Különös oka van annak, hogy egyre puhábbak a húsvéti plüssnyuszik

Különös megfigyelést tett a Bloomberg hírügynökség egyik munkatársa. Virginia Postrel, kereskedelemi, kulturális témákkal és ezek közgazdasági összefüggéseivel foglalkozó szerző, aki egyik korábbi, majd nemrég újra megjelent cikkében azt állítja, a húsvét kapcsán aktualitással bíró játék plüssnyuszik az elmúlt évtizedekben nem csak minőségileg lettek jobbak, puhábbak, de közben áruk lényegében csökkent. Ennek pedig egy textilipari innováció és a kiszervezett gyártás lehet az oka.

A szerző megfigyelése és állításai persze nem feleltethetők meg a szigorú tudományosság kritériumainak, és elsősorban a saját, az Egyesült Államokban szerzett tapasztalataira alapozza azokat, érvelése mégis figyelmet érdemelhet.

Postrel abból indul ki, hogy az USA boltjaiban 3 dollárért napjainkban minden további nélkül vásárolható egy egyszerű plüssnyuszi, például most, a húsvét ünnepére. Ám ugyanígy 3 dollárba került a belépő szintű plüssállat az 1970-es években, mint most. Igaz, hogy akkor ebben az árkategóriában nagyobb volt a játék 2,97 dollárért, mint most a 2,99 dolláros plüssznyúl - legalábbis erre utalnak a szerző szerint a korabeli hirdetések -, de nem szabad elfelejteni az inflációt. Még ha a mai plüssnyuszik kisebbek is mint párt évtizeddel ezelőtti társaik, de az inflációt figyelembe véve végeredményeben olcsóbbak, mint akkor. Ez pedig valószínűleg igaz más fajtájú plüssjátékokra is.

Illusztráció Forrás: shutterstock

Más összehasonlításban: a szövetségi szinten meghatározott minimum órabér 1970-ben 1,45 dollár volt, a fele a Walgreens plüssnyusziknak. Napjainkban - 2019 óta - az USA szövetségi minimum órabére 7,25 dollár. Azaz több mint a duplája a kiszemelt darabnak.

Persze napjaink 2,99 dolláros nyuszijánál vannak nagyobbak is, egészen a 19,99 dolláros, gyerekméretű darabokig, de a lényegen ez nem változtat: puhábbak és technikailag olcsóbbak ma a plüssnyulak, mint fél évszázada.

Hogyan lehetséges az, hogy a termék, ami az idő múlásával minőségileg jobb lesz, egyre olcsóbbá válik ezzel összefüggésben?

Nem mond ez ellent bizonyos alapvető összefüggéseknek?

A szerző érvelése szerint - bár ismét megjegyzendő, nem tudományos publikációról van szó - egyáltalán nincs ellentmondás. A magyarázat több körülmény alapján fogalmazható meg.

Az egyik az, hogy a 3 dolláros plüssnyulakkal a vállalatok nem az elképzelhetlenül nagy nyereséget célozták meg, hanem elsősorban azt várták - és várják - ezektől a termékektől, hogy bevonzzák a boltokba a vásárlókat, valamint impulzusvásárlásra vegyék rá őket, ha már ott vannak. Ennek sikeréhez pedig alacsonyan kell tartani ezeknek a bevonzó termékeknek az árát.

A másik - ezzel szoros összefüggésben -, hogy az alacsony árakhoz nyilvánvalóan alacsonyan kellett tartani a gyártás költségeit. Itt kerül a képbe a gyártás kiszervezése Ázsiába, illetve az ottani ruházati manufaktúrák majd nagy üzemek elindulása. A textilipar egy kifejezetten munkaerőigényes iparág - Ázsia népes országaiban rendelkezésre állt a munkaerő -, számos, nagy gondosságot igénylő munkafolyamattal (szabás, varrás, plüssállatok esetében a tömés stb.). Ugyanakkor ennek felvállalása számos ázsiai ország gazdasági fejlődéséhez járult hozzá. Japánban már az 1960-as években végeztek ilyen munkákat, majd az 1980-as évektől Tajvanon és Dél-Koreában is. Persze más országok - Kína, Indonézia, Vietnám - is bekapcsolódtak az iparba.

Az ázsiai gyártás miatt a termékek ára alacsonyan maradhatott, sőt, minőségük nem csak javult, hanem a termékek biztonságosabbá váltak. Például Dél-Koreában és Tajvanon

minden legyártott plüssállatot fémdetektorokon küldtek át, hogy ellenőrizzék, nem maradt-e valamelyikben véletlenül egy beletört tűdarab vagy más eszköz,

ami sérülést okozhatott volna annak a kisgyereknek, aki magához öleli a játékot. Ezt a megoldást a kínaiak később lemásolták, de az amerikai gyártóknak nemigen jutott eszébe - mondja egy játékgyártó vállalat képviselője Polsternek.

A harmadik vonatkozás pedig egy olyan textilipari innováció, melyet eredetileg általában véve a jobb minőségű, de olcsó ruházat előállításához dolgoztak ki hosszas, több kontinensen zajló fejlesztésként, de végül egészen a plüssjátékok gyártásáig jutott. A japán Toray Industries 1970-ben rukkolt elő az azóta világkarriert befutó technológiával, mely lehetővé tette az úgynevezett poliészter mikroszálak alkalmazását a gyártásban. A technológia - főleg a kínai ruhaiparnak köszönhetően - széles körben elterjedt és lenyomta illetve továbbra is alacsonyan tartotta az árakat, igaz, ma már komoly környezetvédelmi aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban.

1982-ben a Wall Street Journal-ben még a címlapon rohantak ki a poliészter ellen, mintegy a régi ruhaipari megoldások mellett kardoskodva, de ez nem állíthatta meg az akkori diadalmenetet.

Illusztráció Forrás: shutterstock

A poliészter pedig elérte a plüssnyulakat is. Már töltőanyaguk is gyakran poliészter, nem pedig különféle habosított anyagok, vagy épp fűrészpor, esetleg őrült dióhéj, mint régebben. A poliészter szálak az elképesztő vékonyság miatt puhaságot, selymességet kölcsönöznek a játékoknak, miközben árukat is sikerült alacsonyan tartani, és még keresni is azon.

A puha húsvéti plüssnyusziknak ezen titkához persze még egy letagadhatatlan körülmény tartozik: sokkal könnyebben piszkolódnak, mint korábbi, kissé durvább szövetből készült társaik.