A Glico története 1922-ig nyúlig vissza, amikor a vállalat bemutatta első termékeit, a Glico Karamellát, valamint egy hagyományos kekszre hasonlító süteményt. A cég a II. világháború után egy időre leállt, hiszen a gyáraik megsemmisültek a bombázásokban, de 1955-ben már ismét termeltek. Piacra dobták a karamellás cukorkájuk továbbgondolt változatát, amelyet mandulával borítottak, majd 1962-ben megjelent a boltokban az első perecre hajazó, ropi formájú rágcsálnivalójuk.
1966-ban a Glico kiadta ennek a terméknek a csokoládéval borított változatát, amely a Pocky márkanevet kapta.
A sós és egyben édes ropogtatnivaló hatalmas siker lett Japában, ezért a Glico 1970-ben globális terjeszkedésbe kezdett. Megnyitották leányvállalatukat Thaiföldön és a csoki mellett más ízeket is bemutattak, közük a mandulásat és az epreset. Ma a Glico évente 500 millió darabot gyárt a Pocky nevű termékből és már ötven fajta ízvariáció érhető el belőle.
A Pocky akkora nyomot hagyott a japán popkultúrában, hogy 1999-ben elindították a Pocky Napot, amelyet minden évben november 11-én ünnepelnek. Sokat elmond a termék körüli őrületről, hogy a Pockyhoz Guiness világrekord is fűződik, mivel 24 óra leforgása alatt 3,7 milliárd bejegyzés született vele kapcsolatban a Twitter felületén, ez pedig egyetlen vállalatnak sem sikerült eddig.
A Glico azonban egy teljesen más ügy révén is világhírre lett szert.
1984 március 18-án Katsuhisa Glico, a vállalat elnöke családjával nishiomiyai otthonában, Kobetól mintegy 17 kilométerre tartózkodott, amikor két fegyveres tört rájuk.
A bűnözők megkötözték a családtagokat, elvágták a telefonvonalat, majd Katsuhisat egy raktárba vitték és ott tartották fogva. Az elkövetők a hatóságoktól egymilliárd jent vagy 100 kilogramm aranyat követeltek, ezt viszont sosem kapták meg, mivel Katsuhisanak sikerült megszöknie. A történet azonban innentől lesz még érdekesebb.
Röviddel a Glico elnökének visszatérése után megérkeztek az első levelek a vállalat központjába, a rendőrségre és a legnagyobb japán napilapokhoz is. A következő másfél évben további 100 hasonló üzenet érkezett az állítólagos emberrablóktól. A nyelvezetből kiderült, hogy az elkövetők nagy valószínűséggel Osaka környékén lakhattak vagy onnan származtak, az üzenetek pedig írógépen készültek. Később ezeket az üzeneteket három kategóriába sorolták a hatóságok: fenyegetések, fejtörők és békelevelek.
1984 április 8-án a rendőrség egy meglehetősen gúnyos hangú levélet kapott, amelyben az emberrablók hülyének nevezték a hatóságokat azért, mert nem voltak képesek elkapni őket. Az üzenet küldői több részletet is megosztottak a rendőrökkel, többek között azt, hogy milyen autóval érkeztek a bűncselekmény helyszínére és hol vásároltak ételt aznap. A levelet azzal zárták, hogy ha ezután sem képesek megtalálni őket, akkor a társadalom szégyenei és csak lopják az adófizetők pénzét, majd feltették a kérdést, hogy esetleg elrabolják-e a rendőrfőkapitányt is.
Az aláíró pedig "kaijin nijuichi menso", vagyis magyarra fordítva a 21 arcú szörnyeteg volt.
Ez azért is érdekes, mert az egyik legnagyobb japán krimi és detektívregény írónak, Taro Hirainak az egyik könyvében egy hasonló nevű karakter testesíti meg a zseniális gonosztevőt, a bűnözők által választott név pedig nagy valószínűséggel előtte tisztelgett.
A levél után két nappal, április 10-én valaki hat autót gyújtott fel a Glico székházának parkolójában, majd nem sokkal később újabb gyújtogatás történt, amelyet egy telefonhívás is követett. Ebben a feltételezett elkövetők, akiket ekkora már mindenki csak a 21 arcú szörnynek hívott 1,3 millió dollárnak megfelelő összeget követeltek, hogy leálljanak a cég zaklatásával. Az elkövetők pontos helyet és időpontot is megadtak a pénz átadására, azonban a helyszínen letartóztatott fiatalembert, mint később kiderült a 21 arcú szörny kényszerített arra, hogy ott legyen, így a kihallgatás után szabadon engedték.
