Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az aranybányák átlagosan 0,8 tonna szén-dioxidot bocsátottak ki egyetlen uncia (28,34 gramm, a font alapú troy unciánál 31 gramm) arany kitermeléséhez kapcsolódóan 2019-ben, összegzi az S&P Global jelentése. Az arany iránti globális kereslet élénkülése miatt, tavaly nagy számban indítottak be új bányákat, így ez az ipari tevékenység jelentős hatással bírt a klímaváltozásra is.
Egy uncia arany piaci ára - cikkünk készítésekor - 1930 dollár, azaz mintegy 580 ezer forint körül mozog.
A világ országainak aranytermelése tavaly 3300 tonna körül alakult.
Egy másik jelentés, a Wood Mackenzie riportja pedig arra figyelmezteti az iparági szereplőket, hogy a fémek kitermeléséhez kapcsolódó emissziót a következő két évtizedben a felére kell csökkenteni ahhoz, hogy teljesíteni lehessen a párizsi klímaegyezményben foglaltakat.
Az S&P Global bemutatta adatokból kiderül az is, hogy a földalatti bányák lényegesen kevesebb kibocsátással működnek, mint a külszíni fejtések. Ennek az a magyarázata, hogy a mélyben általában magasabb az aranykoncentráció és kevesebb anyagot kell megmozgatni kitermelés során. Mindez azt eredményezi, hogy ezek a kitermelési helyszínek általában alacsonyabb szintű kibocsátással működtethetők, mint a nagyobb, külszíni, felszínen végzett fejtések.
A bányák aranykoncentrációjának mértékéről, jelentőségéről az Origo az alábbi cikkében írt:
A külszíni kitermelésnél a kibocsátott, üvegházhatású gázok mennyisége nagyjából kétszerese a földalatti bányákhoz képest - írja a jelentés. Ennél a mutatónál összesítve tekintik a különböző gázokat és más, környezeti szempontból kritikus anyagokat, nem pusztán a szén-dioxidot. Külszíni fejtésnél az érték 0,85 tonnánál, utóbbinál 0,4 tonnánál mozog unicára számolva átlagosan (vannak vegyes fejtésű helyszínek is, átlagértékük e kettő közötti). Emellett a felszíni területeken átlagosan ötször annyi ércet kell megmozgatni a kitermelésben, mert az átlagos aranykoncentráció csak 1 gramm körül mozog tonnánként, míg a mélyben ez 3,25 gramm.
A jelentés készítői arra is felhívják a figyelmet, hogy a felszín alatti fejtéseknél sokkal több cash flow áll rendelkezésre unciára lebontva mint a felszínen. A földalatti bányáknál ez 422 dollárt jelent, a külszíni fejtéseknél csak 375 dollárt.
Mindemellett óriási regionális különbségek is vannak a bányák kibocsátásában.
Átlagosan a legtöbb bánya kibocsátása egy év alatt kevesebb mint 70 tonna üvegházhatású gáz, ezer tonna feldolgozott ércre jutóan. Ám például az ausztrál aranybányák többet bocsátanak ki, mint az oroszországiak.
A kanadai kitermelési helyszínek pedig a legjobb mutatókkal bírnak e téren, köszönhetően annak, hogy főként földalatti, magas koncentrációval bíró bányákról van szó.
A másik oka ennek, hogy a bányák működtetéséhez szükséges villamos energia nagyja megújuló forrásból érkezik, mivel az ország egésze is az megújuló illetve emisszióval nem járó forrásokból kapja az elektromosság nagyját.
Az S&P szerint, az oroszországi bányák jó cash flow értékei unciára vetítve a rubel alacsonyabb értékének és az alacsony üzemanyag-áraknak köszönhetők. Ez 2019-re számítva 991 dollár volt. Az USA-ban 989 dollár.
Az elemzők megnézték azt is, hogy regionálisan milyen különbségek adódnak a kibocsátás és a pénzügyi eredményesség között - azaz mekkora érték teremtődik egyetlen tonna üvegházhatású gázra lebontva. Eredményeik alapján - részben a jóval kisebb karbonlábnyomnak köszönhetően - a kanadai bányák végeztek az élen. Átlagosan 2.609 dollár jön létre minden egyes tonna kibocsátás után. Oroszországban ez az érték átlagosan csak 1210 dollár.
