Az 1961-ben elinduló és 1975-ig tartó 15 éves országos lakásépítési program során egymillió lakás építését irányozták elő, ezek közül körülbelül 550 ezer otthon készült el paneltechnológiával, átlagosan 58 négyzetméteres alapterülettel. Ekkor épült meg Budapest legnagyobb lakótelepe is Újpesten, amely ma is mintegy 36 ezer embernek ad otthont.
A telephez köthető városi legendák mögött minden bizonnyal a szerencsétlen helyválasztás állhat, ugyanis a lakótelep Larsen-Nielsen típusú paneltömbjei egy korábbi sírkert felett magasodnak.
Újpest korábban önálló iparvárosként létezett, csupán 1950. január 1-jén csatolták Budapesthez. Ekkor láttak neki a régi munkáskerületek fejlesztésének és részben lerombolták, részben felújították a régi, elhanyagolt, jórészt a húszas évek előtt épült lakóházakat. A rohamtempóban történő fejlesztésekhez és a lakáshiány leküzdéséhez viszont minden talpalatnyi földre szükség volt, így hát kapóra jött az a tény, hogy ebben az időszakban számolták fel a legtöbb temetőt a fővárosban. Több kisebb cemeterium szűnt meg ekkor, mintegy 75 temető a 87-ből, és ennek esett áldozatul a régi Magdolnavárosi sírkert is.
A temető felszámolása 1964-ben fejeződött be, 1969 és 1972 között pedig már fel is húzták a sírok helyére a Pozsonyi úti paneleket.
Kattintson az alábbi galériára, hogy lássa a "Szellemtelep" egykori fotóit!
Habár az egykori sírkertbe 1945 után állítólag már nem temetkeztek, és a földi maradványok jelentős részét is átszállították az Új Köztemetőbe, ennek ellenére az építkezések során még számos emberi csontvázra bukkantak, és sok kellemetlen véletlent is dokumentáltak.
A munkások körében a szokottnál több baleset történt és a gépek is igen gyakran meghibásodtak.
A biztonsági őr állítólag éjjelente hirtelen elsuhanó árnyakat látott, a beköltözés után pedig több lakó is fura léptekről, kopogásokról, sőt, egyesek a lakásaikban fel-feltűnő alakokról számoltak be.
Többen arra is panaszkodtak, hogy a lakásokban a villany magától kialudt vagy a tévé minden előzmény nélkül bekapcsolt.
A környék a hátborzongató történetek miatt sokáig nem tartozott a legnépszerűbb lakónegyedek közé, és a futótűzként terjedő pletykák hatására a lakások is csak igen nehezen keltek el - a korszakra jellemző fojtogató lakáshiány ellenére.
Főleg, miután - állítólag - az egyik tömbben egyszer egy teljes emeletet kellett lezárni a kellemetlen szagok, recsegő-ropogó zajok és villódzó fények miatt.
A cikk elején jelzett időszak első felében országos szinten jól haladt a 15 éves lakásépítési koncepció megvalósítása, a fővárosban azonban jelentős volt a lemaradás. 1970-ben az ország lakásigénylőinek 42 százalékát továbbra is Budapesten tartották nyilván - jegyzi meg egy, a témával kapcsolatos tanulmány.
E viszonyok között különösen érdekes volt, hogy az egyik panelrengeteget a népnyelvben "szellemtelepként" hivatkozták. Voltak persze olyanok, akik nemigen hittek a természetfeletti jelenségekben, és sokkal inkább a szocialista építőipar vívmányaiban vélték keresni a magyarázatot.
A panelekben ugyanis nem ritka, hogy a rosszul bekötött, néhol odakozmáló elektromos hálózat, vagy a gáz és vízvezetékek is tudnak különös hangokat produkálni.
Akárcsak a süvítő szelek, vagy a vékony falakon, a szomszédtól átszűrődő zajok. Ahogy egyébként egy elemzés erre felhívja a figyelmet, a hibás panellakások, a gyengébb minőségben hozzájuk épülő közintézmények épületei néha tudatos döntés eredményei voltak. A lakásokat ugyanis minél olcsóbban, minél gyorsabban kellett építeni, és számos tanácsi kivitelezőnél inkább arra rendezkedtek be, hogy a hibákat majd utólag javítják ki.
Bárhogy is, mára az újpesti panelek miatti pánik jócskán lecsendesedett, és csak kevesen mesélnek a lakótelepen megbúvó kísértetekről, azonban sok szellemvadász turista még ma is szívesen keresi fel a Pozsonyi út környékét.