Eladta a Vérmezőt és feltalálta a szilárd alkoholt a szélhámosok királya

Cikk és illusztráció Strasznof Ignácról, a híres magyar kalandorról és szélhámosról

A magyar gazdasági kriminalisztika egyik legérdekesebb alakja volt Strasznov Ignác, aki eladta a Vérmezőt, egy fegyház bútorzatát, és mintegy mellékesen, „feltalálta" a szilárd alkoholt. Az 1868-ban született, elképesztő életutat befutó, majd 1933-ban időskori tüdősorvadásban meghalt férfit a nagyüzemi pénzügyi szélhámosság egyik koronázatlan királyának tartották - nem csak posztumusz, hanem már életében is.

A gazdasági kriminalisztika történetének egyik emblematikus figurája Strasznov (Strassoff, Strasznof) Ignác volt. Az életéről szóló film és az újságok beszámolója szerint első stiklijét már 18 évesen elkövette, ahonnan nem volt megállás egy beteljesült szélhámosi karrierhez.

Ellopta, majd el akarta adni a dohánytőzsde néhány berendezési tárgyát

- idézi fel a Tudás.hu összeállítása.

A rendőrség elfogta, az értékek megkerültek, de fiatal korára való tekintettel csak néhány hétre ítélték el. Az esetből nem tanult, alig 20 évesen egy zsebóralopás utáni három és fél éves börtönbüntetés döbbentette rá, hogy változtatnia kell módszerén. Nagyobb bűncselekményeket kell véghezvinnie, hiszen busás haszonra csak így tehet szert. Ehhez ki is dolgozta saját, egyedi bűnözői ars poetikáját.

Ne vegyél el semmit, intézd úgy, hogy önszántukból adják"

- vallotta állítólag haláláig.

Bolgárkertészeknek adta el a Vérmezőt

Ezt az elvet követve indította el döbbenetes szélhámoskarrierjét, amely meghozta számára a világhírt. A fegyházból való szabadulása után bátyja, Szendrey Mihály színigazgató színházában helyezkedett el, ám már első szerepében, egy hadnagy alakításánál megbukott. Nem csüggedt,

magához vette a huszárfőhadnagyi egyenruhát, amelyet onnantól kezdődően sokszor felhasznált álcázásakor.

Egyes források szerint pedig miután viszonylag befolyásos bátyja révén lehetőséget kapott egy újságnál, hogy riporterként bizonyíthasson, ő helyzetét arra használta, hogy választási csalást kövessen el.

A budapesti Clark Ádám (Lánchíd) tér az Alagút felől a Széchenyi Lánchíd felé nézve. A felvétel 1900 márciusa körül készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

A huszártiszti álca mindenesetre számos ajtót és pénztárcát nyitott meg a számára szélhámosi "karrierje" során. Strasznov bűnöző pályafutását 65 éves korában bekövetkezett haláláig folytatta. Bűncselekményeit lehetetlen számba venni, mivel

sokszor olyan magas beosztású embereket csapott be játszi könnyedséggel, hogy nem egyszer még a korabeli újságok is tapintatosan hallgattak.

A bizonyított cselekményeinek lajstroma is elegendő ahhoz, hogy mai napig őt emlegessék a csalások királyaként. Az arisztokrácia és a vezető egyházi méltóságok vámszedőjének tartották, akinek tucatjával dőltek be egyébként művelt, módos emberek, köszönhetően elképesztő kommunikációs stílusának. Hozzáállását, termékeny bűnözői karrierjét a másik neki tulajdonított mondás fejezi ki a leginkább: „Meg kell szerezni mindent lehetőleg még ma, mert holnapra talán már semmi se marad!"

A mátészalkai kalandor a teljes Vérmezőt eladta néhány hiszékeny bolgárkertésznek, a több százezer pengős előleggel Amerikáig szökött 1891-ben.

A hirtelen jött vagyonból pár évig külföldön turnézott egy vándorcirkusszal, miközben Párizstól Zágrábon át egészen Berlinig szinte mindenkit megkopasztott, aki elég gazdag és hiszékeny volt.

