Sok biztosító esetében a dohányosok díja magasabb a többletkockázat miatt, míg a nemdohányzók díja alacsonyabb. Elsősorban az életbiztosítások és a kritikus betegségekre vonatkozó biztosítások esetében alkalmaznak a biztosítók két díjkategóriát. (Azoknál a biztosítási konstrukcióknál, ahol nincs különbség dohányos és nemdohányzó díj között, ott mindenki fizeti azt az többletkockázatot, amit a dohányosok jelentenek, hiszen minden díjtétel tartalmazza ezt.)
A dohányzók és a nemdohányzók által fizetendő díjak közötti különbség azt mutatja meg, hogy a biztosító számára mennyivel jelent nagyobb kockázatot egy dohányos ügyfél, vagyis mennyivel nagyobb a valószínűsége annak, hogy a biztosítási időszak alatt meghal, és ki kell fizetni a biztosítási összeget.
A fenti példában egy 30 éves biztosított 20 éves tartamú biztosításának díjai láthatók 10, 15 és 20 milliós biztosítási összegekre számolva.
A díjkülönbség napi 6 szál cigaretta felett már 30 százalék, ami azt jelenti, hogy a 20 év alatt összesen 500 ezer és 1 millió forint közötti felárat fizethet egy dohányos.
A biztosítók minden esetben valós statisztikai adatok alapján határozzák meg a biztosítások díjtételeit, így a dohányzó és nemdohányzó díjkülönbség valódi képet mutat arról, hogy mennyivel veszélyesebb az élete egy dohányzónak.
A piaci gyakorlat szerint a biztosítók úgynevezett kotinin-, vagy szárazvérteszttel állapítják meg, hogy az adott ügyfél jogosult-e az alacsonyabb, nemdohányzó díjra. Ez a szerződéskötés előtt történik, és az ujjbegyből vett vérminta alapján végzik el a vizsgálatot. Negatív teszt esetén a biztosítási szerződés megköthető a nemdohányzó díjjal. Ha a biztosítási tartam során valaki dohányozni kezdett, azt be kell jelentenie a biztosítónak. A biztosítási feltételek szerint a biztosító jogosult a tartam alatt a dohányzási szokást ellenőrizni.