Eurómilliárdokat hozhat, ha jól gazdálkodunk a nemzeti adatvagyonnal

46577400 - laptop and coffee cup in girls hands sitting on a wooden floor

Sosem volt még annyira igaz a mondás, mint most: aki kimarad, lemarad. Öt év múlva több mint 41 milliárd internetre kapcsolódó készülék működik majd, ami annyi adatot termel, hogy azokkal több mint hétezerszer lehetne megtölteni a Wembley Stadiont. A puszta internetezés és okoseszközök által generált adatokkal nemcsak a Google kereskedhet, hanem az országok is kiaknázhatják a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket - Kocsis Dávid, adatgazdasági szakértő írása.

Képzelje el egy reggelét: még bele sem kortyolt a kávéjába, már nyitja a Facebookját, végigpörgeti az e-mailjeit, és talán még ki sem ürült a csésze, amikor kilép az oldalakból. Ügyel a biztonságra is, hiszen gondosan a „Kilépésre" nyom minden oldalnál, ne maradhasson nyitva ajtó, amin adathalászok, kéretlen kíváncsiskodók surranhatnak be. De mi van akkor, ha nem is tőlük kell tartania? Már az hatalmas fegyver a Facebook kezében, hogy valamikor regisztrált a portálra, ahol néhány percnyi görgetéssel, kattintással is letörölhetetlen digitális lábnyomot hagy maga után: milyen videókra kattint, mikről ír a barátainak, ebből mind adat lesz, önből pedig egy kulcsszavakból összeállítható, jól profilozható célcsoport – aki csak egyszer keresett eladó kanapét, de fogadhat rá, hogy többé nem kerülik el a bútoros hirdetések. Egy keresőszó beírásával terméket állított elő saját magából, a terméket pedig – önt – a tudta nélkül eladták, megvették.

Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a felhasználók kora lejárt az interneten, egyre nehezebb tudatosan szűrni a világhálón, mindenki adathordozóvá vált, a legértékesebb portékává a világon.

Az internet mára olyan, mint egy folyamatosan bővülő piramisjáték, amire a legtöbben sosem jelentkeztek, mégis benne vannak.

A kép illusztráció Forrás: Lukas / Pexels

A Facebook 2,8 milliárd aktív fiókot kezel, vagyis a Föld lakosságának bő harmada használja. A Gmailt minden ötödik ember a világon. Felfoghatatlan adatmennyiség keletkezik másodpercenként, ami nem törlődik, nem válik köddé, csak gyűlik, gyűlik és gyűlik. Egyetlen zettabájt így leírva nem tűnik túl soknak, de rögtön felfoghatatlan egységgé válik, ha hozzátesszük, hogy egy zettabájt keletkezik akkor, ha a Földön minden ember folyamatosan bejegyzéseket írogatna 100 éven át. Ez ezermilliárd gigabájtnak felelne meg – mint az EMC elemzőcég korábban kiszámolta,

ennyi adatot 75 milliárd darab 16 gigás iPadre lehetne felmásolni, ami annyi készülék, amennyivel negyvenegyszer meg lehetne tölteni a Wembley Stadiont.

Becslések szerint 2025-re a világ internetes adatának mennyisége eléri a 175 zettabájtot – vagyis az már több mint hétezer-egyszázszor megtöltött Wembley! –, és ez nincs túl messze. A szám akkor igazán sokkoló, ha megnézzük a bő tíz évvel ezelőtti, 2009-es adatokat, amikor is a digitális információ mennyisége 62 százalékkal nőtt az előző évhez képest, 800 milliárd gigabájtra – ez akkor, tehát bő tíz éve még "csak" 0,8 zettabájtot jelentett.

Ennyi adat természetesen nem pusztán facebookozásból, levelekből jön össze. A különféle biztonsági szenzorok, a köztéri kamerák, az önvezető autók, az okosházak, a modern egészségügyi eszközök a folyamatos hálózati kapcsolódás miatt mérhetetlen tempóban gyártják a felhőbe az információkat. Az IDC elemzőcég szerint 2025-re 41 milliárd internetre kapcsolódó eszköz működhet majd a világon – pedig a népesség fele nem rendelkezik netkapcsolatra alkalmas készülékkel most sem.

Illusztráció Forrás: Origo

A fejlett országok nem véletlenül szorgalmazzák a különböző digitális szolgáltatások piaci jogi szabályozását, miközben védeniük kell az állampolgáraikról gyűjtött információkat. Azonban a virtuális termelést a maguk javára is fordíthatják – kutatások szerint az adatokat elemző, újraértelmező mesterséges intelligencia (MI) alapú infrastruktúrák 2030-ra 13.300 milliárd eurónyi GDP-növekményt jelenthetnek uniós szinten.

A hazánkat is magába foglaló dél-európai régiónak megfelelő MI adaptációs ráta (11,5 százalék) elérése pedig a magyar gazdaságnak 6.400 milliárd forint értékű (!) GDP értéktöbbletet hozhat.

Az adatok folyamatosan termelődő, egyedi értékek, amelyekből a rendszerezésük után még értékesebb információ válhat, mind a közigazgatás, mind a vállalkozások, mind az állampolgárok számára. Ezért is komoly értük a verseny. Amikor egy nagy techcég gazdát cserél, az új tulajdonos lényegében nem is csupán a nevet, hanem a minden pillanatban gyarapodó adatbázist veszi meg. Ez a példa is jól szemlélteti: ma már rendkívül fontos tényező, hogy az egyes államok időben lépjenek és beindítsák a saját nemzeti adatvagyon-gazdálkodásukat.

A cikk szerzője Kocsis Dávid, adatgazdasági szakértő