Több mint 65 éve van a világnak elektromos rizsfőzője

Vágólapra másolva!

A rizsfőző gép nem csupán egy, a főzést jócskán leegyszerűsítő és lerövidítő konyhai kisegítő eszköz. Feltalálója talán maga sem látta előre, mekkora globális üzleti befektetést generál. Története szorosan kapcsolódik az innováció és globalizáció történetéhez, és nemcsak egy kulináris utazást jelent, hanem betekintés az üzleti stratégia, globális kereskedelem és a gazdasági fejlődés világába is. Yoshiko Nakano, a Hongkongi Egyetem japán tanulmányok professzora könyvet is írt a rizsfőző gépekről „Where There Are Asians, There Are Rice Cookers" címmel ('Ahol ázsiaiak vannak, ott rizsfőzők is élnek'). A részletekről a Quartz számolt be.

Origo

Vágólapra másolva!

Toshiba Xiaomi gazdaság Japán Panasonic rizsfőző

Az első rizsfőző, amelyet a japán Toshiba elektronikai óriás fejlesztett 1955-ben, két edényből állt, amelyek egymásba illeszkedtek. A nagyobbik edényt vízzel töltötték fel, amellyel a kisebb edényben lévő rizst párolták meg. De a Toshiba rivális cégének, a Matsushitának - a mai Panasonicnak - a mérnökei tudták, hogy egyszerűbb és olcsóbb készüléket is létre tudnak hozni.

A következő évben a cég piacra is dobta az egyfazekú rizsfőző berendezést.

Ez lehetővé tette a felhasználó számára, hogy saját maga állítsa be a rizs kívánt állagát, főzés közben csak minimális energiát használt fel, és amikor az étel elkészült, a gép automatikusan kikapcsolt.

A termék Ázsiába történő átviteléhez a Matsushita vállalat William Monghoz, egy üzletemberhez fordult, akinek a családja Hongkong és Japán között bonyolított üzleti szállításokat. Ez jó választásnak bizonyult: Hongkong 1959-ben 24 rizsfőző gépet importált. A sikerhez alig pár év elég volt: Nakano szerint 1967-re a Matsushita rizsfőző eszközök éves értékesítése meghaladta a 100.000-et.

Rövid történeti áttekintés:

1923: A Mitsubishi Electric piacra dobja a rizsfőző kezdetleges ipari modelljét.
1955: A Toshiba bemutatja a világ első automatikus rizsfőzőjét, amelynek a denki-gama nevet adja.
1956: Matsushita (ma Panasonic) piacra dobja a saját elektromos rizsfőzőjét, az EC-36-ot.
1957: A Matsushita első rizsfőzőit az Egyesült Államokba exportálja, nagy japán közösségekkel rendelkező területeket céloz meg.
1959: Hong Kong az egyik első rizsfőzőjét Japánból importálja.
1960-as évek: A rizsfőzőüzlet elindul Japánban. Hong Kong, mint szabadkikötő, stratégiai bázissá válik a Matsushita nemzetközi terjeszkedésének.
1974: A Zojirushi, egy másik japán gyártó, kifejleszti a világ első melegentartó funkcióval kibővített rizsfőzőjét.
1980-as évek: A rizsfőzők már a Koreai-félszigeten is elterjednek.
1990-es évek: Dél-Korea megkezdi saját rizsfőzőinek gyártását, így a rizs lágyabbá és a koreai ízlésnek megfelelőbbé válik.
2016: A Xiaomi piacra dob egy intelligens rizsfőzőt, ami a világon elsőként rendelkezik „ízlési görbével", amely egy telefonos alkalmazással szabályozható.

Amikor a későbbi „rizsfőzők királya", William Mong megkóstolta a rizsfőző géppel készült rizst, Nakano elmondása szerint azonnal meglátta ez ebben rejlő kereskedelmi siker lehetőségét. Ennek kiaknázásához először azonban

a japán találmányt a különböző helyi piacokhoz kellett igazítani.

Elektromos rizsfőző (illusztráció) Forrás: Shutterstock

Hongkong esetében Mong azt javasolta a Matsushitának, hogy tegyen egy üveglapot a rizsfőző fedeléhez, hogy látni lehessen a rizst miközben fő. Ez hasznos tanácsnak bizonyult, ugyanis a hongkongiak előszeretettel készítenek rizsfasírtokat hallal és kolbásszal körítve, amelyek túlsütve kemények lennének. Állítólag Mong a szkeptikus háziasszonyoknak házról házra is eladta a készülékeket.

Ahhoz, hogy a rizsfőzőt külföldre is értékesíteni tudják, Mong és a Matsushita csapata további fejlesztéseket vezetett be, kihasználva Hongkong egyediségét, mint üzletbarát vámszabályokkal és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező szabadkikötőt - ekkoriban még ugyanis Kína gazdasága zárva volt a világ előtt. A rizsfőző sikeresen eljutott innen Délkelet-Ázsia országaiba és azon is túl.
A partnerség azt is elősegítette, hogy Mong Hongkong egyik legsikeresebb üzletemberévé váljon, és kiérdemelte a „rizsfőzők királya" becenevet.

A számok nyelvén:

3,2 milliárd dollár: A globális rizsfőző piac értéke 2018-ban
220 tonna: A rizs mennyisége, amelyet a Midea nagy kínai elektronikai cég évente vásárol kutatás céljából
> 100: azon országok száma, ahol a rizs az étrend alapvető eleme
> 40. 000: A rizs különböző fajtáinak száma világszerte
> 90 százalék: A világ rizseinek százaléka, amelyet Ázsia csendes-óceáni térségben termelnek és fogyasztanak
30–40 százalék: az öntözött rizstermesztés által felhasznált édesvíz százalékos aránya a globális egészen belül
70 százalék: A rizstermesztéshez használt víz csökkenésének aránya egy izraeli cég csepegtető öntözési módszere alapján
999 jüan (153 dollár): A Xiaomi wifi rizsfőzőjének költsége, amikor az 2016-ban megjelent

A rizsfőző gép neve ellenére sokkal többféle étel elkészítésére használható.

Ahogy arról Nakano könyvében mesél egy fiatal japán diplomata, aki az 1970-es években a Hongkongi Kínai Egyetemen tanult, megdöbbent, amikor egy barátja háromfogásos vacsorát készített csupán a rizsfőző gép felhasználásával: rizst, egy tányér marhahúst és paradicsomos-tojásos levest. Melegszendvics, rántotta, vagy épp bundás kenyér is készíthető ezeken kívül ezen eszköz felhasználásával. Ráadásul az elektromos rizsfőzők igen energiatakarékosnak is számítanak.

Globális piacokat 2018-ban 685 millió dollárra becsülték, ám a piac az előrejelzések szerint rendkívül dinamikusan, átlagosan évi akár 8,3 százalékot is bővül majd a következő években.