Új, értékteremtő kiadvány jelent meg a hazai borvásárlók támogatására

Bizonyára előttünk van a kép, hogyan is zajlik egy borkóstolóval egybekötött rangsorolás. A szervezők bekérnek különleges borokat, megkóstolják, értékelik őket, majd győztest hirdetnek. Aztán a borkedvelő, amikor meg akarja kóstolni a legjobbakat, azzal szembesül, hogy azok elfogytak, nem is voltak kiskereskedelmi forgalomban. Számára elérhetetlenek. Ezzel a hagyománnyal szakítottak a TOP 100 magyar bor rangsor szervezői, akik kizárólag olyan borokból végezték el a rangsorolást, amelyek az értékesítési listák alapján országszerte beszerezhetők a hazai borkedvelő közönség számára. A versenyről és az ahhoz kapcsolódó kiadványról Fiáth Attila nemzetközi borakadémikus, a TOP 100 magyar bor zsűrijének elnöke beszélt az Origónak.

Miben más ez a TOP 100 magyar bor verseny, mint egy hagyományos borminősítő zsűrizés?

Vannak az úgynevezett borversenyek több szinten is, illetve vannak olyan kiadványok, amelyek toplistákat készítenek. Azt tapasztaltuk korábban, hogy mind a borversenyekre, mind a toplistákra bekerült egy sor olyan bor, ami minőségileg ugyan rendben volt, de olyan kis tételben készültek, hogy egy olvasó számára elérhetetlen volt. Mi megfordítottuk az egészet, és azt mondtuk, hogy van egy országos kiadvány, ebben legyenek olyan borok, amelyekről nem csak olvasni lehet, de meg is lehet őket kóstolni. Így az lett a megoldás végül, hogy nem a borászatoktól kértünk be borokat, vagy hirdettük meg azt, hogy aki szeretné megmérettetni a borát azt küldje be, vagy nem borversenyek helyezettjeit kóstoltuk újra, hanem felkerestünk olyan kereskedőket, amelyek országosan árulnak borokat és megkérdeztük őket, hogy melyek azok a borok, amelyek a legnagyobb mennyiségben fogynak.

Egyetlen feltételt szabtunk, hogy a fehér és a rozé borok esetében 1500 forint a minimális bolti ár, vörösboroknál, édesboroknál, pezsgőknél pedig 2000 forint.

Megkaptuk ezeket a listákat, amelyekben nyilván volt átfedés, melyeket ki kellett szűrni, de ezt követően a legnagyobb mennyiségben fogyó borokat hívtuk be a kereskedőktől erre a kóstolóra.

Melyik kereskedők vettek részt ebben?

A Bortársaság az egyik, amely a legnagyobb független nagykereskedő, a hipermarketeket pedig az Auchan képviselte, akinek a legnagyobb portfóliója van. Másoktól sem zárkózunk el a bővítéshez, de úgy látjuk, hogy ez a két kereskedő nagyon jól reprezentálja ezt a két szegmenst.

Fiáth Attila, nemzetközi borakadémikus, a TOP 100 magyar bor zsűrijének elnöke Forrás: Világgazdaság

Begyűjtötték tehát az eladási listákat, majd megkezdődött egy válogatás, hogy a 100 legjobb magyar bort összegyűjtsék. Ez elég nagy kihívásnak tűnik, nem is tudom, szoktak-e borversenyen 100 helyezést értékelni, akár még egy országos válogatás esetén is?

Ráadásul több is volt, mint száz, hiszen mindkét cég elküldte a saját százas listáját, amiben voltak átfedések. Miután ezeket kiszűrtük, akkor kerültek a borok a zsűri elé. De a zsűri elé sem 100 bor került, hanem mintegy 200, ezekről pedig vakon kóstolva hozott döntést a zsűri, amely 17 tagból állt, sommelierből (borszakértőből) és borakadémikusokból. Az értékelésük után már csak sorba kellett rakni az eredményeket.

