Az elmúlt fél évszázadban sok minden változott, de egy idilli, balatoni strandon töltött nyári nap elengedhetetlen hozzávalói között még mindig alapvetőnek számít a főtt kukorica, a hekk és a lángos. A régi balatoni nyaralások pedig sokak számára maradtak máig feledhetetlen emlékek.
A Balaton a trianoni döntés után került igazán reflektorfénybe.
Az új határokkal az ország 224 fürdőhelyéből mindössze 63 maradt, a 30 gyógyhelyből pedig csupán kettő.
A Balaton hirtelen nemzeti üggyé vált, az 1930-40-es évektől megindult a tömegüdültetés és a sporthorgászat a tónál, a napozás pedig igazi divattá vált. A II. világháború évei alatt ennek leáldozott, és a megrongált egykori üdülőtelepek helyreállítása sok helyen egészen az ötvenes évekig elhúzódott. A hatalomra jutó kommunista ideológia központosítási törekvései a vendéglátóipart sem kímélték. 1951-ben a strandok vállalati vagy tanácsi tulajdonba kerültek, a villákat pedig az 1952-es lakóépületek államosítására hozott törvény sorolta állami tulajdonba. Nem sokkal később ezekből az államosított villákból lettek a hivatali, vállalati és a szakszervezeti üdülők. A 1960-as évektől a szakszervezetek nagyobb ágazati önállósághoz jutottak, és
jelentős részt vállaltak a kulturális rendezvények, a szociális ellátás és az üdültetés megszervezésében.
Innentől a nyaralóközönség törzsét adó munkások újból felvirágoztatták a balatoni turizmust.
Kattintson a képre, és nézze meg galériánkat arról, hogyan nyaraltak régen a Balatonnál a vállalati üdültetés évei alatt!