Hello, Leo! - ez volt az oroszlános jégkrém

A szocializmus időszakának elhibázott gazdaságpolitikája annak idején kis híján kivéreztette a fagylaltosokat Magyarországon, de a fagylaltok kedvelői hamarosan megnyugodhattak, mert egy oroszlános állatfigurát ábrázoló jégkrém képében megérkezett a "megváltó", amely aztán hosszú időre a gyerekek kedvencévé vált. A szülők pedig hamar megtanulták, hogy ha a kicsik oroszlános fagyit kérnek tőlük, akkor valójában Leo jégkrémre vágynak. Cikkünkben bemutatjuk a Leo hetvenes évek derekán kezdődött sikersztoriját.

A szocializmus évtizedeinek tervgazdasága majdnem kivégezte a fagylaltárusítást, és az 1970-es évek végére már katasztrofálissá vált a helyzet ennek a hideg finomságnak a piacán. Az akkoriban kialakult helyzetet úgy lehetne röviden összefoglalni, hogy a fagylalt mindig is kiemelt szerepet élvezett a diktatúra rendszerében, így 1949-től hatóságilag szabályozott áron lehetett csak árusítani.

A kényszer szülte meg a hazai jégkrémgyártást

Mindezzel persze az állampárt irányítói tökéletesen figyelmen kívül hagyták a piaci folyamatokat. Mert míg egyfelől a fagyi ára több mint 30 éven keresztül változatlan maradt, nem volt igaz ugyanez az előállításához szükséges alapanyagok és a munkaerő árára. Azaz megemelkedtek az előállítási költségek, így különböző trükkök váltak szükségessé ahhoz, hogy még fagyinak tűnő kásákat lehessen a tölcsérbe tölteni.

A történet olvasása közben máris megnézheti képeinket a legendás jégkrémmárkáról!

Először pálcikás változatban érkezett meg a Leo jégkrém:

Már akkoriban is két út kínálkozott a fagyihelyzet megoldására:

• a minőség lerontása és/vagy
• a kínálat szűkítése.

Előbbi eleinte a tej elhagyásában öltött testet, majd később már olyan szintű vizezés zajlott a termékeknél, hogy a végeredmény inkább emlékeztetett jégkására, semmint fagylaltra.

Úttörők és kisdobosok fagyiznak az 1965-ös felvételen Forrás: Fortepan/Nagy Gyula

A kínálat szűkítése azért minősült spórolásnak, mert akkorra elterjedtté váltak a fagylaltporok, amelyeket olcsón be lehetett szerezni, így a főzött változatok lassan kikoptak a fagylaltlapokról.

A Leo jégkrém gyorsan a gyerekek kedvencévé vált Forrás: Videa/Peterpan

Ekkor a központi gazdaságirányítás úgy érezte, közbe kell avatkoznia, és megismerteti a hazai fogyasztókkal is azt a fagyasztott desszertet - a jégkrémet –, amelyet a világ más országaiban már nagy élvezettel fogyasztottak, nálunk azonban még csak hallomásból ismertek abban az időszakban. Először az importban keresték a helyzet feloldását: ekkor osztrák, jugoszláv és szovjet jégkrémek kerültek az üzletekbe.

A pálcikás után jött a dobozos kiszerelés is:

Azután felmerült az itthoni gyártás ötlete, az ismeretlen technológia meghonosítása azonban olyan rizikósnak tűnt, hogy a potenciális gyártók eleinte nem nagyon kapkodtak az ötlet után. Végül a Sasad Mgtsz. keretein belül működő Budatej vállalta a kockázatot, és új, törökbálinti tejüzemében Hollandiából vásárolt gépekkel megindította a jégkrémgyártást. A jégkrém alapanyaga tej, tejszín, cukor és csokoládépor volt.

Bekopogtat az oroszlán

1975-ben a „Télen-nyáron csakis Leo!" szlogennel érkezett meg a megváltó, a Leo jégkrém, és megkezdődött több évtizedes sikerszériája.

Erre a tévéreklámra valószínűleg mindenki emlékszik, aki a hetvenes-nyolcvanas években volt gyerek:

„Helló Leo!" – köszönt rá a reklámokban a gyerekekre az oroszlánfigurás hideg finomság. A kicsik pedig rögtön vevők voltak az új finomságra: az oroszlános fagyira vágytak, és persze nemcsak nyáron, hanem télen is.

