Amikor a magyar lónak köszönhetően száguldott a GDP

Mi, magyarok lovas nemzetnek valljuk magunkat, hiszen honfoglaló őseink lóháton érkeztek a Kárpát-medencébe. Történelmünk során mindvégig fontos szerepet játszott ez a gyors lábú hátasállat, sőt, volt olyan időszak, amikor a magyar lótenyésztés ipari méreteket öltött. Ennek az ágazatnak a legnagyobb sikerei alig százéves múltra tekintenek vissza, amikor az osztrák-magyar közös hadsereg magyar tenyésztésű lovakra állt át, sőt az export is alaposan felpörgött, a Horthy-korszakra pedig Magyarország már Európa legnagyobb lóellátója lett. Ebben az időszakban a lótenyésztés nem kis mértékben hozzájárult az ország GDP-jének növekedéséhez.

A magyar ló történetét négy korszakra szokták osztani, amelyek a következők: a honfoglalás korabeli magyar ló kora, az arab ló hatásának korszaka, a spanyol ló divatja és az angol telivér korszaka.

Árpád fejedelem csepeli ménese

Közismert történelmi tény, hogy honfoglaló őseink lovakon törtek be a Kárpát-medencébe, és kalandoztak még tovább Nyugat felé. Ennek alapján minden magyar ember büszkén állíthatja, hogy a magyarok igenis ősi lovas nemzetnek számítanak.

A honfoglaló magyarok lova az Akhal-teke, Közép-Ázsia leghíresebb lófajtájának rokona volt Forrás: Shutterstock

Árpád még ménest is alapított a mai Csepelen, és utódai is fontosnak tartották a lótenyésztést, de a tatárjárás véget vetett ennek a korszaknak és a korabeli lótenyésztés felvirágzásának.

Az Otpédia írása ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy később az Anjouk próbálták feltámasztani a lótenyésztést: lovagi tornák, vadászatok sztárjai lettek a magyar tenyésztésű lovak. De ennek a korszaknak is vége lett, amikor a török seregek elfoglalták az ország jelentős részét.

A törökök kiűzése után erős és délceg spanyol lovakat hozattak a birodalomba a mozgékony, de kisebb magyar lovak helyett. A Rákóczi-szabadságharc azonban újra a töredékére csökkentette a hazai lóállományt, viszont a spanyol örökösödési háború ráébresztette az uralkodókat, hogy mekkora jelentősége van a hadilónak.

Megkezdődik az államilag irányított lótenyésztés

A Múlt-kor történelmi visszatekintése szerint államilag irányított lótenyésztéssel Mária Terézia és II. József idején találkozhatunk először. A hadiló, a korabeli harckocsi fontossága miatt a császárnő, majd fia rendeletekkel kezdtek a lótenyésztés alapjainak megreformálásába, külföldi szakembereket hoztak.

II. József 1784-es rendeletével, Csekonics József vezetésével létrehozta a mezőhegyesi császári ménest, majd Bábolnán és Erdélyben is magas minőségű lótenyésztés kezdődött.

Ménes az 1900-as évek elején Forrás:Fortepan / Ebner

A lovak nemesítése az egész ország érdeke volt, hiszen mind a mezőgazdasági munkákra, mind teherfuvarozásra, mind pedig a harctéren igen sok lovat használtak, tehát a jó lónak gazdasági, katonai értéke egyaránt volt.

A telivértenyésztés hazai megalapítója gróf Széchenyi István.

1815 őszén a korabeli arisztokrata ifjak szokásához híven, Wesselényi Miklóssal tanulmányi és információszerzési céllal körutazást tettek Angliában, és angol méneket hoztak Magyarországra.

A lótenyésztés és -nemesítés elősegítésére Ferenc József még 1857-ben megalapította az úgynevezett Császár-díjat.

1868-ban a méneseket a magyar kormány államosította: magyar-osztrák vegyes bizottság szállt ki Mezőhegyesre az ingó- és ingatlanvagyon számbavételére. A magyar bizottság vezetője Kozma Ferenc volt, aki a következő évtől megkezdte a méntelepek újjászervezését: Bábolnán tiszta arab, Kisbéren telivér angol, Mezőhegyesen, valamint Fogarason többféle kitűnő fajtát hozott be, és nemes fajokból elárasztotta az országot elsőrendű ménlovakkal.

Arab telivér a Bábolnai Ménesben Forrás: Fortepan/Ebner

Az 1885-ös országos kiállításon rendezett lókiállítás a maga nemében páratlan volt Európában.

A magyar ló mindig keresett fajta volt kontinensszerte.

Még az olasz katonák is magyar lovakon harcoltak

Eközben Ausztriában gyakorlatilag megszűnt a lótenyésztés, majd Magyarországon is hanyatlani kezdett, és a "nagyüzemi" helyett inkább népies tenyésztés folyt. Hiába állt át az osztrák-magyar hadsereg kizárólag a magyar lovakra, egy furcsa helyzetből adódóan a haszon a kereskedők kezében összpontosult.

Azok a tisztek, akik a lovak beszerzésével voltak megbízva, vagyoni felelősséget viseltek a megvett lovak után, ha a lóval valami mégsem stimmelt. A kereskedők az ilyen lovakat visszavásárolták, a parasztok viszont nem, ezért a tisztek szinte csak a kereskedőktől voltak hajlandók vásárolni.

Forrás: Magyar Katonai Szemle 1937.

Ennek a rendszernek a megszüntetése és a katonai lovak tenyésztése érdekében sikerrel küzdött a parlamentben gróf Széchenyi Aladár. Ekkor a lótenyésztést tekintve szerencsés évtizedek következtek az I. világháborúig.

1913-ra a világ lóállományát tekintve Magyarország a 6. helyen állt, ami azt jelentette, hogy ezer lakosra 110 ló jutott.

A világ nagy részén hiány volt a megfelelő katonalovakból, magyar lovakat szállítottak például az olasz hadseregnek is. Ebben az időszakban a lótenyésztés jelentős mértékben hozzájárult az ország GDP-jéhez.

Lovaskatonák az 1900-as évek elején Forrás: Fortepan / Buzinkay Géza

Ennek a fellendülésnek a közelgő háborús készülődés vetett véget, mivel megtiltották, hogy lovakat exportáljanak azokba az országokba, amelyek később esetleg éppen az ellenségeink lehetnek.

Bár a Horthy-korszakban a magyar lótenyésztés újra a csúcsra jutott, és az ország Európa legnagyobb lószállítója lett, a hadászatban a lovak szerepét egyre inkább átvették a gépek,

és a motorizáció végképp kiszorította a lovakat a hadszíntérről. Ezzel párhuzamosan pedig az egész ágazat gazdasági jelentősége is jócskán visszaesett, és a hazai lótenyésztés aranykora ezzel lezárult.