A repülő csészealjat formázó Futuro házak, amelyekben gyakorlatilag a hatvanas évek lelkesült korszelleme tükröződött, ma már igencsak retró hangulatot sugallnak.
Eredetileg műanyag elemekből készült, előre összeszerelt vagy a helyszínen is összeállítható, hordozható kis nyaralók voltak, amelyeket a tengerpartoktól kezdve a hegyoldalakig szinte bárhol fel lehetett állítani.
Az atlasobscura.com írása szerint ezek a futurisztikus építmények népszerűségük csúcsát a hatvanas évek végén, majd a következő évtized elején érték el, hamarosan azonban megváltozott a világ körülöttük. Ma a Föld különböző részein, jobbára magukra hagyottan találjuk meg őket, Ausztrália tengerparti sávjaitól egészen az Oroszországban magasodó hegyvonulatokig. Napjainkban már nem keresett üdülőházak, csupán a múlt század közepére jellemző, a technológiai fejlődésbe vetett hit relikviái.
Az ufóházak saját koruk tipikus termékei voltak.
A finn építész, Matti Suuronen 1968-ban kezdte meg kis méretű, földönkívüli járművekre emlékeztető házikók tervezését.
Ekkoriban tetőfokára ért a II. világháborút követő gazdasági fellendülés, sorra jelentek meg a mindennapi életet megkönnyítő háztartási gépek, amelyek egy több szabadidőt hozó és kényelmesebb jövő képét vetítették előre. A társadalmak jó részét pedig a világűr meghódításáért folytatott verseny hatotta át. Nem csoda, ha az ufóházak tökéletesen célba találtak ebben a korszakban. Más kérdés, hogy később ez okozta a vesztüket is.
Pontosan úgy festettek, mint egy földönkívüli légijármű: egy lenyíló lépcsősor panelen keresztül lehetett bejutni az építmény belsejébe. Belül pedig a kandallót körülvevő, keleti kényelmet nyújtó fotelekben elnyújtózva a lakók úgy érezhették magukat, mint a világűrben járó ufonauták. Egy aprócska konyhát, fürdőszobát és hálót is kialakítottak a házikókban.
Gond volt azonban, hogy ezek a szerkezetek testidegennek hatottak az őket körülvevő környezetben.
Sokszor váltották ki például a helyiek ellenérzését: egyes amerikai városokból ki is tiltották, másutt pedig megrongálták őket. Aztán az 1973-as olajválság miatt magasba szökött a műanyag ára, ami az utolsó szeget jelentette az ufóházak koporsójában, hiszen hihetetlenül megdrágította a gyártásukat.
Nem egészen száz ilyen építmény készült el annak idején, a mai napig sincsenek azonban teljesen elfeledve. Sőt, a közelmúltban a thefuturohouse.com pontosan feltérképezte, hogy a világ mely pontjain található még ezekből a zömmel elhagyatottan álló szerkezetekből. Körülbelül hatvan ufóházról lehet tudni, amelyekről ezekből a forrásokból is tájékozódhat: Google Sigthseeing, futuro-house.net és ArchInform.