Ha egy laikus elképzel egy borkóstolót, akkor azt leginkább egy jó hangulatú eseménynek gondolja, ahol egyre több bort kóstolnak meg, közte sajtot fogyasztanak a zsűri tagjai. De valójában hogyan kell szakszerűen bort kóstolni, szájban kell-e tartani a bort, le kell lenyelni vagy ki kell köpni, és ha le kell nyelni, akkor az kihat-e a további értékelésekre? Hogyan zajlik tehát egy ilyen borkóstolás?

Nálunk öt bizottságra osztottuk a zsűrit azért, hogy ne kelljen mindenkinek mind a 200 bort megkóstolnia. Így egy három tagú bizottságnak 40 különböző bort kellett értékelnie. Egy gyakorlott borkóstolónak ez nem okozhat problémát. Én voltam az egyetlen, akinek mind a közel 200 bort meg kellett kóstolnia. A három tagú bizottságnak ugyanis konszenzusra kellett jutnia a pontszámban, amit össze kellett vetni az enyémmel és így alakult ki a végeredmény. Ezzel el lehet érni, hogy ne kelljen mindet végigkóstolnia a zsűrinek, hiszen abban nagyon elfárad az ember. A kóstolásnak van egy sorrendje, a könnyebbektől haladunk a nehezebbekig. A borkóstolóról élő általános képpel ellentétben

mi nem fogyasztunk sem sajtot, sem kenyeret a kóstolások között, mert ez elrontja a száj pH értékét és megnehezíti a kóstolást.

Csak szénsavmentes vizet használunk, ezzel öblítünk, illetve hidratálunk is. A borokat egyébként kiköpjük, nem szükséges azt lenyelni ahhoz, hogy meg tudja ítélni a minőségét a borkóstoló.

Pillanatkép az idei Top 100 magyar bor zsűrizéséről Forrás: Világgazdaság

A kiadvány bevezetőjében a szerkesztő azt írja, hogy a TOP 100 borkóstolón „illatában 'menjél már', de a korty megmenti" mondattal találkozott az egyik zsűritag részéről. Akkor ez nem a hivatalos borkóstolón zajlott le?

De, csak ez azt jelenti, hogy kortyol a pohárból, viszont nem issza meg. Persze mindenki úgy kóstol, ahogy szeretne, de a kóstolóknál nem jellemző, hogy megisszák a bort, mert ez egy idő után sok lesz.

Önök tehát készítettek egy százas listából álló rangsort, sőt, az értékelési szempontok és a pincészetek összehasonlításával egy bortérképet, ami lefedi az országot. Milyen következtetéseket lehet ebből levonni, főleg, hogy a lista élén elsősorban tokaji borok szerepelnek?

Az aszúk olyan magas minőséget képviselnek még világszinten is, hogy ha bekerülnek egy borkóstolóra, ott mindig az élen végeznek.

Ez nem annyira meglepetés, bár mostanában sokszor felmerül, hogy az édes borok értékesítése nehézkes. Ez az egész világon így van, nem csak a tokajiak problémája ez, kevésbé divatosak már az édes borok. Én egyébként örültem annak, hogy ebbe a kiadványba csak úgy lehetett bekerülni, hogy a bort komolyabb mértékben értékesítették, mert ez azt jelenti, hogy akkor a tokaji borokból is bőven fogy, nagy baj tehát nincsen.

Ebben a nehézkes értékesítési helyzetben, látva ezt az élvonalbeli szerepet, kap-e a tokaji bor hátszelet a belföldi, illetve akár a nemzetközi értékesítéshez?

Igen, az utóbbi években sok olyan promóciós kampány volt, amely kimondottan a tokaji borvidéket célozta.

Mit lehet kiolvasni egy ilyen országos, a vásárlások száma alapján végzett reprezentatív felmérésből? Mi jelentett újdonságot vagy meglepetést az önök számára?

