Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Boris Johnson brit kormányfő "nagyon érdekes ötletnek", Írország miniszterelnöke Leo Varadkar "megfontolásra érdemesnek" nevezte korábban a Skóciát az ír szigettel összekötő tengeri híd ötletét. A leginkább tartozókodó Nicola Sturgeon, hivatalos tisztsége szerint Skócia első minisztere volt, aki azt mondta, ugyan nem zárkózik el kategórikusan az ötlettől, de úgy gondolja, fontosabb prioritások is vannak annál, minthogy egy kolosszális, rengeteg pénzt felemésztő és műszakilag nem is biztos hogy kivitelezhető vállalkozásba öljék az Egyesült Királyság erőforrásait.
A Skóciát az észak-ír partokkal összekötő tengeri híd ötlete nem az egyetlen, az Egyesült Királyság közvéleményét - de legalábbis a brit sajtót - lázban tartó beruházás. Február első felében eldőlt a HS2 néven hivatkozott, az Anglia szívében végigfutó gyorsvasút folytatásának kérdése, amely még a tengeri hídnál is nagyobb - és drágább - beruházás. Részleteit az Origo az alábbi cikkében mutatta be. A Guardian információi szerint, a Boris Johnson vezette londoni kormány zöld utat adott a teljes projektnek, az új kalkulációk szerint a 100 milliárd fontot is meghaladó költségei ellenére.
De hol épülne a híd, és milyen érvek, illetve ellenérvek szólnak mellette vagy ellene?
A skót-északír tengeri híd ötlete egyáltalán nem újkeletű. Több mint egy évtizede azzal már előhozakodott egy brit tanácsadó háttérintézmény. Az agytröszt elemzőinek számításai szerint, a Dumfries és Galloway skót tanácsi kerületeket az ír szigettel összekötő hidat 3,5 milliárd fontból tető alá, pontosabban a tenger fölé lehetne hozni.
Azóta persze eltelt némi idő, az összekötettési tervek változtak, ahogy azok árazása is. Az egyik változat szerint a híd az északír Torr Head és a skóciai Mull of Kintyre között létesülne. A másik változatban Larne és Portpatrick között. Egy szinten haladnának az autók és más közúti járművek, a híd másik szintjén pedig vasút összeköttetést teremtenének meg a két végpont között.
Bármelyik változat is győzzön, az biztosan rengeteg pénzt fog felemészteni, és arról máris megoszlanak a vélemények és a szándékok, hogy melyik félnek kellene azt állnia. Leo Vardakar hivatala nevében még tavaly decemberben azt közölte, az ötletet támogathatónak tartja, de az Egyesült Királyság kincstárában kellene mélyen a zsebekbe nyúlni, és állni a cehet. Az ír vezető azt is közölte, amikor erről egyeztetett Boris Johnsonnal, a brit miniszterelnök azzal nyugtatta, hogy a költségeket az EU-ra terhelik. Nyilvánvaló azonban - idézte fel Vardakar beszélgetésüket -, hogy Johnson félig viccelt, hiszen a brexit után Skócia és Észak-Írország is elvesztette uniós tagságát. Persze a kérdés ettől még nyitva maradt: honnan lesz pénz a beruházásra és milyen modellben valósulna meg a finanszírozás?
A költségek tekintetében is megoszlanak az álláspontok. A tíz évvel korábbi számításokhoz képest nagyságrendi váltás figyelhető meg, mert a Larne-Portpatrick közötti híd költségét minimum 15 milliárd fontra teszik, ami viszont egyes kommentárok szerint, inkább 20 milliárd font lesz, még "konzervatív becslések" szerint is.
Ez körülbelül 8000 milliárd forint.
Sőt, egyesek szerint ennél a változatnál a költségek bőven a 20 milliárd font fölé kúszhatnak, mivel a hidat a Beaufort's Dyke nevű tengerterületen kell megépíteni - itt viszont rengeteg, II. világháborús, potenciálisan veszélyes hadianyag maradt a víz alatt, vagy süllyesztették el azokat a harcok után.
A Beaufort's Dyke mélytengeri terület, ahol becslések szerint 1 millió tonna háborús lőszer hever a mélyben.
Vannak, akik a beruházás megkérdőjelezhető gazdasági hatásai miatt ellenzik, de legalábbis intenek óvatosságra a projekttel kapcsolatban. A brit Hajózási Kamara szóvivője szerint a híd egyszerűen "megduplázná" a két térség közötti kapacitását a most is közlekedő kompoknak. A szervezet szerint a hídra költött pénzt inkább a közúti és a vasúti összeköttetések fejlesztésére kellene fordítani, könnyítve és gyorsítva a kikötők elérhetőségén.
Mások alternatívát kínálnak. Alan Dunlop professzor, neves építész, aki elsőként vetette fel annak idején a híd ötletét, javasolt egy csatornát is az ír sziget és Anglia között, bár ez a terve sem támogatást, sem különösebb figyelmet nem kapott. Dunlop hozzátette, egy tengeri csatorna Skóciát gazdaságilag hátrányosabb helyzetbe hozná, de legalábbis elveszítené most élvezett helyzeti előnyét Észak-Írországhoz képest. Dunlop egyébként 16 milliárd font körüli összegre becsüli a "Kelta-híd" költségét, ami - ahogy fogalmaz - a töredéke annak, hogy a Csatornán 120 milliárd fontba kerülne megépíteni egy ilyen összeköttetést.
S persze ott vannak a műszaki aggodalmak: sokak szerint egyszerűen lehetetlen megépíteni a hidat, mert az Ír-tenger egyes részein olyan mélyen kellene elvégezni az alapozó munkákat, amire nincs meg a lehetőség.
Más, neves tervezők és építészek szerint ugyanakkor - említi a BBC - a kivitelezés, ha nem is könnyű és olcsó, de elvégezhető, még az említett, hadianyag-lerakóhelyül szolgáló mélytengeri térségben is.
A Kelta-hídnak legalább 33-35 kilométeres távolságot kellene átfognia, rövidebb változatában is. Sokak szerint az Ír-tengeren képtelenség megépíteni egy ilyen hosszú átkelőt, vagy azt az időjárási viszonyok mellett, biztonságosan használni. A brit vezetés ugyanakkor optimista, és gyakran az óriási kínai hídakat említik példaként. Ismert, hogy a világ leghosszabb vasúti hídja, a Tanjang–Kunsan is Kínában található, amit több mint 164 kilométeren át, 6,5 milliárd fontnak megfelelő költséggel építettek. Ennek 9 kilométeres szakasza a Yangcheng tó felett halad. A Hongkongot Makaóval összekötő, nemrégiben átadott tengeri híd pedig 55 kilométer hosszú, és erről egyébként itt írt az Origo.