Még egy emlékezetes Leo televíziós reklám:

Az első évben a Budatej nyolcmillió pálcikás Leót gyártott, 1978-ban már 41 milliót, 1980-ban 60 milliót készítettek belőle, ami a poharas jégkrémekkel együtt évi 1800 tonnát jelentett.

Persze a sikerhez alaposan meg kellett szervezni az értékesítési láncot is. Az új üzem megnyitásakor a cég még mindössze 5 hűtőkamionnal rendelkezett, de ezt a számot 1980-ra feltornászták 32 darabra. Pécsett, Keszthelyen, Kecskeméten, Szeghalmon és Nyíregyházán hűtőraktárakat építettek a jégkrémkészletek tárolására. Emellett 700 hűtőpultot vásároltak, amit ingyen a boltok rendelkezésére bocsátottak.

A vanília és a csokoládé után gyorsan bővült a Leo jégkrémek ízválasztéka:

Mindezeken túl a Budatej nagy hangsúlyt fektetett a termékfejlesztésre, és a kezdeti két ízhez (vanília, csokoládé) hamar olyan újdonságok csatlakoztak, mint a narancsos, diós, banános és rumos Leo.
Eleinte csak pálcikás, de később már poharas és családi változatban is gyártották a jégkrémet.

A pálcikás verzió 3 forintba került, ami egyáltalán nem volt olcsó akkoriban, ezért az árért három gombóc fagyit lehetett kapni. Ám korabeli leírások és visszaemlékezések szerint sok gyerek igazán áhított hideg édessége a Leo jégkrém volt a hetvenes évek közepétől.

Télen-nyáron csakis Leo:

A házasszonyok bármikor tálalhatták a jégkrémet

Az állami propaganda mindent elkövetett, hogy a fogyasztókkal megismertesse a jégkrémek előnyeit. Mindenekelőtt azt, hogy

a fagyival ellentétben ezek a termékek mínusz 18 fokon fél évig is eltarthatóak voltak, vagyis több hónap fagyasztás után is jégkrémre emlékeztettek, nem pedig jégkására.

Emellett rendelkeztek a tej minden áldásos élettani hatásával, és mivel nem vizezték őket, így jégkristályok sem alakultak ki bennük. Ez utóbbi pedig azért volt fontos, mert – legalábbis az akkori vélekedés szerint – állítólag nem is fájdult meg tőle a gyermekek torka.

A Leo jégkrémek választéka valamikor a nyolcvanas években:

"A háziasszony bátran vásárolhat belőle, mert bármikor előveheti a hűtőszekrényből, s tálalhatja a családnak a finom desszertet. Előnye a fagylalttal szemben az is, hogy nem bántja a gyerek torkát, mert nincs benne jégkristály. Mínusz 18 fokon is sima, krémszerű anyag, s nagyon egészséges, tápláló csemege" – így szólt akkoriban a Leo „terméküzenete".

A rendszerváltozás időszakában azután új fejezet kezdődött az oroszlánfigurás jégkrémek történetében, ugyanis a Budatejbe 1990-ben beszállt a Schöller, majd az ennek nyomán létrejött Schöller-Budatej Bt.-t 2002-ben felvásárolta a Nestlé. A Leo jégkrémeket a 2000-es évek közepéig gyártották a vállalatnál, amely további tulajdonosváltások után 2009 őszén egy hazai cégcsoporthoz került, és Eispro Kft.-re változtatta a nevét.

A vállalat nem sokkal később tárgyalásokat kezdett a Nestlével a Leo átvételéről, és bár csak 300 ezer darabot gyártottak volna belőle, a Nestlé nemet mondott, inkább Lengyelországba vitte a termelést. Az Eispro azóta újra saját jégkrémekkel is megjelent a piacon, amelyek a Budatej egykori üzemében készülnek.

A Leo pálcikás jégrém napjainkban Forrás: facebook.com/Szent Jancsi Retro Szórakozóhely

A kiskereskedelemben pedig a mai napig kapható a Leo jégkrém, igaz, a megnövekedett konkurencia miatt már csak jóval kisebb mennyiségekben. A jól ismert szlogen viszont mit sem változott az elmúlt évtizedek alatt: "Télen-nyáron csakis Leo!"

Forrás: Napi Történelmi Forrás, Tó-Retró.blog, Retrogastro.blog

Kiemelt kép: Scanzen Tumblr