Egy különleges ipar virágzott egykor a Mecsekben

Gondolta volna, hogy a Mecsek erdőborította völgyeiben mintegy kétszáz éve virágzó üveggyárak működtek? Az egykori üveghuták maradványaihoz ma kényelmes turistautak vezetnek, amelyeket végigjárva egyúttal felfedezhető hazánk egyik legszebb hegyvidéke. A táj fölé magasodó, a 682 méteres Zengő csúcsán álló kilátóból pedig csodálatos panoráma nyílik a környékre.

A Pécstől néhány kilométerre, a Kelet-Mecsekben található Hosszúhetény egyik nevezetessége a részben rekonstruált „üveggyár", egy 18. században működött üveghuta.

A falutól északra húzódó hegyekben ugyanis két évszázaddal ezelőtt üvegművesek generációi dolgoztak. Az első üvegesmesterek Németországból és Csehországból érkeztek és nem véletlenül esett a választásuk erre a környékre.

A hatalmas mecseki erdők bükkfája kiszárítva tökéletes volt a kemencék fűtésére, a hamuból készült hamuzsír („szalajka") pedig nélkülözhetetlen a folyamathoz, akárcsak helyben szintén a nagy mennyiségben fellelhető mész.

A korai és rövid életű kísérletek után a Pécsi Püspökség üveghutái váltak meghatározóvá, melyek köré irtástelepülések jöttek létre Óbányán (1710–1761), Kisújbányán (1762–1784), végül Pusztabányán, ahol az üveghuta 1784 és 1805 között működött, és Baranya vármegye legnagyobb ipari létesítménye volt a maga korában.

A hosszúhetényi üvegkiállítás épülete Forrás: Baranya Megyei Önkormányzat

1400 Celsius fokon születtek az iparművészeti remekek

Az első üveghuták kemencéiben több nap alatt felhevített és megolvasztott üvegmasszából a mesterek boszorkányos ügyességgel fújtak mai szemmel is lenyűgöző szépségű üvegtárgyakat.

A mesterség nagyon komoly szakmai tudást és odafigyelést igényelt, hiszen az anyag hőmérséklete elérhette az 1400 fokot.

Lehűteni pedig csak nagyon óvatosan lehetett, mert a hirtelen hőmérsékletváltozástól feszültség keletkezhet az anyagban és az üveg eltörik.

Részlet a hosszúhetényi üvegkiállításról Forrás: Baranya Megyei Önkormányzat

Az üveggyártás mintegy száz éven keresztül virágzott a Mecsekben, a mesterekből a környék vagyonos polgárai lettek.

Feltételezhető, hogy a korai telepes csoportokkal érkező üvegesek előzetesen tájékozódtak a környezeti adottságokról. Az üveg előállításához szükséges nyersanyagok, a kvarchomok (szilícium-oxid) a szóda (nátrium-karbonát), a hamuzsír (kálcium-karbonat), a mész (kalcium) bőven megtalálható volt a vidéken. A kemencék táplálásához szükséges fát a környező nagy kiterjedésű erdők biztosították, írja a Száz magyar falu. Az első huták említése a Keleti-Mecsek vidékéről 1711-ből, a Pécsvárad és Mecseknádasd közötti erdőterületről ismert. Abban az évben a pécsi püspök panaszt tett Zinzendorf Fülöp Lajos pécsváradi apát ellen, mivel az a sok ezer forinttal megépített üveghutát elfoglalta tőle (azaz Nesselrode püspöktől). Zinzendorf azzal érvelt: csak azokat a javakat akarja, melyeket a zavaros időkben a pécsi püspökséghez hozzáfoglaltak, és nem tett mást, mint hogy „a jámbor célra szánt kész üveget elhordatta belőle". A pert végül a pécsi püspök nyerte meg.

