A Covid-19 járvány kapcsán olyan súlyos gazdasági romlás jelentkezett, hogy a hatóságok már a haderőt sem képesek ellátni elegendő élelemmel.
A gondokat az is tetézi, hogy az elzárkózó latorállam mezőgazdasága a tavalyi év pusztító tájfunos időjárása miatt jelentős veszteséget szenvedett, így - ahogy az Origo arról beszámolt - a járvány ellen nagyon korán elrendelt szigorú határzár mellett ennek okán is szenved a lakosság az éhségtől.
Az államban uralkodó nehézségekről az is árulkodik, hogy június végén, július elején a rezsim már az eddig előnyben részesített hadsereg készleteiből vont el tartalékokat és osztotta azt szét a nagyobb városokban.
A komoly ellátási válságot ennek ellenkezője is mutatja: szórványosan ugyan, de az elmúlt néhány évben is előfordultak olyan események, amikor a katonaság „adományozásra" kényszerítette a lakosságot, de ahogy a gazdasági körülmények egyre romlanak, a fegyveresek egyre kevésbé elégszenek meg a határozott felszólítással.
A kiszivárgott hírek szerint mind gyakrabban terrorizálják a civileket élelmiszerért.
A rémült polgárok már egyenesen „banditáknak" nevezik a katonák kóbor csoportjait, akik el akarják venni a holmijukat.
A lakók már a katonák láttán félelmet éreznek, és mindent megtesznek, hogy elkerüljék őket"
- mondta el egy titokban dolgozó hírszerző.
Az állampolgároktól leggyakrabban ellopott cikkek a cigaretta, készpénz és az étel, ezeket sokszor erőszakkal veszik el a járókelőktől.
A lakosok kritizálják a hatóságokat:
Ha az állam elegendő élelmet biztosítana a katonáknak, nem tennék ezt, de az állam nem támogatja a katonaságot"
- mondta el a forrás.
Ugyanakkor némely fegyveresnek már az emberélet sem drága, ahhoz, hogy élelemhez jusson. A Daily NK jelentése szerint jelenleg két katona van szökésben, miután a múlt hónapban meggyilkoltak két civilt, amikor azok egy, az észak-koreai-kínai határ menti lakónegyedben élelmiszerlopáson kapták őket.
A hírszerzők szerint tavasz óta a lopásos incidensek olyan gyakorivá váltak, hogy a rendőrség nem tud érdemi megoldást adni a problémára.
A helyzetet az is súlyosbítja, hogy az Észak-koreai Munkapárt januárban tartott kongresszusa után a Kim Dzsongun-rezsim úgy döntött, hogy drasztikusan csökkenti a katonai állomány létszámát. A katonai szolgálat időtartama a férfiaknál 13 évről 8 évre, a nők esetében 8 évről 5 évre rövidült, így sokkal több katonát bocsátottak el.
Ennek fő célja az volt, hogy a munkaerőt átirányítsa a kulcsfontosságú iparágakba.
A "songun", azaz az "első a katonság"-elve még az 1990-es években vált alapvetéssé az észak-koreai hatalmi berendezkedésben, tekintve, hogy a hadsereg az uralmat gyakorló örökletes dinasztia legfőbb támasza. Ennek megfelelően a nagyjából 1,2 milliós aktív állománnyal rendelkező hadsereget az állami doktrínák hivatalosan is a társadalom többi része felé emelték. A mostani vezető, Kim Dzsongun ugyanakkor 2018-ban már biztosan próbált reformokat végrehajtani a kérdésben, hogy hatalmát ne pusztán a katonai vezetők bizalmára, hanem a pártra, azaz a politikai legitimitásra is építse. Ismert az is, hogy a közelmúltban - vélhetően a hivatalosan el nem ismert koronavírus-járvánnyal összefüggésben - személyi tisztogatást hajtott végre az irányító apparátusokban, a hadsereget sem kímélve.
Az idő előtt leszerelt katonákat így főleg vidéki területekre telepítették, hogy az agráriparban, szénbányákban, állami építkezéseken dolgozzanak. Ezek a leszerelt egykori fegyveresek az átlagos szolgálatot teljesítő katonánál még reménytelenebb helyzetben vannak, ugyanis az észak-koreai társadalomban a gazdák amellett, hogy szegények, szinte esélyük sincs arra, hogy városokba költözzenek vagy valaha munkahelyet váltsanak.