Így omlott össze a világ egyik legnagyobb olajtartalékával rendelkező országa

Venezuelan illustrator Jose Leon,26, shows his artworks painted on devalued Bolivar bills, at his workshop in San Cristobal, Venezuela on February 2, 2018. Using devalued Bolivar bills as raw material, this Venezuelan young artist found the way to make a living, increasing the value of the currency up to 5000%, by selling his artworks to foreign customers. / AFP PHOTO / GEORGE CASTELLANOS / TO GO WITH AFP STORY by Margioni BERMUDEZ

Venezuela egykor Latin-Amerika vezető olajkitermelője volt, és a világ egyik meghatározó olajpiaci nagyhatalma. Mára azonban az évszázad legnagyobb gazdasági válsága sújtja az országot. Így omlott össze a nyersanyagpiaci óriás.

Venezuela ma már inkább csak az egyre súlyosabb, szinte kilátástalan gazdasági válsága miatt kerül be a hírekbe, noha az ország egykor Latin-Amerika legnagyobb olajkitermelője és az OPEC alapító tagja volt. Hogyan lehetséges, hogy egy nyersanyagpiaci hatalom ekkorát bukjon? Bemutatjuk, hogyan lett Venezuela 100 év után latin-amerikai bezzegországból szinte működésképtelenné vált állam.

Egy a többi közül

Ha visszatekintünk a múltba, az látszik, hogy 1920 előtt Venezuela egy szegény mezőgazdasági államként működött, számos olyan fejlesztési problémával, amely szerte Latin-Amerikában megfigyelhető volt – írja az Oilprice.com elemzése. Ugyanakkor - mint később ez elfogadott konszenzussá vált - ez az ország rendelkezik a földkerekség egyik, ha nem épp a legnagyobb ismert nyersolajtartalékával.

Az olajpiacra való belépés kezdete 1914-re tehető, amikor megnyílt a Zumague nevű olajkút az országban. Ez volt az ország első kereskedelmi olajkútja, és meg is ágyazott annak a felfutásnak, melynek következtében

1950-re Venezuela a világ negyedik leggazdagabb országa lett az egy főre jutó jövedelem tekintetében.

Történetének legnagyobb válságát éli át Venezuela Forrás: AFP/Juan Barreto

1970-ben ráadásul az országot a térség legstabilabb demokráciájaként tartották számon, egy olyan időszakban, amikor Latin-Amerika országait főként katonai diktatúrák vezették. Az 1980-as években azonban Venezuelában is elindult egy olyan, kedvezőtlen fejleményeket eredményező folyamat, amelyből a mai problémák jelentős része levezethető: az olajár csökkenésével és a globális recesszióval a demokratikus berendezkedés is megroppant.

Évtizedekre nyúlnak vissza a jelen problémái

Ezek az események az ország egész gazdaságát érintették, és idővel súlyos adósságspirálba taszították Venezuelát. Az 1980-as évek végére Caracas odáig jutott, hogy a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) kért pénzügyi segítséget.

Az IMF azonban súlyos megszorító intézkedéseket követelt a támogatásért cserébe, beleértve kemény költségvetési vágásokat, melyek kedvezőtlenül érintették a szociális programokat, az egészségügyet és az oktatási rendszert.

Mindez pedig komoly társadalmi elégedetlenséget okozott, ráadásul megugrott az infláció is, tovább nehezítve a venezuelai lakosság mindennapjait.

Mára szinte teljesen összeomlott a venezuelai olajkitermelés Forrás: Shutterstock

A venezuelai kormányzat legnagyobb hibája az volt, hogy nem volt képes diverzifikálni az ország gazdaságát, azaz több lábra állítani azt. Más szavakkal: Venezuela túlságosan függött a kőolajtól – az exportbevételek nagyjából 80 százalékát, míg a teljes GDP majdnem harmadát az olaj adta.

A társadalmi elégedetlenségek végül olyan súlyosak lettek, hogy kellően megágyaztak Hugo Chávez hatalomra jutásának, aki 1998-ban megnyerte az elnökválasztást.

Chávez ezt követően forradalmi intézkedéseket vezetett be, egyebek mellett megreformálta az alkotmányt, széleskörű szociális programokat léptetett életbe, valamint újraosztotta a földeket.

Mindazonáltal, elődeihez hasonlóan, Chávez szintén jelentős részben az olajra támaszkodott az ország működtetéséhez. Ez addig persze fenntartható volt, amíg az olaj ára magasan állt. Chávez 2013-as halála után azonban az ország új vezetője, Nicolas Maduro szembe kellett hogy nézzen az olajár összeomlásával (2014 második felében), ahogy Szaúd-Arábia felpörgette a kitermelését, hogy növelje a piaci részesedését, alacsonyan tartva a szén-hidrogén árát. Mindez pedig újabb gazdasági összeomláshoz vezetett Venezuelában.