Az ügy 1984 májusában folytatódott és kezdett egyre inkább eldurvulni.
Az osakai újságok és televíziók levelet kaptak, amelyben az állt, hogy a 21 arcú szörny ciánnal mérgezte meg a Glico édességeinek egy jelentős részét. A boltok a hírre azonnal eltávolították a termékeket a polcokról, azonban a vizsgálatok után kiderült, hogy mindez rémhír volt. A mérgezés híre viszont annyira beakadt az emberek agyában, hogy a csökkenő kereslet miatt a vállalat júliusban már azzal számolt, hogy 130 millió dollárnyi bevételtől esnek el (a valós összeg 21 millió dollár lett), és emiatt több száz embert bocsátottak el.
Június 26-án újabb levél érkezett, amelyben gyakorlatilag tűzszünetet hirdetett a 21 arcú szörnyeteg arra hivatkozva, hogy a csoportban egy 4 éves gyerek is van, aki nagyon szereti a Glico édességeit és folyamatosan sír azért, hogy vegyenek neki. Mivel egy gyermeket nem szép dolog megríkatni, ezért a szervezet januárig leáll a cég zaklatásával, hogy a termékek visszakerülhessenek a boltok polcaira.
A zsarolók viszont nem vártak januárig, helyette számos más híres étel és édességgyártót támadtak meg, összesen hatot, köztük a szintén Osaka környékén található Marudai Food Company-t, amely elfogadta, hogy váltságdíjat fizessen a zsarolóknak. Június 28-án a cég egyik dolgozójának álcázott rendőr 50 millió jennel szállt fel egy Osakából Kiotóba tartó vonatra. A sínek mellett elhelyezett fehér zászló jelezte volna számára, hogy hol kell kidobnia a pénzzel teli táskát a vonatból.
Útközben azonban arra lett figyelmes, hogy egy férfi szemmel tartja őt és követi.
A gyanús figura erős testalkatú, alacsony, szemüveges férfi volt, akinek a szemei leginkább egy rókáéra hasonlítottak a leírás szerint. A sajtó később el is kezdte rókaszemű embernek nevezni őt. A fehér zászlós jelzés azonban nem érkezett meg, ezért a rendőr elkezdte követni a vonaton vele utazott gyanús alakot, viszont neki sikerült megszöknie.
A 21 arcú szörnyeteg egészen őszig várt a következő akcióra. Ekkora a Morinaga nevű édességgyártónak küldtek levelet, amelyben 410 ezer dollárnak megfelelő összeget követeltek, a vállalat viszont elutasította az együttműködést. Emiatt október 8-án az alábbi fenyegetést tette közzé a szervezet:
"Adtunk egy különleges ízt a cukorkáitokhoz. A cián íze keserű. Ettől nem romlanak el a fogak, adjátok bátran a gyerekeknek. Figyelmeztetést is raktunk az édességetekre, 20 dobozt helyeztünk ki Hakate és Tokió boltjaiban. "
A fenyegetés nagyon hasonló volt, mint amit korábban a Glico kapott, azonban ebben az esetben a 21 arcú szörnyeteg már nem hazudott, az édességek valóban mérgezettek voltak és halálos dózisú ciánt találtak bennük a hatóságok. A megmérgezett édességeken különböző üzenetek álltak, a többségükön a "figyelem, mérgező" felirat volt olvasható. 1984 októbere és 1985 februárja között 21 csomaggal találtak a ciánnal szennyezett termékből a boltokban. Egy későbbi levélben a szervezet kiemelte, hogy a következő akciójuk során már nem lesz figyelmeztető cédula a csomagolásokon.
Gyanúsított ismét volt, egy férfi, aki október 7-én éppen egy csomag édességet helyezett el egy bolt polcán, azonban őt nem sikerült megtalálni. Később azonban kiderült, hogy a bolt biztonsági felvételén lévő férfi nagy valószínűséggel a rókaszemű volt.
A zsarolások egy ideig még folytatódtak, majd 1985 augusztusában, miután az ügyért felelős egyik magas beosztású rendőr öngyilkos lett, a 21 arcú szörnyeteg levelet küldött, amelyben leírták, hogy Shoji Yamamoto becsületes halált halt és az ő tiszteletére leállnak a zsarolásokkal.
A másfél év alatt a 21 arcú szörnyeteg 28 bűncselekményt követett el, az ügybe 1,3 millió rendőrt és nyomozót vontak be öt tartományból, 125 ezer embert kérdeztek ki, 28 ezer tippet kaptak és ez volt az első eset, amikor a japán rendőrség egyetlen letartóztatást sem tudott felmutatni. A rendőrség végül 2000-ben kért bocsánatot a lakosságtól.