A manufaktúrák a török kiűzését követően, a 17. század végétől lendültek fel. Ekkor terjedt el szélesebb
társadalmi körben az ablaküveg és a mindennapi használtra szánt ún. öblösüveg vagy parasztüveg. A Kelet-Mecsek vidéki üveghuták jelentőségére utal, hogy termékeik a Dél-Dunántúlon kívül Szlavóniában és a Dél-Alföldön is megjelentek - mutatja be a Határtalan régészet.

Aranyáron adott üveg

Az üvegesség nem csak megélhetés, életforma volt a Kelet-Mecsekben, generációs mesterség, apáról fiúra szállt a tudás. Az üvegesek főként Morvaországból jöttek, de gyakran érkeztek német mesteremberek is. Európa északibb részén kedvezőbbek voltak az üvegkészítés feltételei, több alapanyag állt rendelkezésre. Magyarországon többnyire hiányt szenvedtek, éppen ezért az erdei üvegművesség inkább különlegességnek számított. Nem így a 18. században, amikor Baranya legfejlettebb „iparágának" számított.

Az is előfordult, hogy az üveget aranyárban számolták.

Az iparágnak azonban voltak hátrányai is: főként az, hogy rengeteg tűzifát igényelt a huták fűtése. Néhány évtized alatt Óbánya környékén kivágták az erdőket, ezért olyan messziről kellett már a tüzelőt szállítani, hogy érdemesebb volt az egész hutát arrébb költöztetni.

Részlet a hosszúhetényi üvegkiállításról Forrás: Baranya Megyei Önkormányzat

Az iparág a 19. század első éveiben hanyatlott le végleg.

A megye növekvő népességének egyre több épületfára volt szüksége, ami felverte az árakat.

Az erdőbirtokosoknak nem érte meg, hogy hutákban égessék el a fákat, így fokozatosan visszavonták az engedélyeket a kivágásra, az üveggyárak pedig lassan leálltak.

Az üvegkészítéshez kvarchomok (régi nevén: békasó), bükkfa hamujából főzött és kalcinált hamuzsír (szalajka), valamint mész szükséges. Az üveggyártás első fázisában összekeverték a porrá őrölt alapanyagokat és adalékanyagokat (ami lehetett időnként konyhasó, salétrom, kovaföld, mangán vagy arzén), majd a nagy olvasztótégelyekben kb. 800 °C-on előolvasztották (frittálták). Ezt követően 1200–1400 °C-on tovább olvasztották az elegyet, melyhez adalékot adtak, majd többször megtisztították a salaktól. A keverés során az összeolvadt alapanyagok átlátszó üveggé alakultak át, melyet különféle fém-oxidokkal színtelenítettek vagy éppen színeztek meg (vas, mangán, réz, kobalt stb.). Ez után következett az üvegfúvás - írja a Határtalan régészet.

Részlet a hosszúhetényi üvegkiállításról Forrás: Baranya Megyei Önkormányzat

A jelenben élő múlt

Óbánya ma is élő község, Újbánya eredeti lakosságát vesztett üdülőfalu, Üvegbánya viszont a huta felszámolását követően elnéptelenedett, épületei lassan összedőltek. Az erdőrész neve, ahol egykor az üvegolvasztó és a hutatelepülés létezett, így lett "Pusztabánya" - ami elhagyott üveghutát jelent. Az első kelet-mecseki üvegkészítő műhely, a pécsváradi, vagyis Réka-völgyi huta oly rövid ideig állt fenn, hogy itt nem keletkezhetett hutatelepülés.

Az erdő mára visszafoglalta a mecseki völgyeket, így a Mecseknádasd melletti Réka-völgyből indulva festőien vadregényes tájakon, haragoszöld fák között vezet az üveggyártó településeket felfűző túraútvonal.

Az egykori Pusztabánya helyén látogatható a szépen helyreállított üveghuta.

Hosszúhetényben pedig üvegkiállítás várja az érdeklődőket, ahol a 18. századi darabok mellett modern üvegművészeti alkotások is láthatók.

Kép Pusztabányáról Forrás: Baranya Megyei Önkormányzat

A cikk részben a Baranya Megyei Önkormányzat összeállítása alapján készült.