Mindenki utálta, hiánycikk lett, mégis kötelezővé tették - ez volt az iskolaköpeny

1974. Gödöllő - Szabadság tér, Szövetkezeti Áruház

Akik 1990 előtt jártak iskolába, máig emlékeznek a gyűlölt iskolaköpenyre, amelyet szovjet mintára vezettek be, később még kötelezővé is tették, de a kommunista ipar, persze, ebben sem tudta tartani a lépést. 

Több mint 200 évvel ezelőtt, az 1790-91-es magyar országgyűlés egy matematika-fizika professzor indítványa kapcsán már napirendjére vette az iskolai uniformis, azaz az egyenruha kérdését. Az ötletgazda azon véleményének adott hangot, miszerint szükséges lenne egy egyenöltözék, hogy

a deákok, akik újabban igen hajlamosak a kihágásokra, azonnal felismerhetők legyenek."

Habár a bizottság először helyeselte a felvetést,

I. Ferenc osztrák császár (1792-től magyar király is) azonban úgy határozott, hogy nem kötelezi az ifjúságot az egyforma ruházat viselésére.

Így a kérdést hazánkban hosszú időre elvetették.

Így vetődött fel újra az iskolai uniformis kérdése

Amikor a második világháború véget ért és Magyarország a szovjet blokk része lett, a kommunista hatalomváltás során, valószínűleg szovjet ihletettségre, végül idehaza is bevezették az iskolaköpenyt. Mint ahogy sok mást, ezt a lépést is azzal magyarázták a hatalom akkori birtokosai, hogy a szocializmusban a hatalom célja és érdeke, hogy az egyenlőség illusztrálására az emberek mintegy arctalanul beolvadjanak a tömegbe, és így segítsék elő az akkori ideológia szerinti társadalom- és gazdaságépítést. Más értelmezések szerint az iskolaköpeny arra is jó volt, hogy senki ne üssön el az átlagostól. De ismertté vált olyan vélekedés is, amely szerint a köpeny jótékonyan eltakarja a gyerekek, pontosabban családjaik közötti, a kommunizmusban is meglévő jelentős vagyoni különbségeket, melyek egyébként a diákok megjelenésén megmutatkozhattak.

Iskolaköpenyes kislányok a Kossuth téren 1964-ben Forrás: Fortepan / MHSZ

Ugyanakkor Valuch Tibor társadalomtörténész szerint e ruhadarab viselése sokkal inkább praktikus célokat szolgált, hiszen megvédte az alatta lévő öltözéket a bepiszkolódástól.

Az 1950-es évek végére hiánycikké vált a diákegyenruha.

A boltokban – amikor már ismét nagy számban kapható lett – kezdetben inkább feketében árulták, sokan viszont barna színűt szerettek volna vásárolni. A szülőknek a készlethiány idején azt tanácsolták, hogy otthoni maradékanyagokból varrjanak ilyet a gyermekeiknek.

Idézze vissza galériánkkal a régi idők iskolai egyenruháiban elkapott pillanatokat!

A 60-as évek elején ráadásul nem is minden iskolában volt kötelező, és ahol mégis, de esetleg valakinek (még) nem volt, csupán emiatt nem tanácsolhatták el az iskolából. Ekkoriban főként vászonból készült a ruhadarab, a 70-es években jelent meg műszálas változatban is.

Az idő múlásával a köpennyel kapcsolatos szigor fokozatosan enyhült, a 60-as évtized végére pedig a kínálat is egyre változatosabbá vált, többféle modell került a boltok polcaira. Ekkor már főként nylon alapanyagból és kék színben is készültek, de gyártották a vászonalapú barna köpenyeket is. Ez volt az az időszak, amikor minden szeptemberben több százezer darabot dobtak a piacra, az igazi sztárok a Marokkó és a Praktilon márkanevű egyenruhák voltak.

Cikkünk nem ért véget, további érdekességekért kérjük, lapozzon!