2011-ben jelent meg a Helsinki Egyetem és a Helsinki Gazdaságkutató Központ égisze alatt Tatu Westling, akkor még doktorandusz hallgató tanulmánya arról, hogy az erektált állapotban lévő péniszek átlagos hossza fordított arányban van az adott ország gazdasági teljesítményével. A finn közgazdász egy meglévő, a közgazdasági elemzésekben bevett növekedési modellt porolt le és fejlesztett tovább saját munkájában való alkalmazáshoz. Górcső alá tette az országok GDP-növekedésének adatait az 1960-tól 1985-ig terjedő időszakból, majd ezt összevetette az említett méretadatokkal. Az ezekből összeállított egyik, akkor viszonylagos ismertségre szert tevő grafikon egy U-alakú görbével az 1985-ös adatokra elkészítve alább látható, függőleges tengelyen a GDP, míg a vízszintesen a péniszméretekre vonatkozó adatokkal 76 országból:
S hogy mi a következtetés?
Westling tanulmányában arra jutott, hogy az átlagos péniszméret fordított arányban van egy ország GDP-jének alakulásával. Magyarul:
minél nagyobb egy adott országban a péniszek átlagos mérete, a gazdaság annál lassabb ütemben halad előre.
A kutató még azt is megállapította, hogy a 16 centimétert elérve kezdődnek az igazán nagy bajok a gazdaságban, de a túl kis méret esetében sem lehet arra számítani, hogy felpörögne annak motorja.
Riasztónak tűnik, de Tatu Westling számításai szerint minden egyes centiméternyi növekedéséért az átlagos péniszhosszban 5-7 százaléknyi GDP-csökkenéssel kell fizetni.
A GDP növelésének szempontjából az ideális hossz valahol 12-13 centiméter környékén van,
és a tanulmány szerzője azt is kimutatta, hogy a GDP azokban az országokban a legmagasabb, ahol a férfiasságnak átlagosan ez a mérete.
Más dimenzióba helyezve ezt, úgy is lehet fogalmazni, hogy az U-alakú görbe megmutatja, hogy a lakosságban – a közgazdaság nyelvén szólva – a közepes kockázatvállalási hajlandóság révén érhető el a legmagasabb gazdasági fejlődés. Alacsonyabb vagy magasabb szinten a növekedés megtorpan, és ez együttáll az említett méretváltozással.
Sarlatánságnak, tudománytalan érvelésnek hangzanak az eddigiek? Pedig egyáltalán nem azok, mindjárt látni fogjuk, hogy a tanulmány nem a témafelvetés miatt kapott komoly kritikákat. Westling kiindulópontja a közgazdasági elméletek és kutatások világából egyáltalán nem lóg ki, függetlenül attól, hogy kulturális beidegződéseink miatt, esetleg némi prűdséggel közelítünk hozzá. A szerző maga úgy fogalmazott, hogy a közgazdasági elemzések általában
gazdasági, politikai és társadalmi tényezőket vesznek figyelembe, jórészt figyelmen kívül hagyva a szexuális, biológiai vonatkozásokat."
Saját munkáját – kellő önérzettel, hiánypótlónak tartva azt – az utóbbi kategóriába sorolta, vagyis azon kevés elemzések közé, melyek figyelembe veszik ezeket a meghatározottságokat.
Ugyanis nem a finn kutató volt az első, aki biológiai paraméterekből következtetett gazdasági megfontolásokkal is értelmezhető magatartásra, esetünkben az említett kockázatvállalási hajlandóságra, azon keresztül eljutva a GDP-növekedéshez. Például, a 2000-es években készült olyan tanulmány, melynek szerzői kimutatták, hogy összefüggés van a fiú kisgyermekek péniszének hossza és a tesztoszteronszintjük között, egy másik kutatásnál pedig úgy találták, hogy a nyál tesztoszteronszintje pozitív kapcsolatban áll a kockázatvállaló magatartással – azaz, némi leegyszerűsítéssel, a szint minél magasabb, annál bátrabb valaki.
Látható tehát, hogy a finn közgazdász felvetése önmagában egyáltalán nem szakmaiatlan. A tanulmányában bemutatott elemzések pedig szintén alapos megfontolásokkal, a tudományos érvelés kritériumait szem előtt tartva készültek. A „Méret a lényeg?" alcímet viselő munkával szemben megfogalmazott kritikák más természetűek voltak, ezeket foglaljuk össze:
Tetszetős érvnek tűnik ez utóbbi? Elsőre lehet, másodjára viszont könnyen lesöpörhető, és megmutatja a tanulmány többi gyengeségét is. A szerző ugyanis maga is elismeri, hogy kompenzációs magyarázata csak igen korlátozott érvényű lehet, mert túl azon, hogy csomó egyéb körülményt figyelmen kívül hagy, nagyvonalúan átlép afelett is, hogy a globális népesség nagyjából felének nincs pénisze. Azt pedig kénytelenek vagyunk mi hozzátenni: bár a szerző korábbi adatokkal dolgozik, az utóbbi tíz évben számos olyan ország produkált szédítő tempójú gazdasági növekedést, ahol a férfiasság mérete az átlagnál nagyobb.
A tanulmány persze több más megjegyzést is kapott. Többen a szerző szemére vetették, hogy a péniszméretek adatainak forrása finoman szólva is bizonytalan, azaz nem tudni, hogy a finn kutató pontosan honnan származó, mennyire hiteles adatokat rendezett össze a GDP-k számaival. Volt olyan kritikus, aki megfogalmazta, hogy
az egész érvelésen érződik a tudományos publikációk egyik klasszikus gyerekbetegsége, vagyis az, hogy a szerző azokat az adatokat és oly módon részesíti előnyben, melyek saját előfeltevését támasztják alá.
De mi van a többi adattal? Mi van a nők gazdaságban betöltött szerepével? A társadalmi és politikai változókkal? Bár Westling modelljébe ezek egy része beépült, azt a szerző sem tagadta, hogy nem sikerült egyértelmű választ találnia arra, mi lehet a statisztikai együttállás mögött a vizsgált adatoknál, milyen további tényezőkön múlik az.
Végül pedig meg kell említeni azt az alapvető kritikát, hogy
nem egyértelmű, a szerző miért feltételezte, hogy a péniszméret valamiféle indexe lehet a gazdasági teljesítmény alakulásának.
Nem baj, hogy ezt választotta kiindulási alapjának, de ha az együttállás okát nem sikerül feltárnia, akkor ezzel az elemzéssel önmagában senki nem megy semmire – kifogásolták többen. A finn kutató – témája iránt elkötelezetten – maga is kutatásának elmélyítését, fel nem tárt paramétereinek kidolgozását javasolta válaszában. Arról azonban nincs hír, hogy valaha is folytatta volna, vagy folytatni fogja ez irányú elemzéseit.