

A videojátékok köré épülő ipar ekkor már meglehetősen kiterjedt volt, és folyamatosan növekedett. Az olyan vállalatok, mint az Atari, a Mattel és a Taito már évek óta jelen voltak a piacon, a Nintendo viszont még csak kezdőnek számított. Az igazi áttörést az hozta meg, amikor elkezdtek arcade gépeket gyártani, valamint játékokat készíteni hozzájuk. 1981-ben piacra dobták a mára már mindenki által ismert Donkey Kong franchise első részét, amelyet a legendás Shigeru Miyamoto tervezett. Ebben már szerepet kapott egy másik kulcskarakter, Mario is, amely ekkor még Jumpman néven futott. A

karaktert azonban hamarosan átnevezte a Nintendo, a Mario név pedig onnan ered, hogy a Nintendo amerikai központját egy Mario Segale nevű férfitól bérelték.

1982-ben nagyjából már száz vállalat volt jelen a videojáték-piacon. Nem is csoda, hiszen abban az évben az arcade játékok 27 milliárd dolláros bevételt generáltak, míg az otthoni konzolok 14 milliárd dolláros bevételt termeltek, de a következő évben úgy tűnt, kipukkadt a lufi. Az Egyesült Államokban a videojáték-ipar befékezett, és teljesen beszakadt, mert a piac túlságosan telítetté vált.

A szereplők egyre inkább a mennyiségre és nem a minőségre fókuszáltak, és részben ez állt az 1983-as visszaesés mögött. Szintén kulcsszerepe volt ebben annak, hogy egyre többen álltak át a játékkonzolokról az asztali számítógépekre. A következő három év is gyenge volt, hiszen 1982 és 1985 között az arcade játékokból befolyt éves bevétel 9 milliárd dollárra, míg a játékkonzolokból érkező profit 14-ről 1 milliárdra zuhant.

Az Atari, az időszak legkiemelkedőbb vállalata, 1983-ban 536 millió dollár veszteséget termelt, és 14 teherautónyi játékot kellett kidobniuk, mert nem tudták azokat eladni.

Shigeru Miyamoto, a Nintendo legendás alakja Forrás: AFP/John T. Barr

Ugyan az Egyesült Államokban meglehetősen rossz volt a helyzet, Japánban ennek ellenére befutott a Nintendo. 1983-ban jöttek ki az ikonikus Famicom videojáték-konzollal, amely óriási sikert volt Japánban, de az Egyesült Államokban a gyengélkedő piac miatt már korántsem teljesített ennyire jól.

Ezért a Nintendo újratervezte a Famicomt, új nevet és dizájn adott neki, és ismét bemutatta az USA-ban Nintendo NES (Nintendo Entertainment System) néven 1985-ben.

A Nintendo viszonylag jó helyzetbe volt, hiszen későn törtek be az amerikai piacra, ezért az iparág megroggyanása nem érintette őket annyira, mint például az Atarit. Szintén jó húzás volt a japán cég részéről, hogy gyermekjátékként reklámozták a Nintendo NES-t és nem videojátékként. Míg a konkurensek a fiatal felnőtteket célozták meg, addig a Nintendo nyíltan a gyerekekre építette a marketing kampányát. 1986-87-ben már a Nintendo NES volt a legkeresettebb játékkonzol. A készülék annyira sikeres volt, hogy 1987-ben a Nintendo már a hardverpiac 65 százalékát uralta, az Atari részesedése pedig 24 százalékra csökkent, pedig néhány éve ez az arány még 80 százalék körül volt.

A Nintendo ugyanakkor nemcsak minőségi konzolt gyártott, hanem meglepően jó játékokat is készítettek. Ezek közé tartozott a máig is népszerű The Legend of Zelda, vagy a Super Mario Bros. Az utóbbinak köszönhető többek között az is, hogy a Mario franchise karakterei világszerte ismerté váltak. Ezeken a játékokon generációk nőttek fel, és ez folytatódni is fog, hiszen a Mario franchise legújabb darabja, a 2017-ben bemutatott Super Mario Odyssey nemcsak a játékosok, hanem a kritikusok kedvence is lett.

