Szenzáció volt a Közértbe menni - az üzletlánc megváltoztatta a vásárlást Magyarországon

„Leugrom a közértbe!" – mondják néha még ma is sokan, ha vásárolni indulnak. Sokan talán nincsenek is tisztában ennek a kifejezésnek az eredetével. Hiszen hosszú ideje már csak a megszokás mondatja ezt többekkel, mert a Községi Élelmiszer-kereskedelmi Rt., azaz a Közért már rég a múlté. A második világháborútól a rendszerváltozásig terjedő évtizedekben azonban annyira mélyen beívódott a köznyelvbe ez a kifejezés, hogy sokan – és nemcsak az idősebb korosztályok képviselői – továbbra is használják. Összeállításunkban bemutatjuk, miért is "ugrottak le" annak idején a közértbe vásárolni, áttekintve a szocializmus időszakával egybeforrt üzlethálózat történetét, amelynek megjelenése és működése a maga idejében szenzációnak számított a hazai kiskereskedelemben.

A Közért történetének felfejtésekor érdemes egy kicsit messzebbre visszakanyarodni a múltba, egészen a múlt század elejéig, amikor magánkézen lévő kisebb családi üzletekből lehetett beszerezni az élelmiszereket. Ebben az időszakban inkább a szakboltok voltak a jellemzőek, vagyis a különböző árucikkekkel külön foglalkoztak a kereskedők. Kivéve a szatócsboltokat, amelyek igazi vegyes tematikájú üzletek voltak.

A közellátás biztosítása volt az üzlethálózat feladata

Ezt a kiskereskedelmi struktúrát változtatta meg alapjaiban

a Budapest Székesfőváros Községi Élelmiszerárusító Üzeme jogutódjaként létrejött Budapesti Községi Élelmiszer-kereskedelmi Rt., amely 1948 májusában kezdte meg működését, feladatának pedig „a közellátás biztosítását" jelölték meg.

Maga az üzletlánc megnevezése, a közért rendkívül hivatalosan hangzik, sajátosan szocialista időszakbeli kifejezés.

A képre kattintva galéria nyílik meg:

Az alakulás évében a Közért vállalathoz 358 budapesti és 31 vidéki üzlet tartozott, továbbá 2843 dolgozót foglalkoztatott; az 1950-es évekre pedig már kiterjedt bolthálózattal rendelkezett.

Eleinte vidéki üzletek is a vállalat alá tartoztak, de ezeket hamarosan leválasztották a Közértről. A budapesti közértek száma viszont gyorsan emelkedett, és a kezdetben csak hús- és hentesárut forgalmazó 50 boltból álló hálózatban az értékesített termékek köre is fokozatosan bővült.

Az üzleteknek saját száma volt, de talán kevesen tudják, hogy ez az árusított cikkeket jelölte.

Az első két szám a budapesti kerületet, a továbbiak az árut jelentették, amivel foglalkoztak.

Az 1 és a 2-es a hús-hentes üzletre, a 3-as a baromfi, a 4-es a fűszer-csemegére, az 5-ös a halhús-vadhúsra, a 6-os, a 7-es és 8-as a tejtermékekre vonatkozott.

Megjelentek az önkiszolgáló üzletek

Nagy esemény volt az első „önki", vagyis önkiszolgáló közért nyitása, 1955-ben. Az önkiszolgáló forma akkoriban „forradalmasította" a bevásárlást:

a nők egyre nagyobb számban álltak munkába, a vásárlással töltött időt ez az új rendszer pedig jelentősen csökkentette.

Így ez a megoldás kiszolgálta a megváltozó igényeket, és hatalmas segítséget nyújtott a háziasszonyoknak. Valódi szenzációnak számított az „átkosban", hogy immár nem kellett a pulton kiméretni a lisztet és a cukrot.

Gyorsan népszerűvé vált az önkiszolgáló forma, egy ilyen üzlet eladótere 1965-ből Forrás: Fortepan / Bauer Sándor

Az első önkiszolgáló üzlet

Az első önkiszolgáló boltot 1955. augusztus 27-én nyitották meg az akkori Mártírok útja (ma: Margit körút) és Bem utca sarkán. A szocialista kereskedelem jelentős lépésének tartotta a Magyar Nemzet e bolt megnyitását, amelyről a következőképpen emlékezett meg 1955-ben:
"A bejáratnál mindenki egy kosárkát kapott és a vevők megkezdték a bolt körüljárását. Pult nincs ebben az üzletben, minden áru a falra szerelt polcokon és rekeszekben áll. Fűszeráruk, liszt, cukor, konzervek, különféle italok, palackozott tej, vaj, sajtfélék, többféle kenyér, háztartási – és piperecikkek, édességek, sült- húsok, szalámik sorakoznak gondosan előrecsomagolva, különböző súlyú és mennyiségű adagolásban az üveglapokkal elválasztott rekeszekben. Minden egyes csomagon, üvegen, még a papírral burkolt kenyércipókon is rajta van az eladási ár. Mintegy 300 féle cikk vásárolható az első önkiszolgáló boltban és a vevők a polcok előtt elhaladva, egyszerűen leemelik, és a kosárkába rakják a kiválasztott élelmiszert. italt, vagy háztartási cikket. Mire a boltot körüljárták, a pénztárhoz érnek, ahol az asztalra helyezik a kosarat, a pénztárosnő egyenként kirakja annak tartalmát és ugyancsak tételenként, de egy közös blokkra ráblokkolja a cikkek árát."

