Talán még a kitalálói sem számítottak arra, hogy az Omnia születése ekkora vihart kavar a magyar kávépiacon az 1960-as évek végén, valóságos vállalati kereskedelmi háborút elindítva - ennek önmagában különös ízt ad, hogy mindez a szocialista, központosított gazdaság keretei között zajlott. Az összecsapás két nagyvállalat között zajlott.
Az egyik fél a Magyar Édesipar, míg a másik az Élelmiszer és Vegyicikkeket Csomagoló Vállalat (ÉVCSV) volt
– utóbbi később Compack néven vált ismertté. Utánajártunk, pontosan hogy zajlottak az események.
1968 májusáig a magyaroknak nem kellett sokat gondolkodniuk azon, hogy milyen kávét vegyenek. Addig ugyanis kizárólag az Édesipar rendelkezett pörkölőkapacitással, vagyis lényegében monopolhelyzete volt a hazai kávépiacon. A kész termékeket pedig az ÉVCSV csomagolta tasakokba, és ezek aztán a boltokba kerültek.
A fordulat akkor következett be, amikor az ÉVCSV-nél valaki úgy érezte, érdemes lehet nagyobb kávépiaci szerepvállalásban gondolkodni. A vállalat 1968 elején felvett 12 millió forint bankkölcsönt, ami akkor igen jelentős összegnek számított (inflációval korrigálva nagyjából 700 millió forintot jelent), és beszerezték a világ akkori egyik legmodernebb pörkölőgépét.
Az igazi változást viszont nem is ez jelentette, hanem 1968 májusa, amikor a társaság közölte: nemsokára előáll a saját kávékeverékével. Ennek kifejlesztéséhez a Műegyetem Élelmiszerkémiai Tanszékének segítségét kérték.
A kutatás alapos volt, összesen 50 keverék közül választották ki a magyar fogyasztók ízléséhez legközelebb álló típust.
1968. június 4-én, kedden pedig meg is kezdték a termék árusítását. 10 dkg kávét akkor 16 forintért kínáltak.
Az új kávé az Omnia nevet kapta, a latin „minden" kifejezésből. Ezzel megkezdődött az Omnia kávé máig tartó sikerének története.
Az Édesipar vezetősége valószínűleg dühös döbbenettel fogadta a hírt, és nem is késlekedtek a válasszal.
Még a nyár folyamán piacra dobták a saját keveréküket, Amigo néven.
A döntés különös sajátossága volt, hogy miközben az Amigo spanyolul (fiú) barátot jelent, a termék eredeti szlogenje az volt, hogy „a kávék királynője".
Jól látszik azonban, hogy az Omnia ára és marketingstratégiája azonnali (és mint a név mutatja, kissé kapkodó) döntésre kényszerítette az Édesipart. A név egyébként azért is fontos, mert korábban a vállalat név nélkül, egyszerűen I., II. stb. osztályú besorolásokkal forgalmazta a kávéit.
Az ÉVCSV azonban kifejezetten profi stratégiát dolgozott ki.
1968 őszén így meg is nyitotta az első Omnia kávézóját a városligeti Budapesti Nemzetközi Vásáron, ahol délelőtt 10 és 11 között ingyen, utána pedig erősen nyomott áron kínálták a kávét.
Később aztán sorra nyíltak meg Budapesten az Omnia kávészalonok is.
Volt azonban a stratégiának egy másik, elsőre mellékesnek tűnő vonatkozása. Az ÉVCSV ugyanis ingyen mintákat is osztogatott a kávéból, aminek hatalmas jelentősége volt. Ekkoriban kezdtek ugyanis elterjedni
az otthoni kotyogós kávéfőzők, vagyis a vállalat hirtelen komoly népszerűségre tehetett szert a háziasszonyok körében.
A válasz ismét nem késlekedett. Az Édesipar nem sokkal később 11 kávéházban tette elérhetővé az Amigót, beleértve a Belvárosi Kávéházat is, és még az év vége előtt nyitottak egy Amigo kávébárt a belvárosban – ráadásul uzsonnaidőben ingyen mérték a feketét. A kávébárokban egyébként amellett, hogy mindig frissen pörkölt kávét használtak, kávéból készült koktélokat, italokat és édességeket is kínáltak.
Végül a kávéháború döntő tényezője az ár lett. Az Amigo ugyanis nagyjából 20 százalékkal drágábban (19 forintért) került az üzletekbe a versenytárs árához képest, ami lényegében lehetetlenné tette a versenyzését a lenyűgözően gyorsan terjeszkedő Omniával szemben.
1968 végére az Omnia már a magyar kávépiac egyharmadát uralta, ami egészen elképesztő növekedés egy olyan márka esetében, amely mindössze néhány hónappal korábban jelent meg.
Az Édesipar ekkor azonban még nem adta fel a harcot. Szükségük volt viszont egy olcsóbb kávéra, hogy felvehessék a versenyt az Omniával. Így jelent meg a 13 forintba kerülő Ali Baba, de ez sem volt tartós siker, ugyanis az immáron Compack néven működő ÉVCSV 1969 első napjától piacra dobta a 12,5 forintba kerülő Kongót. Közben az Amigo árát is csökkentették 1 forinttal, de ez sem változtatott a piaci helyzeten, ugyanis az Omnia még így is olcsóbb volt.
A kávéháború végét aztán az Édesipar teljes lemaradása hozta el.
Mire ugyanis a vállalat elkezdte megnyitni a saját kávézóit, az Omnia már egészen másban gondolkodott: az otthoni fogyasztásban.
Nem véletlen, hogy a márka hatalmas sikert ért el, amikor kartonból, majd fémből készült dobozban is piacra dobta a kávéját, 25 dkg kiszerelésben.
A verseny lecsengő szakasza még sokáig elhúzódott, és az Amigo még hosszú ideig a piacon maradt.
A kereskedelmi háború végül 1975-ben dőlt el teljesen, ekkor lett az Omnia Magyarország legnagyobb mennyiségben eladott kávéja.
A márka ráadásul a rendszerváltás átalakulásait is túlélte. Bár az 1991-es privatizáció után a legendás kávébabfigurát lecserélte a Douwe Egberts holland világcég emblémájára, a fríz hölgyre, az Omnia a mai napig megtalálható a magyar boltokban.