A 19. század végén, az 1889-ben született tehetséges lakatosfiú, László Zoltán - aki a későbbi zár- és lakatgyár alapítója és névadója lett -, már egészen fiatalon világgá indult, és meg sem állt az akkori Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Csehországig, ahol a Skoda-gyár pilseni üzemébe szegődött el. A monarchia szétesését követően aztán visszatért Magyarországra. Sógora, az akkor már sikeres cipőpasztagyáros, Kallós Ernő támogatásával 1919-ben Győrben sikerült saját műhelyet nyitnia.
Az aprócska üzlet kezdetben főként javítási munkákat vállalt és egérfogókat gyártott, amelyeket falusi vásárokon árusítottak.
Az első világháború végén azonban különleges lehetőség adódott az ambiciózus fiatalember számára. Mivel új országhatárok és vámszabályok léptek életbe, emiatt sok korábbi német termék tűnt el a magyar piacról. Ilyen volt több, a bútoriparhoz szükséges alapanyag is, László Zoltán pedig kapva kapott a kínálkozó alkalmon, és műhelyében bútorzárakat kezdett gyártani. Az ötlet akkora sikert hozott, hogy a kicsiny vállalkozás 1922-re egy, már kizárólag bútorzárakat és vasalásokat készítő gyárrá nőtte ki magát, és később
felvette az Elzett nevet, amely László Zoltán nevének kezdő betűiből,
pontosabban annak német kiejtéséből született. (L. Z. - Elzett.)
A gyár alapítója és névadója, László Zoltán:
Az 1923. évi vasipari kiállításon a gyárat első díjjal és fővárosi díszoklevéllel tüntették ki, és hamarosan már exportra is gyártott, amely annyira fellendült, hogy 1925-ben az Elzett cég számlát nyitott a zürichi hitelbanknál.
Az első lakatok 1925-1926-ban készültek el, 1926-ban történt meg az Elzett márkanév bejegyzése is.
Kattintson a képre, hogy lássa a képeket az egykori legendás gyárról, valamint a márka történetéből, illetve a gyártási folyamatokról! A cikk további részében elmondjuk, milyen változások és átszervezések kapcsolódtak az Elzett márkanévhez!
Budapesten központi raktárat és irodát rendeztek be, és megkezdték a lakatgyártást. 1926-ban a gyár szolgálatába lépett egy tehetséges mérnök, Gans Antal, akinek technológiai fejlesztéseit követően megindult a nagyipari és olcsó zár- és lakatgyártás.
A folyamatos beruházásoknak azonban borsos ára volt, amelyet időről időre a gazdag rokon, Kallós Ernő kölcsönei finanszíroztak.
1929-ben, az akkor már dúsgazdag cipőpasztamágnás az előtérbe lépett, és létrehozta az Elzett Vasárugyár Részvénytársaságot, és be is ült az elnöki székbe.
A gazdasági világválság a vasipari üzemeket nem kímélte, azonban a cipőgyártást nem érintette olyan súlyosan. Így Kallós a pasztagyárból származó tetemes profitot az Elzettbe fektette, és folytatta a beruházásokat. A pillanatnyi nehézségek után az idő őt igazolta, mert 1934-ben már újra nyereséges volt a cég,
1937-ben pedig elkezdődött az Elzett cilinderzárak gyártása, amelyek későbbi évtizedeken át többek közt a szovjet Zsiguli ajtajait is zárták.
A gyár nemzetközi hírnevet szerzett, és az export is folyamatosan növekedett. Tömegével szállítottak Olaszországba, Skandináviába, Romániába, Franciaországba, Törökországba, Svájcba, de még Dél- Amerikába is. A Tuto lakat pedig még a hetvenes években is az egyike volt a világpiac legkeresettebb zárféleségeinek.
Lapozzon a következő oldalra, hogy lássa, miként tudott sikeresen működni a gyár még a második világháború borzalmai alatt is!