A Nintendo Famicom Forrás: Wikimedia Commons/Eavn-Amos

A Nintendo 1986 és 1989 között szinte monopol helyzetbe került az Egyesült Államokban. Ugyan az ezt követő években is kulcsszerepet játszottak, de 1989-ben a Sega bemutatta a Genesis névre keresztelt játékkonzolát. A Sega marketingjében is másként állt a vásárlókhoz, mint a Nintendo. Pörgést és extrém játékokat ígért és nemcsak gyerekeknek. Ráadásul úgy tűnt, a Nintendo némiképpen hátradőlt, és teljesen váratlanul érte a Sega Genesis megjelenése és sikere. Ezt az időszakot nevezik a konzolháborúk kezdetének.

Ugyan néhány csatát sikerült nyernie a Segának, azonban a háborút egyértelműen a Nintendo nyerte.

A 90-es évek fiataljai viszont nem erre, hanem a GameBoyra emlékeznek, amely teljesen átírta, hogy miként játsszunk a videojátékkal, hiszen kézben már bárhová el lehetett vinni a kedvenceket. A Nintendo már a 80-as évek óta kísérletezett ezen a területen, viszont 1989-ig, a GameBoy megjelenéséig nem értek el áttörést. A 80-as évek, majd a 90-es évek eleje tehát valóban a Nintendo aranykora volt, a vállalat ráadásul 1990-ben piacra dobta a Super Nintendót, a NES utódját. Az első komolyabb baklövést 1995-ben követték el, amikor a Virtual Boy-jal próbálták meg kiaknázni a virtuális valóságban rejlő lehetőségeket. Sajnos a rendszer kudarcot vallott, a virtuális valóságra épülő játékok és termékek pedig egészen a 2010-es évek közepéig nem tértek vissza.

A Nintendo Entertainment System (NES) Forrás: Wikimedia Commons/Evan-Amos

A következő konzol, a Nintendo 64 már sokkal jobb volt, a vállalat új generációs konzola, a Nintendo Game Cube viszont a rivális Playstation konzolja után egy évvel érkezett, így komoly hátrányból indult a Sonyval szemben. Ekkor döntött úgy a Nintendo, hogy nem fog többet rivalizálni más cégekkel, hanem valami teljesen egyedülállót hoz létre, hogy teljesen más élményt nyújthassanak, mint a Sony és a Microsoft.

Ez sikerült is, amikor 2004-ben a Nintendo bemutatta legújabb hordozható konzolját, a Nintendo DS-t. Ez lett egyébként a cég legsikeresebb terméke, 154 millió darabot adtak el belőle. Két évre rá újabb siker jött, amikor megjelent a Nintendo Wii. Azonban míg ebből több mint 100 millió darab fogyott, addig a folytatás már nem jött be. A Wii U-ból ugyanis csak 13,5 millió darab talált gazdára.

A Nintendo Switch Forrás: Shutterstock

A következő fontos év a 2017-es volt a Nintendo történetében, a Nintendo Switch bemutatásával. A Nintendo megint egy olyan termékkel jött elő, amilyet korábban még senki nem csinált. A Switch azért egyedi, mert kézben is lehet használni, de egy dokkoló segítségével a televízióra is rácsatlakoztatható. A jó hardver mellett a Switch sikerének elengedhetetlen része volt az is, hogy mint korábban, a Nintendo ezúttal is lélegzetelállító tartalmakkal rukkolt elő.

A The Legend of Zelda: Breath of the Wild mellett az Animal Crossing: New Horizons is hatalmas sikert aratott, a Switch pedig már májusban átlépte az 55 millió eladott egységet.

Ha a Nintendóra jellemző ciklikusságot nézzük, akkor előbb-utóbb megint jöhet egy komolyabb bukás, mielőtt újabb sikertermékkel állna elő a vállalat. Már egy ideje érkeznek hírek arról, hogy a japán cég dolgozik a Switch továbbfejlesztett verzióján, azonban a járvány miatt a projekt minden bizonnyal csúszni fog.