A Juukan-szurdokban található,
felbecsülhetetlen régészeti jelentőségű kőszállásokat májusban semmisítették meg egy vasércbánya bővítésekor a nyugat-ausztráliai Pilbara régióban.
A Rio Tinto közölte: bár személy szerint senki sem hibáztatható a Perthtől északra fekvő 1122-es bánya robbantásos kiterjesztése miatt, amelyben a szóban forgó régészeti lelőhelyek megsemmisültek, a vállalat nem tartotta magát egyik alapelvéhez, a helyi közösségek és örökségük tiszteletéhez. Ezért három magas rangú vezetőtől megvonták éves teljesítménybónuszát.
A vállalat vezérigazgatója, Jean-Sebastien Jacques 4,9 millió ausztrál dollártól (több mint egymilliárd forinttól) esett el
- számolt be az ABC ausztrál közszolgálati televízió. Jacques 2019-ben 10,5 millió ausztrál dollár (több mint 2,2 milliárd forint) bevételre tett szert.
További két vezetőtársától, Chris Salisburytől és Simone Niventől fejenként 1 millió ausztrál dollár (213,5 millió forint) bónuszt vontak meg.
A barlanglakások felrobbantásával a bányavállalat nyolcmillió tonna magas tisztaságú vasércet nyerhet, amelynek becsült piaci értéke 135 millió ausztrál dollár (28,8 milliárd forint).
A vasérc Ausztrália egyik fő exportcikke, amelyből tavaly 77 milliárd ausztrál dollár (mintegy 16.160 milliárd forint) bevétele származott az országnak. Az ásványkincs bányászatának központja a ritkán lakott Pilbara, amelynek jelentős részén őslakosok élnek.
Az ausztrál kormány 2013-ban adott engedélyt a Rio Tintónak a környék feltárására és robbantások elvégzésére.
A rá következő évben azonban egy ausztrál archeológus több olyan leletre bukkant a Juukan-szurdokban, amely a legkorábbi morzsoló és daraboló eljárások használatára utaltak Nyugat-Ausztráliában. Találtak egy 28 ezer éves kengurucsontot, amelyből hegyes szerszámot faragtak.
Ez az ismert, legkorábbi csontszerszámkészítő technológiával készült, ércmaradványokat tartalmazó eszköz, amelyet Ausztráliában találtak.
Emellett több ezer éves szövetmintákkal sikerült bizonyítani a genetikai kapcsolatot az őslakosok és a területen most élő leszármazottaik között. Ez az egyetlen olyan ausztráliai régészeti helyszín, amely arra utal, hogy emberek lakták a térséget az utolsó jégkorszak idején is.