Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az állami irányítás alatt álló orosz hírügynökség, a RIA Novosti szerint, augusztus végén Oroszország és Kína megkötötte a megállapodást egy új tengeralattjáró közös fejlesztéséről. Nem ez az első alkalom, hogy a két hatalom szövetségre lép egymással ilyen járművek tervezése és kivitelezése kapcsán: Kína rohamtempóban modernizálja hadseregét, több fegyvernemben is a világ élvonalába kívánja emelni haderejét, a haditengerészeti fejlesztésekben pedig Moszkva kiváló partner lehet.
Oroszország rendelkezik a világ egyik legerősebb tengeralattjáró-iparával, amely a legnagyobb és legerősebb tengeralattjárók közül jó néhány típust készített.
Többek között a világ legnagyobb, 48 ezer tonna vízkiszorítású, 170 méteres, ballisztikus rakéták hordozására fejlesztett szörnyetegeit, a Tájfun-osztályú tengeralattjárókat. Ebből az utolsó még mindig szolgálatban van. A hidegháború idején a szovjetek megosztották Kínával a Golf-osztályú tengeralattjárók terveit, valamint a (NATO-kód szerinti) Romeo-osztályú támadó tengeralattjárókét is. Előbbiből egyes források szerint még mindig szolgálatban van legalább egy Kínában.
A jelenben pedig - mutatja be a Forbes - szintén kölcsönösen gyümölcsöző együttműködés bontakozhat ki egy-egy olyan megállapodásból, mint amelyet most jelentettek be a felek.
Kína hosszabb távon minden bizonnyal szeretné teljesen függetleníteni tengeralattjáró fejlesztéseit más országoktól.
Addig is azonban, ott van az úgynevezett AIP-technológia, melynek fejlesztésében Kína a hidegháború éveiben igen komoly eredményeket ért el. Manapság ugyan nem Kína számít ebben a vezetőnek, ám leírni sem szabad az országot, az ott felgyűlt tudás sok ország számára értékes lehet.
Az AIP ugyanis olyan technológiát takar (magyarul: levegő-független meghajtás), aminek birtokában a nem atommeghajtású tengeralattjáróknak nem kell időről időre a felszínre emelkedniük, hogy a dízelmotorok akkumulátorait újratöltsék, ezzel nagy veszélynek kitéve magukat.
Az AIP-vel felszerelt hajók egy része így még nukleáris társaiknál is csendesebb,
mivel azok szivattyúja bármilyen halk is, de mégis csak kiad egy kis zajt, amint vizet emel be az erőmű hűtésére. Az igazi lopakodó, leghalálosabb tengeralattjárók - néhány kivételtől, például a korszerű amerikai Virginia-osztálytól eltekintve - a hagyományos meghajtású, e megoldással szerelt gépek.
A másik terület, ahol a két ország számíthat egymásra, az akkumulátorok. A lítium-ion telepeket elsőként japán, majd dél-koreai és olasz fejlesztésű tengeralattjárókban alkalmazták. Azonban Kína állítólag sikerrel kaparintotta meg és gondolta tovább a technológiát, ami még Oroszország számára is érdekes lehet.
Nem utolsó szempont az sem, hogy az AIP technológiával felszerelt dízel-elektromos hajók általában olcsóbbak, mint nukleáris társaik, és könnyebben gyárthatók akár más országok számára is.
Bárhogy is, e megfontolások alapján érthető, ha a két ország a közös fejlesztés céljának a nem atommeghajtásra épülő új tengeralattjárót jelölte meg. S bár Kína arra törekszik, hogy partjaitól folyamatosan egyre messzebb terjessze ki tengeri jelenlétét is, ahogy a National Interest bemutatja a Type 95-ös példáján, a Dél-kínai tengerre bőven elég lehet a néphadseregük számára egy kisebb, de rendkívül csendes, ugyanakkor komoly rombolófegyverekkel felszerelt, támadó vadász-tengeralattjárókból álló kötelék is.
A tengeralattjárókat sokféleképp csoportosíthatjuk. Léteznek a hadászati feladatoktól teljesen független, polgári célokkal szolgálatba állított járművek: olyanok, melyekkel kutatók merészkednek a tenger mélyére az élővilágot tanulmányozni, kitermelhető nyersanyagforrásokat keresnek, és még egy sor egyéb céllalal üzemelő hajó. A kiöregedő, leszerelt hadi tengeralattjárók egy részét kutató-mentő feladatok végrehajtására alakítják át, amiket nem csak a haditengerészetnél, hanem civil járműveket ért káreseményeknél is bevethetnek a tengereken.
Azonban a tengeralattjárók piacát elsősorban és döntően a katonai alkalmazásra épített hajók uralják
- figyelembe véve, hogy a szó hagyományos értelmében emiatt talán nem is lehet piacról beszélni a vízfelszín alatt úszó monstrumok esetében.
Mindenesetre a tengeralattjáró-építés hidegháború utáni, az 1990-es években történt visszaesése óta, az ipar teljesítménye újra felfutóban van, mivel a legtöbb nagy és gazdaságilag erős ország törekszik arra, hogy haditengerészeti képességeit és különösen a víz alatt közlekedő járműveinek számát növelje.
