A montreali székhelyű St-Georges Eco Mining Corp. nevű vállalat szeptemberben fejezte be a fúrási munkálatokat a Reykjavík közelében található Thormodsdalur nevű területen, és várhatóan ebben a hónapban közli az eredményeket. A korábbi vizsgálatok ugyanis arra utaltak, hogy jelentős mennyiségű arany található a talajban, ami izgalmas lehetőségeket jelent – írja a Mining.com.
Amennyiben pedig az újabb kutatások is megerősítik a várakozásokat, akkor
a St-Georges azt tervezi, hogy robotokkal bányászna, a munkálatokhoz szükséges energiát pedig elsősorban geotermikus és vízenergia adná
– az energiát pedig az állami tulajdonban lévő Landsvirkjun biztosítaná.
A vállalat vezetője egyértelműen hangsúlyozta, a céljuk az, hogy kimondottan környezetbarát és szociálisan felelős munkálatokat végezzenek, amely globálisan is kiemelkedő lenne ezen a területen.
A kanadai cég egyébként azt követően kapta meg a feltárási engedélyt, hogy fölvásárolt egy Melmi nevű helyi vállalatot. A Melmi a többségi tulajdonosa ugyanis a thormodsdaluri Thor Gold Projectnek, amely a fővárostól nagyjából 20 kilométerre található.
A St-Georges vezérigazgatója, Vilhjalmur Thor Vilhjalmsson optimista azzal kapcsolatban, hogy
a kísérleti bányászati projekt már ebben az évtizedben elindulhat Izlandon, és a számításai szerint közel 500 millió izlandi koronát (3,6 millió dollár) költhetnek el kutatásra a következő években.
Vilhjalmsson kiemelte, azzal számolnak, hogy a megújuló energiák fölhasználása költséghatékonyabb lesz, vagyis anyagilag is jobban járna így a vállalat, mintha fosszilis alternatívákat használnának. A bányacég részvénye egyébként idén eddig 25 százalékot gyengült a tőzsdén, a piaci értéke pedig 8 millió amerikai dollár körül áll.
Amennyiben viszont a projekt sikeres lesz, úgy általában is
izgalmas lehetőségek nyílhatnak meg az izlandi aranybányászat előtt.
A szigetországban ugyanis a 20. század elején indult meg a kitermelés, a Thormodsdalur területet pedig 1905-ben fedezték fel. Egy négy évvel később alapított bányacég 1911 és 1925 között dolgozott is a területen, az aranyat pedig Németországba küldték feldolgozásra, ám az izlandi aranypiac idővel elhalványult.
Az érdeklődés 1989-ben újult ki, amikor egy izlandi geológus, Hjalti Franzson tanulmányozta az arany jelenletét az új-zélandi és japán geotermikus rendszerekben.
Ez pedig arra ösztönözte az izlandi kormányt, hogy támogassa a helyi kutatásokat is a témában.
A következő évek és évtizedek tehát igen izgalmas időszakot jelenthetnek majd Izlandon, és a St-Georges projektje pedig akár áttörést is hozhat a bányászatban.