A válság pedig azóta sem enyhült,

mi több, a venezuelai olajkitermelés szinte teljesen összeomlott.

Idén júliusban az ország - amely a világ legnagyobb tartaléka felett diszponál - átlagosan napi 345 ezer hordó olajat termelt, ami közel egy évszázada a legalacsonyabb szintnek számított. Annak ellenére pedig, hogy Maduro talpra állást ígért, szeptemberben csupán 383 ezer hordóra kúszott föl a napi átlag. A Reuters pedig arról ír, hogy októberben ismét rekordalacsony mértékben exportált olajat az ország.

Venezuela példája intő jel lehet az olajállamok számára Forrás: AFP/George Castellanos

Egyes iparági elemzések szerint a válság miatt elmaradnak a szükséges infrastrukturális fejlesztések, aminek következtében Venezuelában akár teljesen le is állhat az olajkitermelés. A drámai zuhanást jól mutatja, hogy

a csúcson Venezuela olajexport-bevételei még megközelítették a 90 milliárd dollárt, miközben 2019-ben ez már csak 22,5 milliárd dollár volt

Idén pedig szinte biztos, hogy további csökkenés következik.

Nem látni a venezuelai krízis végét

Venezuelából a közelmúltban drámai fejleményekről érkeztek hírek, ahogy az ország vezetése megpróbált úrrá lenni a széteső ország és a leálló gazdaság problémáin. Az olajjövedelmeiből korábban meggazdagodó Venezuela az elmúlt években történetének egyik legsúlyosabb politikai és gazdasági válságát szenvedi el, amelyet a szankciók is súlyosbítanak.

Az élelmiszer- és gyógyszerhiány mellett a világ egyik legnagyobb olajtartalékával rendelkező országa rendszeresen küzd üzemanyaghiánnyal.

A Venezuela körüli fejleményekről az Origo is rendszeresen beszámolt, ahogy arról is, hogy a közelmúltban Venezuelában mértek már 10 millió százalékos inflációt is, az áruhiány és a komoly munkanélküliség mellett. A tisztánlátást nehezíti az is, hogy Venezuela évek óta nem közöl hiteles makroadatokat saját gazdasági és társadalmi állapotáról.

Az ország idén ősszel két dologgal hívta fel magára ismételten a figyelmet. Egyrészt Caracas október végén bejelentette, hogy venezuelai kutatók kifejlesztettek egy "száz százalékban hatásos szert" a koronavírus ellen, amelyet majd az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rendelkezésére bocsátanak tanulmányozásra.

A Miraflores elnöki palota által közreadott képen Nicolás Maduro venezuelai elnök (k) beszél egy kormányrendezvényen La Guairában 2020. október 25-én: Maduro bejelentette, hogy az ország tudósai kifejlesztettek egy gyógyszert a koronavírus ellen Forrás: MTI/EPA/Miraflores elnöki palota/-

A másik, hogy október hónapban a venezuelai Alkotmányozó Nemzetgyűlés (ANC) törvényt fogadott el, amelynek értelmében Nicolás Maduro elnök beleszólást nyer az állami olajipari vállalat, a PDVSA közös vállalkozásainak tulajdonosi viszonyaiba. Az amerikai gazdasági szankciók hatásait ellensúlyozni hivatott törvényt csütörtökön fogadták el. A jogszabály lehetővé teszi Madurónak, hogy bizalmas olajkereskedelmi megállapodásokat kössön magáncégekkel és államokkal.

Maduro Twitter-üzenetben mondott köszönetet a hívei által uralt testületnek "az illegális gazdasági blokád leküzdését" célzó javaslata elfogadásáért.

Az ANC elnöke, Diosdado Cabello szeptember elején arról beszélt, hogy Venezuelának nincs az olajiparból származó semmilyen "formális" bevétele 2019 októbere óta. Cabello az olajipar gyengélkedéséért az amerikai szankciókat okolta,

egyes szakértők szerint azonban a rossz gazdálkodás és az alulfinanszírozás is felelőssé tehető.

Venezuela példája mindenképpen kirívó az (egykori) olajhatalmak körében, azonban rávilágít egy súlyos problémára. Arra, hogy

rendkívül fontos, hogy az olajexportra támaszkodó államok megfelelően képesek legyenek diverzifikálni a gazdaságaikat.

Nem véletlen, hogy Szaúd-Arábia is rálépett erre az útra. Ha ugyanis ez elmarad, akkor az olajár esetleges jövőbeni összeomlása más óriásokat is azzal fenyeget, hogy Venezuela sorsára juthatnak.

A Venezuelát sújtó súlyos gazdasági válság miatt az elmúlt években több mint ötmillió ember menekült el az országból.