Benkő Gyula a címszerepben az Én, Strasznov Ignác, a szélhámos című, 1966-os kétrészes tévéfilmben Forrás: Videa/mozifilmbazar

A szélhámos, aki megoldást talált az amerikai alkoholtilalomra

A férfi szegény halálos betegnek adta ki magát, és a hiszékenyektől a kezelésére pénzt, betétkönyvet, aranyat, gyémántot csalt ki. Mindeközben maradt ideje arra is, hogy az 1920-évek elején az amerikai alkoholtilalom idején "feltalálja" a faggyúnak tűnő, és ezért

könnyen csempészhető szilárd alkoholt, amelyet csak vízzel kellett felengedni a kívánt hatás eléréséhez.

Megdöbbentő, de a találmány kifejlesztéséhez – amely természetesen a valóságban soha nem létezett – több bank is komoly előleget adott a férfinak. Természetesen ez az elképesztő szupertermék soha nem került piacra.

A körülötte terjengő nimbuszt maga Strasznov is előszeretettel táplálta, kalandjait szívesen mesélte, olykor alaposan kiszínezve a történeteket, és olyan dolgokat felsorolva, melyeket el sem követett. Ám az 1920-as évek közepén nem volt eléggé elővigyázatos, és elfogták.

"Strassnoff Ignácz, kitűnő és hírhedt honfitársunk, a ki megint a rendőrségi börtön lakója..."

Felesleges lenne vitatni, hogy tettei és alakja, elképesztő szélhámosi fogásai, minden azokkal szembeni jogos érv mellett is kiválthattak némi tiszteletet a kortársakból. A Vasárnapi Újság például így írt 1906-ban a férfiról, aki az életét tette fel a csalásokra: "Nem lehet még csak kétséges sem, hogy Strassnoff Ignácz, kitűnő és hírhedt honfitársunk, a ki megint a rendőrségi börtön lakója, ezúttal tisztára a művészi becsvágya áldozata. Ez a Strassnoff Ignácz tudvalevőleg hosszú, változatos és eredményekben példátlanul gazdag kalandori működésével kiérdemelte és kivívta magának azt, hogy az egész világon elismerték a szélhámosok fejedelmének. Miután magának a jó Strassnoff sok nagyszerű bravour árán ezt az elismerést megszerezte: nyugalomba vonult és pihent a babérjain. Egy-egy halkabb csalást, hunczutságot olykor-olykor bizonyára pihenőjében is elkövetett — már csak azért is, hogy a talentuma be ne rozsdásodjék — de nagyobb akczióktól óvatosan tartózkodott" - írja a lap, majd a szélhámos következő nagyobb stiklijével folytatja, amivel a férfi mintegy "rehabilitálta" magát a csalók világában.

Halott, de kétszer adta el emlékiratait

Szélhámosságait még a horvátországi lepoglavai börtönben is folytatta. Sikerült elhitetnie a külvilággal, hogy meghalt, amelyet az igazgatóság csak nagy üggyel-bajjal volt képes megcáfolni. Igaz, e művelet közben nem vették észre, hogy Strasznov az épület teljes berendezését jó áron értékesítette. Később kiderült, hogy a halálhír is csak egy újabb stikli része volt, amellyel életrajzi könyvét népszerűsítette.

Az életéről szóló, emlékiratnak tekinthető könyv kiadásának jogait két vállalatnak is eladta, úgy, hogy közben azt hitték róla, hogy halott.

Illusztrált cikk Strasznof Ignácról a német Kriminal-Magazin 1931-es decemberi számában Forrás: Wikimedia Commons/Das Kriminal-Magazin

Amikor már úgy látta, hogy szélhámos „karrierje" véget ért, feleségül vett egy nála 30 évvel fiatalabb nőt, és hazaköltözött Magyarországra. A csalások királya végül időskori tüdőelégtelenségben halt meg 1933 júliusában, Debrecenben. Annyira ismert volt, hogy több országban is feldolgozták életét képregény, film, operett, sőt bábelőadás formájában is.

Élete során több millió korona, pengő és forint került illegálisan hozzá, mai árfolyamon a levéltári adatok szerint sok milliárd forintnyi tételben.

Életéről 1966-ban kétrészes tévéfilm készült, Én, Strasznov Ignác, a szélhámos címmel. Minden idők egyik legkülönösebb, és tevékenységében egyik legeredményesebb magyar szélhámosát a produkcióban Benkő Gyula alakította, Keleti Márton rendezésében.