Története még 1954-ben kezdődött, amikor a Magyar Tejipari Kutató Intézet (MTKI) három szakembere a Szovjetunióba utazott, hogy az ottani tejipar vívmányait tanulmányozza. Itt ízlelték meg először a Túró Rudi ősét, a meglehetősen nehezen kiejthető „глазированный сырок" (ejtsd: glazirovannij szürok) elnevezésű, túróvaj és zsír keverékéből készült, cukrozott és csokoládéval bevont, lágy állagú, kerek formájú édességet, amit akkor túróminyonnak kereszteltek el.
Ennek alapján fejlesztették ki azt a terméket, amelyet a magyar közönség már Túró Rudiként ismert meg. Semmit sem bíztak a véletlenre, arra törekedtek, hogy a túródesszert tökéletesen megfeleljen a hazai íz- és ízlésvilágnak. Nem takarékoskodtak az idővel sem, ugyanis a termékfejlesztés Budapesten, az MTKI egyik részlegében, közel 12 évig tartott.
Azt azonban valószínűleg a tejipari szakemberek sem sejthették, hogy
az általuk kialakított ízvilág az elkövetkező évtizedekben milyen hihetetlenül népszerűvé válik, és hány generációban fog komoly „függőséget" kialakítani.
A Magyar Élelmiszerkönyv a következőképpen határozza meg a Túró Rudit: tehéntúróból, esetleg vajból vagy tejszínből, cukorból, stb., különböző ízesítőanyagok hozzáadásával, csokoládé- vagy kakaómassza bevonattal készített, közel hengeres alakú, desszert jellegű készítmény. A túrótöltet tejeredetű termékhányadának legalább 50 százaléknak kell lennie.
Miután megszületett maga a termék, felkérték Klein Sándort, a Budapesti Műszaki Egyetem oktatóját az újdonság reklámkampányának megtervezésére. Klein a formatervezést továbbadta két hallgatójának az Iparművészeti Főiskolán, ők találták ki és tervezték meg az eredeti, piros copfos kislány rajzával díszített – már akkoriban is - pöttyös csomagolást. Klein a névadás ügyében több szakember véleményét is kikérte, de végül egyikük tanácsát sem fogadta el. A Túró Rudi név végül a saját ötletéből született meg.
A név eredetéről számos legenda terjedt el. Az egyik szerint Klein Sándor unokájánaa keresztnevét kapta a termék, ezt azonban maga Klein sem erősítette meg.
A legvalószínűbb az, hogy a termék a sokkal kevésbé elterjedt „túrórúd" fajtanévre utal.
Bár némi „gyanúra" ad okot az is, hogy a Túró Rudi elkészítésénél bábáskodó vezető tejipari szakembert, az Erzsébetvárosi Tejüzem művezetőjét Mandelville Rudolfnak hívták.
Miután megszületett a termék neve és a csomagolása, indulhatott a piaci bevezetését előkészítő hírverés. A reklámtervek mellé egy tanulmányt is le kellett adni, amit Klein Sándor úgy kezdett, hogy
termelni ma már nem nehéz, de egyre nehezebb lesz eladni
– ez a napjaink marketingszakembereit idéző megállapítás akkoriban – a szocialista hiánygazdálkodás időszakában – elég nagy derültséget keltett.
A névadással azonban jókora lavina indult el.
Az ügyeletes reklámokat felügyelő szocialista erkölcscsőszök először túl hosszúnak, majd a Hírlapkiadó Vállalat reklámosztályának a vezetője erkölcstelennek és pornográfnak találta a nevet. Dörgedelmes hangvételű levélben arról értesítette a Budapesti Tejipari Vállalat igazgatóját, hogy
az erkölcstelen elnevezésű termékük reklámozását a kiadásunkban megjelenő lapokban nem engedélyezzük.
Javasolták helyette például a Tutu és Titi nevet, de Klein ebbe nem ment bele. Így aztán a Túró Rudi jószerivel a nyomtatott sajtó reklámja nélkül kezdhette meg pályafutását.
A nagyüzemi gyártás végül 1968-ban indult meg a budapesti erzsébetvárosi üzemben, ám a faszerkezetes első gyártógépet hamarosan áthelyezték Nyíregyházára. Később Mátészalkára, 1970. augusztusától, ahol egy olyan, régi vasútállomás melletti túróüzembe került a gyártás, amely mindössze két helyiségből állt, a túró pedig egy 10 ezer literes tartályban készült.
Az első szériák hurkatöltő segítségével nyerték el a formájukat.
A kezdetekben, 3 műszakban 25-30 ember dolgozott azért, hogy a túrós finomságot szemmértékkel háromdekás darabokra szeleteljék.
Mivel ekkor még nem használtak adalékanyagokat és tartósítószereket, a Túró Rudira a mai változatoknál karakteresebb, enyhén erjedt, jellegzetes túrós íz volt jellemző. A rudacska szavatossági ideje is mindössze 3 nap volt, amiből egy napot eleve a gyár raktárában töltött a szállításra várva. Viszont olyan viharos népszerűségre tett szert, hogy azonnal elkapkodták az üzletek polcairól.
A keresletet pedig ki kellett elégíteni, ezért technológiai fejlesztéseket hajtottak végre, és a 70-es évek közepén már naponta 36 ezer Túró Rudit gyártottak. A csomagológépek automatizációjának köszönhetően a 90-es évek elején pedig már napi 300 ezer darab készült. Majd az ezredfordulót követően még ehhez képest is ugrásszerűen tovább nőtt a gyártás.
A mátészalkai gyárban 2013-ban gyártották le az ötmilliárdodik Túró Rudit.
Ez a szám akkor azt jelentette, hogy az addig készült Túró Rudik tizenötször körbeérték a Földet. Talán hihetetlenül hangzik, de napjainkban évente 180-190 millió darab különböző ízesítésű rudit majszolunk el, több mint 20 milliárd forint értékben.
Induláskor az alaptermék a natúr változat volt, idővel azonban számos ízesítéssel bővült a paletta, például Nagybánhegyesen gyártottak először valódi gyümölcstartalommal Túró Rudit. A folyamatos fejlesztések különböző ízesítésű, így mogyorós és diós változatokat is szültek, majd az ezredfordulótól megjelent az epres, a barackos, a málnás, az áfonyás, a kókuszos, a mazsolás, a mogyorókrémes, a meggyes, a mandulás, a kókuszos változat és a tejbevonós is.
Ám úgy tűnik, továbbra is a natúr az igazi:
a felmérések szerint minden próbálkozás és ízkombináció ellenére a dobogó felső fokán a natúr rudi – annak is óriás változata – áll, az előkelő második hely a mogyorósé, míg a málnás a bronzérmes.
A kilencvenes években a Túró Rudit is előállító tejipari vállalatokat privatizálták, és azok megvásárlásával a gyártási jogokat a Friesland-Campina, valamint a Danone szerezte meg. A Danone egy ideig Lengyelországban is forgalmazta ezt a túródesszertet „Danio Batonik" néven, a Friesland-Campina pedig Romániában és Szlovákiában „Dots" névvel. Időközben egyébként rengeteg parafrázis született a termék elnevezésére: Túró Desszert, Túró Snack, Trudi vagy például Tuti Rudi, de a legismertebb mindmáig a Pöttyös.
Cikkünk elkészítése során a következő forrásokat használtuk fel:
- A Túró Rudi története – behir.hu
- Titkok a Túró Rudi történelméből – Turizmus Online
- Pöttyös márkatörténet