Én már régóta látom ezt a rangsort, ez számomra megszokott. De aki először vesz a kezébe egy ilyen kiadványt, ráadásul ezzel a koncepcióval, annak meglepetést fog okozni. Szerintem az egyik ilyen érdekesség az, hogy vannak bizonyos trendek, vagy tendenciák, amelyekről beszélnek az emberek, de ezek kicsit túl vannak reprezentálva. Például borszakírók leírnak bizonyos dolgokat, hogy mik történnek a nagyvilágban, ami egy tapasztalatlan olvasó számára úgy tűnik, mintha ez lenne a trend. Nem arról van szó, hogy a borszakíró valótlant állítana, csak mondjuk ő egy kisebb piaci szegmensről beszél, ami valóban fejlődik a világban és felkapott, de más nem nagyon történik ezen kívül.

Például Tokajról szoktuk hallani, hogy ott problémák és gondok vannak, de azért látjuk, hogy a legeredményesebb borvidékek között ott van a második helyen. A Balaton például kiemelkedően jól teljesített, mint borvidék, és az első helyen végzett az eredményességi rangsorban, tehát a legtöbb borral ők szerepelnek a százas listán. De például az is érdekes, hogy nagyon régóta „temetik" Villányt, nálunk pedig a harmadik helyen szerepeltek. Mondják, hogy a Villányi vörösborok, de a vörösborok úgy általában visszaszorulóban vannak a tendenciák szerint, ehhez képest a vizsgált borok közel fele vörösbor volt.

Ezek az érdekességek felülírják tehát azokat a hiedelmeket, amelyek terjednek és amelyeknek van is alapjuk, csak nem feltétlenül reprezentatívak.

Ez a kiadvány azért fontos, mert ez egy reprezentatív minta. Ebből lehet látni a valós hazai értékesítést ebben a minőségi szegmensben. Aztán vannak még itt további érdekességek. Egy kis borvidék, Szekszárd, például a negyedik helyen végzett az eredményességi rangsorban, vagyis az értékesített mennyiség tekintetében. Aztán az is meglepő, hogy a Mátra a második legnagyobb borvidék hazánkban, amit kevesen tudnak. A Mátra viszont egyetlen egy borral sem szerepelt a százas listán.

Ennek mi az oka?

Az a probléma a Mátrával, hogy úgymond, nincs felhelyezve a térképre, nem igazán tudnak vele mit kezdeni az emberek.

Tíz emberből tíz nem tudja, hogy a második legnagyobb borvidék Magyarországon a Mátrában van, és ez már önmagában is baj.

Pedig a Mátra kiválóan alkalmas arra, hogy pont ebben az 1500-2000 forint körüli szegmensben nagy mennyiségben készítsenek borokat. Volt egyébként a kóstolón mátrai bor is, csak az első százba nem került be. Persze vannak olyan kisebb borászatok is a Mátrában, amelyek a gasztro szegmensben próbálkoznak, ezért nem is kerülhettek be ebbe a versenybe, de összességében azt gondolom, ha összevetjük a Mátrát akár Egerrel, akár Villánnyal, akár Szekszárddal, amelyek jóval kisebb borvidékek hasonló adottságokkal, akkor ahhoz képest ez egy nagy lemaradás.

A Top 100 magyar bor 2020 című nívós magazin a legtöbbet értékesített hazai borok közül szakértőkből összeállított zsűri által rangsorolt termékeket ismerteti Forrás: Világgazdaság

Tehát akkor a fehér bor most a sláger?

A fehér boroknál feltűnő, hogy egyre több az úgymond egyszerűbb bor. Az egyszerűséget úgy értem, hogy reduktív, friss, száraz fehér bor, de nagyon jó a minősége.

Az látszik, hogy ebben a szegmensben elég komoly minőségi-technológiai javulás van.

Akik pedig a pezsgőket reprezentálják, azok egészen elképesztően magas színvonalon dolgoznak. Azok a pezsgők, amelyek itt a százas listán vannak, nemzetközi szinten is kiváló minőségűek. Egy érdekes tendencia, hogy sokan próbálkoznak most pezsgővel és vannak köztük olyanok is, akik valóban nagyon magas szinvonalat képesek elérni.