Sőt, az adatok szerint egyre nagyobb szeletet hasít ki a globális hadászati hajóépítés évente 65 milliárd dolláros, közel 500 ezer munkavállalót érintő iparágából.
A Global Data adatai alapján, a tengeralattjárók éves piaca tavaly 22,4 milliárd dollár volt, és évente több százalékos növekedést produkálva, 2029-re eléri a 31,3 milliárd dollárt.
A kumulált piaci teljesítmény erre az időszakra 280,5 milliárd dollárra, azaz több mint 84 ezer milliárd forintra várható.
Amellett, hogy az USA vélhetően megőrzi vezető szerepét ezen a sajátos piacon - ahogy Oroszország is komoly szereplő marad -, a növekedés jelentős része Ázsia csendes-óceáni térségéhez, különösen Kínához és Indiához köthető majd.
A piac öt nagy szegmense:
Az előrejelzések szerint a nukleáris rakétahordozó tengeralattjárókból keletkezik majd 2029-ben a bevétel 40 százaléka, ami jelentős növekedést jelent a 2019-es 29 százalékról a torta egészén belül.
A szektorban a meghatározó Észak-Amerika lesz, mely a globális piac teljesítményének 49 százalékát tudhatja majd magáénak. Észak-Amerikát Ázsia csendes-óceáni térsége és Európa követi majd.
Azt, hogy a tengeralattjárók piaca mennyire nem hagyományos - és hogy mekkora, elképesztő gazdasági teljesítmény kapcsolódik a víz alatti lopakodók megépítéséhez -, jól mutatják az egyes országok vonatkozó fejlesztési programjai. Ezekből most kettőt mutatunk, hogy viszonyítani lehessen a fenti, röviden ismertetett prognózisban szereplő számokat.
Elsőként ott van mindjárt a piacvezetőnek nevezhető USA egyik haditengerészeti programja. Ebben - 2019 második felében - összesen 128 milliárd dollárt kértek a Kongresszustól arra, hogy megvalósíthassák a 12 hajósra tervezett Columbia-osztályt a következő évtizedekben. Ebben fejlesztési célú kiadások is vannak.
A Columbia-osztály a Pentagon harmadik legköltségesebb fejlesztési programja.
Ezek az új, csúcstechnológiát felvonultató, rakétahordozó tengeralattjárók a most hadrendben álló Ohio-osztály tagjait cserélnék le, amik most az USA nukleáris elrettentő erejének fontos tagjai. 2019-ben egyébként el is kezdődött az első hajó építése, mely a tervek szerint 2031-ben áll szolgálatba, ám auditorok már figyelmeztettek: a 12 hajó megépítésére tervezett költség akár tízmilliárd dolláros nagyságrendben is emelkedhet a megvalósítás alatt. Az biztos, hogy a program egyetlen tengeralattjárójának megépítése is jóval drágább (5 milliárd dollár fölötti) összeget jelent, mint a korábbi Virginia-osztály tagjaié (ezek kialakításuktól függően 2,8 - 3,2 milliárd dolláros tételek).
Fejlesztené flottáját Ausztrália is, mégpedig 12, Franciaországban épülő, támadó tengeralattjáróval. A program költsége szintén óriási vitákat gerjesztett az ausztrál politikában. Négy éve ugyanis még 50 milliárd (amerikai) dollárra becsülték a beruházás költségeit, ám tavaly már 80 milliárd dollárnál járt a leendő végszámla. Ami még nem is a vége: a tudósítások szerint,
Ausztráliának 2080-ig összesen 225 milliárd dollárba kerülne a tengeralattjárók megépítése és üzemeltetése.
Az ausztrál haditengerészeti erő - írja a Forbes friss áttekintésében - az amerikai haderővel összemérve a járművek száma és a tengerészek létszáma alapján egyébként nem tűnik tekintélyesnek, ám rendkívül modern eszközökkel bír és nagyon kiegyensúlyozott a felmerülő feladatok tekintetében.
Az ország 2030-ig 400 milliárd dollárt költene védelmi kiadásokra, melynek részeként szinte a teljes haditengerészetet megújítanák, részben épp azért, hogy elég erősnek bizonyuljanak a tengeri befolyását erőteljesen kiterjesztő Kínával szemben. Amely egyébként épp most tavasszal növelte két, fejlesztett tengeralattjáró átadásával hatra a ballisztikus rakétákat hordozó tengeralattjáróinak számát. Ezekről a hajókról a rakéták akár több ezer kilométeres távolságra lévő célpontokra is kilőhetők. S persze nem érdemes megfeledkezni Oroszország új, nukleáris torpedókkal felszerelt tengeralattjárójáról sem.
A tengeralattjárók világa persze a katonai célú járműveknél és a polgári felhasználásban is tartogat érdekességeket és drága darabokat. Elegendő csak a Migaloo nevű osztrák jachtépítő korábban bejelentett, futurisztikus fejlesztésére utalni, mely egy járműben egyesíti magában a jachtokat és a hatalmas tengeralattjárókat - alig több mint, 2 milliárd dollárért.
