Magyarország a független központi bank kérdésében elég nagy lemaradásban volt, hiszen ekkoriban Európa más országaiban már hosszú ideje működtek nemzeti jegybankok. Svédországban 1668-ban alapították a Sveriges Riksbankot, Angliában 1694-ben a Bank of Englandet, Skóciában 1695-ben a Bank of Scotlandet. Ezek jogkörei és feladatai természetesen változtak az idők során, és például az egyik legfontosabb modern jegybanki funkciót, a bankjegykibocsátás kizárólagos jogát a Bank of England is csak jóval az alapítása után, a 19. században nyerte el. Az európai állambankári feladatokat ellátó intézmények főként az angol jegybank mintájára jöttek létre.
Magyarországon már a reformkorban felerősödött az önálló nemzeti bank iránti igény, mivel
a magyar országgyűlés sérelmezte, hogy az Osztrák Nemzeti Bank alapításától (1816) kezdve hazánk pénzforgalmának irányítását egy osztrák "magánbankintézetre" bízták.
A reformkor politikusai ezt az elmaradottságot a kor legsúlyosabb nemzeti problémái közé sorolták. Az országgyűlés fellépésének is köszönhető, hogy – az 1818-ban Bécsben megalakult – Első Osztrák Takarékpénztár 1827-28-ban fiókokat létesített Magyarországon.
A hazai pénzintézetek sorában elsőként takarékpénztárak alakultak, amelyek közül a legtőkeerősebb a Fáy András nevéhez fűződő, a hasonló intézetek között elsőként hitelezéssel is foglalkozó Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület volt. Ezt követően, tíz éves engedélyezési procedúra után állt fel a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, amely a hitelezés mellett már leszámítolási, giro- és letéti ügyletekkel is foglalkozott.
A reformkori törekvések közül az egyik legjelentősebb a modern bankrendszer alapjainak lerakása volt.
Az 1840-es években létrejövő pénzintézetek révén Magyarország több száz évet ledolgozott civilizációs hátrányából, de – ahogy azt a 1848. március 15-én közzé tett 12 pont is mutatja – egy fontos intézmény létrehozása még hátra volt. A Magyar Nemzeti Bank megszületése elsősorban a teljes pénzügyi rendszer kiépülését jelentette volna, de politikailag Magyarország függetlenségével kapcsolódott össze.
Amikor 1848. március 15-én Pesten az ünneplő tömeg kézről-kézre adta a 12 pontot, köztük olvashatta az önálló Nemzeti Bank felállításának követelését is.
Magyarország gazdasági és pénzügyi téren is függetlenségre vágyott, azonban az ország a Habsburg Birodalom fennhatósága alatt állt, pénzügyei pedig az Osztrák Nemzeti Bankhoz tartoztak, pénzt is csak ez a bank hozhatott forgalomba.
Kossuth Lajos javaslatára a forradalom és szabadságharc alatt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank töltötte be a jegybanki funkciókat.
Az intézet ebben az időben bocsátotta ki az első önálló magyar bankjegyeket, a Kossuth-bankókat, amelyek nemesfém (arany és ezüst) fedezetét közadakozásból gyűjtötte össze az első független magyar kormány.
Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés 189. cikkelye Magyarországnak, a saint-germain-en-laye-i békeszerződés pedig Ausztriának előírta, hogy a szerződés aláírását követő napon meg kell kezdeni az Osztrák–Magyar Bank felszámolási műveleteit. A központi banki feladatkört ideiglenesen az 1921. július 11-én megalakult Magyar Királyi Állami Jegyintézet vette át, amelynek székhelyéül az Osztrák-Magyar Bank egykori főintézetének palotája szolgált Budapesten.
A világháború okozta károk miatt 1922 nyarára az ország gazdasága olyan állapotba került, hogy elengedhetetlenné vált a szanálás, amihez a Népszövetség csak úgy biztosított támogatást, ha új központi bank alakul.
Létre kellett tehát hozni az önálló jegybankot:
A Magyar Nemzeti Bank megalapításáról az 1924. évi V. törvény rendelkezett, amely április 26-án lépett hatályba.
1924. május 24-én részvénytársasági formában a mai Szabadság tér 8-9. szám alatti bankpalotában megalakult az önálló magyar jegybank, amely egy hónappal később, június 24-én kezdte meg a működését.
Alaptőkéje 30 millió aranykorona volt, ami 300 ezer, egyenként 100 aranykorona névértékű részvényre oszlott. Első elnöke Popovics Sándor, a Wekerle-kormány egykori pénzügyminisztere lett. Legfőbb döntéshozó szervének a nagybirtokosok, gyáriparosok és vezető bankok soraiból választott tizenhárom tagú főtanács számított.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) fő feladata a bankjegykibocsátás volt.
A jegybank 1924-ben a Népszövetség kölcsöneinek segítségével stabilizálta az első világháborút követően inflálódott koronát, sikerült megállítania az inflációt. 1926-ban pedig kibocsátotta az új valutát, a pengőt.
Emellett átvette az állami számlák vezetését, az államadósság kezelését. Kamat- és hitelpolitikájával, váltóleszámítolási elveivel és gyakorlatával irányította az ország hiteléletét, befolyásolta a bankrendszer működését. Hatáskörébe került a devizagazdálkodás felügyelete is. Megalakulásától – 1930 – részvényese és aktív tagja a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS).
Forrás: OTPédia és Pénzmúzeum