Az eldobható maszkok iránti kereslet - nem meglepő módon - 2020-ban ugrott meg, miután az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) hivatalosan bejelentette, hogy a Covid-19 okozta fertőzés terjedése világjárványnak tekintendő, a kormányok pedig világszerte elrendelték a maszkok használatát.
Ez a hatalmas kereslet arra késztette a gyárakat, hogy teljes kapacitással kezdjenek el eldobható maszkokat gyártani. Különösen
a kínai üzemek ontották az árut, 2020 áprilisában az ország megdöbbentő, napi 450 millió legyártott maszkról számolt be.
A becslések szerint 2020-ban közel 1,6 milliárd maszk végezte az óceánokban, ezek általában polipropilénből készültek, amely könnyen felbomlik mikroműanyagra. Habár a mikroműanyagok emberi egészségre gyakorolt hatását még nem térképezték fel teljesen, tény, hogy ezek a törmelékek napjainkban már rendkívül gyakoriak az ivóvízben. Egyes mérések szerint az amerikai csapvíz 94 százaléka szennyezett mikroműanyaggal.
Az eldobható maszk több mint négyszáz év alatt bomlik le, csakúgy, mint a többi, napi rendszerességgel használt műanyag termék, például az eldobható pelenka vagy a műanyag palack.
Egy alumínium doboz lebomlásához 200 év, egy hungarocell csészének 50 év, egy műanyag élelmiszertáskának 20 év kell, míg egy cigarettacsikk eltűnése akár 10 évet is igénybe vesz.
Tekintve, hogy a járvány 2021-es évre is kiterjedt és az óceánokat szennyező eldobható maszkok száma valószínűleg csak tovább fog nőni, így különböző vállalatok és szervezetek kezdték el keresni a megoldást a világméretű problémára.
Az egyik ilyen figyelemre méltó kísérlet egy francia startuptól, a Plaxtil-től származik, a cégnél olyan módszert dolgoztak ki a sebészeti maszkok újrahasznosítására, amivel azokat textilipari termékekhez lehet felhasználni. Egyre több kormány, köztük Magyarország is tett intézkedéseket az egyszerhasználatos műanyagok betiltására, ugyanakkor a probléma megoldásához a kutatók szerint mielőbbi globális szemléletváltásra és egyéni felelősségvállalásra is szükség lesz.