Ez az üzletforma gyors terjedésnek indult, így 1961-ben már 3381 önkiszolgáló bolt működött hazánkban, 1965-ben 4680, 1970-ben 6223, 1978-ban 8332. Először élelmiszerboltokat alakítottak önkiszolgálóvá, utána következett a konfekcióruházat, majd a cipő, a díszműáru és a méteráru.

Az önkiszolgáló rendszer ellenzői attól tartottak, hogy megszűnik az eladó és vevő közti közvetlen kommunikáció, és nőni fog a lopások száma.

Ez a várakozás be is igazolódott, védekezni ellene tükörrendszerrel próbáltak. Fejleszteni kellett a csomagolástechnikát - írja tanulmányában a szocializmus kutatásával foglalkozó Tóth Eszter Zsófia -, ugyanis korábban kannákból mérték ki a tejet. Különvált a csomagolás, raktározás, eladás, pénztár.

Egy közért, amely éjjel-nappal nyitva tartott

Ma már nemcsak azt tartjuk természetesnek, hogy az élelmiszerboltokban magunk választunk a termékekből, hanem azt is, hogy ha úgy alakul, akár - legalábbis a koronavírus-járványt megelőző időszakban - éjjel is be tudunk vásárolni. De nem volt ez mindig így. Budapesten sokáig – egészen a Kádár-korszak végéig - mindössze egyetlen éjjel-nappali közért működött.

Éjjel közért, nappal közért, dolgozik a közért"

- ez a neonfelirat volt látható a Blaha Lujza tér és Rákóczi út kereszteződésében álló éjjel-nappali üzleten.

Az éjjel-nappali bolt 1953-ban kezdte meg a nonstop nyitvatartást, és a csúcsforgalmi időszak este 10 órára esett, ahogyan a korabeli Filmhíradó is beszámolt róla:

A honi kiskereskedelemről lévén szó azt is meg kell említeni, hogy

1964-ben újabb jelentős állomás volt az első ABC, vagyis általános beszerzési cikkek boltjának átadása.

Néhány évvel később már egészen nagy alapterületű ABC-k épültek, nagyobb lakóközösségek közelében, lakótelepeken.

Megkezdődnek az átszervezések, indul a privatizáció

1970-ben pedig nagy átszervezések kezdődtek a Közértnél:

különvált a Budapesti, a Belvárosi, a Délpesti és a Pest-budai Közért. Emellett külön cég lett a Csemege Rt., amely egy feljebb pozícionált bolthálózat volt, sok importáruval a kínálatában.

A közérteket ezt követően még többször átszervezték. Az 1980-as években 12 Közért vállalat működött meghatározott, egymást át nem fedő kerületekben.

Az 1600 üzletben 12 ezer alkalmazott dolgozott, a forgalom 28-30 milliárd forintra rúgott,

a fővárosban vásárolt élelmiszerek 60 százalékát a Közért árusította.

Közért üzlet 1949-ben Forrás: Fortepan/Kovács Márton Ernő

A rendszerváltozást követő időszak azután alaposan átformálta a kiskereskedelem - és azon belül a Közért vállalatok – szerkezetét. A privatizáció idején, Budapesten a Budapesti Közért Vállalat 24 üzlete mellett a kerületi közért vállalatok 1670 boltot üzemeltettek.

A rendszerváltás idején a közérteket több ütemben privatizálták, a folyamat 1996-ra fejeződött be.

A hálózat kisebb boltjainak többsége az előprivatizáció során licitálással egyesével került magánkézbe, majd a megmaradt nagyobb területű üzleteket 1992 és 1994 között szintén egyesével, három privatizációs fordulóban értékesítették. Azoknak az egységeknek a többségét, amelyek alkalmasak voltak hálózat kialakítására, a holland Spar ausztriai leányvállalata, a belga érdekeltségű Duna Fűszért (a későbbi Profi lánc), és a magyar CBA nyerte el.

Azokat az üzleteket, amelyeket nem sikerült eladni, három Közért vállalatba (Belvárosi, Délpesti, Pest-budai) szervezték át, és ezeket 1994-ben részvénytársasággá alakították. A többi Közért vállalatot végelszámolással jogutód nélkül megszüntették. Hamarosan a Belvárosi Közért Rt. szintén a felszámolás sorsára jutott, a Pest-budai és a Délpesti vállalatoknak azonban új tulajdonost találtak a privatizációs pályázaton nyertes Hajdú-BÉT Rt. személyében.

A Csemege Kereskedelmi Vállalat pedig a privatizáció során az osztrák Julius Meinl tulajdonába került, majd 2001-től 2012-ig a belga Delhaize csoport tulajdonaként Match néven működött, végül a cég magyarországi kivonulása után az üzletek többsége a CBA, Coop és Spar üzletláncok része lett. Maga a megnevezés azonban máig tovább él, hiszen az utcákat járva vagy az internetet böngészve, több olyan üzlettel is lehet találkozni, amelyek "közértként" aposztrofálják magukat.