A borversenyről készült egy több mint 100 oldalas, kitűnő minőségű, gyönyörű kiadvány, ami egy palack bor árába kerül. A kiadvány ismerteti a top 100 bort, szöveges jellemzést adva a zsűri által adott pontszám mellé. Hogyan kötődik ez a kiadvány a borversenyhez?

A kiadványnak már van előélete. Én már öt éve veszek részt ennek a versenynek a zsűrijében, négy éve elnökként, és ebből három éve van ez az új koncepciónk. A kiadvány végső soron a bor és a borivás népszerűsítésére készült. Én azt látom, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a kiadvány iránt. A szakma egyre inkább figyeli, várja, hogy ki hogyan szerepel a borászok közül. A Facebookon is látom, hogy pincészetek, borvidékek osztják meg a sikereiket, aminek ezen a kiadványon túlmenően is nagyon nagy hírértéke van. Ez mindenképpen jó. Én éppen azért tartom fontosnak, hogy a listán olyan borok legyenek, amelyek elérhetőek a kereskedelemben is, hogy a fogyasztásukat is ösztönözzük ezzel.

Másképp mondva, nagyon fontos, hogy nemcsak büszkélkedni kell egy borral, hanem meg is kell élni belőle.

Önmagában az, hogy olyan borokat lehet látni egy borversenyen, amit az emberek nem tudnak megkóstolni, akkor egy idő után ez elkedvetleníti őket. Nem gondolom, hogy sok értelme van hosszú távon olyan borokat nézegetni, amiket nem tudok meginni. A TOP 100 magyar bor versenyen csupa olyan bor van, amit meg lehet vásárolni és meg lehet inni. Rengetegen vásárolják meg a magazint és ez alapján mennek bort vásárolni. Ezeknek most vannak akcióik is, így elképesztő jó áron lehet tényleg minőségi borokhoz jutni. Egy százas skálán 90 pontot kapott bor az már nagyon magas minőséget képvisel. Ha ezt 2500-3000 forintért meg lehet venni, akkor abból nyilván bevásárolnak a borkedvelők. Azt gondolom, itt a top 100-as listában van egy-két olyan tétel, ami talán már nincs is a boltokban, mert a partnerektől tudjuk, hogy ilyenkor nagyon célzottan jelennek meg a vásárlók, és kimondottan ez alapján a kiadvány alapján vásárolnak.

De mivel tudjuk, hogy ez a lista az értékesítési statisztikák alapján készül, ezért az utánpótlás is meglesz, tehát aki most nem kap egy bizonyos típusú bort, az előbb-utóbb megtalálja majd a polcokon újra.

Természetesen. Ez a lista olyan tételek alapján készült, amelyek nagy mennyiségben elérhetőek.

A top 100 borokon kívül mit tartalmaz még a kiadvány?

Nagyon figyelünk arra, hogy minden évben kiemelt figyelmet kapjon egy-egy borvidék. Idén Szekszárd került bele, tavaly Eger, tavalyelőtt pedig a Balaton. Nagyon fontos, hogy a borvidékekről bemutassuk a borászokat és a turizmust. Emellett van egy kisebb rovatunk, amely teljesen új.

Ebben a zsűritagok ajánlanak olyan kis borászatokat, amelyek a koncepció miatt nem tudnak bekerülni a top 100-ba.

Most 17 olyan borászatot említettünk meg egy-egy borral, amelyet nagyon jónak tartunk. Emellett az élet is hozta, hogy idén megkérdeztünk egy-két sommeliert arról is, hogy miként élte meg a koronavírus járványt és a mögöttes válságot. Remélem, jövőre már nem kell ilyesmiről írnunk.

Hol kapható a TOP 100 magyar bor 2020 kiadvány?

Az újságárusoknál mindenhol elérhető, ugyanúgy az élelmiszerláncoknál, benzinkutaknál is, nagyon széles körben terjesztjük.