Mindkét oldalnak megvolt tehát a lehetősége és ideje arra, hogy kidolgozza és végrehajtsa saját válságkezelő gazdaságpolitikai programját. Végül mindkét program megmérettetett egy-egy jelentős világválság ítélőszéke által.
A Századvég Gazdaságkutató sorozatában azt vizsgálja, hogy milyen gazdasági mutatókkal érkezett meg a baloldali és a jobboldali gazdaságpolitika a saját krízispontjához, illetve miként alakultak ezen mutatók a válságkezelés során.
A pénzügyi válság kezdőpontjának 2008 szeptemberét, míg a koronavírus-válság kirobbanási időpontjának 2020 áprilisát választották, összhangban a kutatások többségével. Ez a két hónap jelenti majd a válság nulladik időpillanatát (V-0). A korábbi hónapokat mínusszal (V-3 például a válság kirobbanását megelőző harmadik hónapot jelöli), a későbbieket plusszal (így V+2 a válság kitörése utáni második hónapot azonosítja). Jelen részben a munkanélküliségi mutatók alakulását veszik górcső alá.
A válságok előtt stabilitást mutattak a munkanélküliségi mutatók, ám a baloldali időszak alatt jóval magasabb szinten.
Ahogyan azt az 1. ábra is mutatja, mind a 2008-as, mind a 2020-as válság előtt stagnáltak a munkanélküliségi mutatók. A két grafikon szintje azonban erősen eltér. Míg a baloldali kormányzás idején a válság előtt is 300.000 felett volt az állás nélküli munkakeresők száma, addig a jobboldali konzervatív kurzus alatt a válság előtti szint ennek nagyjából felén állt csupán. A krízisek előtti utolsó hónapok tehát a jobboldali gazdaságpolitika előnyét mutatták ezen mutató tekintetében.
A baloldali gazdaságpolitika képtelen volt megállítani a munkanélküliségi mutató válság utáni felrobbanását.
A 2008-as válság kezdetétől az álláskeresők száma meredek emelkedésbe kezdett, mely trend lényegében a baloldali kormányzati ciklus végéig tartott. A krízis előtti 300.000 körüli szintről kevesebb mint két év alatt félmillió fő környékére növekedett a munkanélküliek száma. Ez azt jelentette, hogy a válság kitörése után húsz hónappal közel 150.000-rel növekedett a munkanélküliek száma Magyarországon. Elmondható tehát, hogy a baloldali gazdaságpolitika nem tudott jól teljesíteni a munkanélküliség kordában tartása tekintetében.
A jobboldali munkaalapú gazdaságpolitika sikeresen állította meg a munkanélküliség növekedését.
A 2020-as válság első hónapjaiban ugyancsak emelkedni kezdett az álláskeresők száma, azonban – a kormányzati munkahelyvédelmi intézkedéseknek hála – a növekedést sikerült kordában tartani, így az egyetlen hónapban sem lépte át a negyedmillió főt. A válság kitörése után 15 hónappal mindössze párezer fővel volt több munkanélküli itthon, mint a krízis kitörésekor. Emellett a munkanélküliségi ráta még a legrosszabb hónapokban is alatta maradt a baloldali kormányzás válság előtti értékeinek is, a válság utáni adatokhoz képest pedig egyértelmű a jobboldali gazdaságpolitika előnye. Így kijelenthető, hogy a jobboldali gazdaságpolitika sikeresen vizsgázott a munkanélküliség kezelésében.
A férfiak munkanélküliségi mutatói hasonlóan alakultak, mint a teljes mutató.
2008 és 2020 előtt is stabil volt az álláskereső férfiak száma, ám a jobboldali gazdaságpolitika itt is jobban vizsgázott, a 2020 előtti értékek fele akkorák, mint a 2008 előttiek. A válság után a baloldali gazdaságpolitika képtelen volt megfogni a férfiak munkanélküliségi rátájának növekedését, míg a jobboldali gazdaságpolitika sikerrel tartotta kordában a mutatót.
A nők munkanélküliségi mutatói is együtt mozogtak a fenti trendekkel.
2008 és 2020 előtt is stabil volt az álláskereső nők száma, ám a jobboldali gazdaságpolitika ismét jobban vizsgázott, a 2020 előtti értékek fele akkorák, mint a 2008 előttiek. A válság után nők tömegei veszítették el az állásukat a baloldali kurzus alatt, míg a jobboldali válságkezelés sikerrel fogta meg a nők munkanélküliségi mutatójának emelkedését. A jobboldali gazdaságpolitika tehát ezen a téren is jobban teljesített.
A 25 év alattiaknak is egyértelműen előnyösebb volt a jobboldali gazdaságpolitika.
A fentieknél változékonyabban alakult a fiatalok munkanélküliségi mutatója, ám a végkövetkeztetés esetükben is azonos az eddigiekkel. Mind a válság előtt, mind pedig a válság után lényegesen kevesebb 25 év alatti fiatal keresett állást a jobboldali kormányzás idején, mint a baloldali kurzus alatt. Előbbi tehát ezen mutató tekintetében is előnyösebbnek bizonyult az utóbbinál.
Az eredményeket összegezve elmondhatjuk, hogy
a jobboldali gazdaságpolitika egyértelműen jobban teljesített a munkanélküliségi mutató tekintetében mind a válságok előtt, mind pedig a válságkezelés során.
A munkanélküliek száma mind a krízis előtt, mind pedig utána alacsonyabb volt a jobboldali kormányzás idején. Emellett
míg a baloldali kurzusok nem voltak képesek kezelni a mutató drasztikus romlását, addig a jobboldali konzervatív, munkaalapú gazdaságpolitika sikerrel védte meg a munkahelyeket.