Hogyan lehet humanizálni a közgazdaságtant?

Vernon L. Smith Nobel-díjas közgazdász és társszerzője, Bart J. Wilson arra hívják fel a figyelmet, hogy a közgazdászok az elmúlt 250 év során szem elől tévesztették az emberi érzések, gondolatok, motivációk teljes skáláját: a neoklasszikus elemzés ugyan jól működik a piacon történő személytelen cserekapcsolatok tanulmányozásakor, de nem ad magyarázatot az emberek személyes viselkedésére. Ennek okán a kötet szerzői visszatértek a kiindulóponthoz, Adam Smith gondolkodásmódjához, és integrálják szellemiségét a mai kutatásokba.

Adam Smith 1776-ban megjelent A nemzetek gazdagsága című munkáját a közgazdaságtan történetének első rendszerezett és a nyugati világ egyik legnagyobb hatású műveként tartják számon, amely napjainkban éppoly fontos üzenetek hordoz az értéktermelésről, mint keletkezésének idején. Ez és egy másik kötete, Az erkölcsi érzelmek elmélete voltak a szerzőpáros kiindulópontjai ahhoz, hogy a 21. századi közgazdaságtant kiegészítsék az emberi kapcsolatok alapját jelentő olyan fogalmakkal, mint például az érzelmek vagy az embertásainkkal való együttérzés.

Rámutatnak arra, ha a gazdasági folyamatok értékelésében az emberi kapcsolatokat építő érzéseket, a bajtársiasságot és a jóhiszeműséget is tekintetbe vesszük, akkor a közgazdaságtan újra emberközpontú tudománnyá alakítható.

Forrás: Pallas Athéné Könykiadó

Adam Smith híres tételéből kiindulva – mely szerint „minden ember mindaddig, amíg nem sérti az igazságosság törvényeit, saját módja szerint teljesen szabadon követheti érdekeit, és mind tevékenységét, mind tőkéjét más emberek, illetőleg más osztályok tevékenységével és tőkéjével állíthatja versenybe" – leszögezik: Adam Smith mély meggyőződéssel a saját érdekből fakadó cselekvés részének tekinti az emberi egyenlőséget és méltóságot. Amikor egy modern közgazdász a puszta önérdeket tekinti a gazdasági döntések alapjának, akkor a tudományág megalapítójával szemben, sőt az egész a skót felvilágosodás szellemiségével szemben jár el. A személytelen piacokon is erkölcsi szabályok és igazságossági szempontok befolyásolják a döntéseinket – hangsúlyozzák.

A mű konklúziója szerint a tudományok magasabb szintű integrációjára van szükség. Ahhoz ugyanis, hogy a gazdasági fejlődés tudománya a 21. században valóban az emberiségről szólhasson, az ember társadalmi fejlődésének tanulmányozását is komolyan figyelembe kell venni.