A balesetben maghalt etiópiai bányászok épp arany után kutattak, amikor maga alá temette őket a föld. A kelet-afrikai ország kampányt indított az illegális bányászat és az ásványkincsek csempészete ellen, ugyanis a kormány szerint nagyrészt ezek okolhatók azért, hogy Etiópia a korábbi években alacsony bányászati bevételeket ért el.
Azonban nemcsak az afrikai kontinens, hanem a fejlődő régiók nagy része is szenved az illegális, illetve a nem megfelelően szabályozott bányászattól, amely azt jelenti, hogy a bányászati tevékenységet állami engedélyek nélkül, különösen földhasználati jog, bányászati, kutatási vagy ásványszállítási engedély hiányában folytatják. Ezen szerződések nélkül pedig nincsenek olyan független testületek sem, amelyek szabályoznák a bányászati eljárásokat és az ezzel járó magas kockázatú tevékenységeket.
Bár a környezeti- és baleseti kockázatok a legális bányászati műveletek esetében is fennállnak, az illegális projekteknél ezek valószínűsége sokkal nagyobb.
Az illegális bányászati tevékenységeket olyan környezeti problémák okozójaként azonosították, mint a vízszennyezés vagy az erdőirtás, ráadásul a felhasznált vegyszerek hosszú távú szennyező hatással is lehetnek a környező élővilágra.Például Brazíliában, ahol a tavalyi és tavalyelőtti évben az aranyexport körülbelül 28 százaléka illegális bányákból származott, gyakori, hogy a munkások hatalmas cianid- és higanymedencéket hagynak maguk után, amelyek súlyosan mérgezik az amazonasi élővilágot.
A legtöbb illegális bányát ráadásul bûnszervezetek irányítják. Az 1990-es és 2000-es években Afrikában a konfliktusos gyémántipar dollármilliárdokat termelt, melyet olyan polgárháborúk finanszírozására fordítottak, amelyek megtizedelték Sierra Leone, Angola, Libéria, Elefántcsontpart és a Kongói Demokratikus Köztársaság lakosságát. Az Amnesty International becslései szerint önmagában ez a gyémántkonfliktus összesen több mint 4 millió ember halálát okozta.
Az illegális bányászat és kereskedelem problémája viszont azóta sem tűnt el, sőt a világjárvány idején megugrott aranyárak igazi aranylázat idéztek elő Közép-Afrikában, a csempészet pedig ezeken a területeken rendkívül jól szervezett .
Az aranyat illegális felvásárlók hálózata gyűjti be a termelőhelyekről, majd juttatja el regionális kereskedőknek, akik homályban tartják annak valódi származását, tulajdonjogát és mennyiségét.
A nemesfémet ezután főleg légi úton Ázsia (Egyesült Arab Emírségek, India és Kína) felé csempészik ki. Ez lehetővé teszi a bűnözők számára, hogy aranyat a globális piacra jutassák, elfedve annak eredetét, különösen, ha konfliktusövezetekből származik.
Egy vizsgálat megállapította, hogy Afrikában az illegális bányászokat - akiknek egy része fiatalkorú - sokszor a bűnszövetkezetek alkalmazásában álló közvetítők toborozzák, akik hamis vagyon ígéretével csábítják őket távoli területekre. Így kihasználva a szegénységet és a munkanélküliséget, modernkori kizsákmányolásra, rabszolgaságra ítélik a családjuktól elszakított embereket, akik a mérgező vegyszerek, a gázrobbanások és a bányaomlások pusztítása miatt előfordul, hogy soha többé nem jutnak haza.
Leginkább a tudatos fogyasztás segíthet megfékezni az illegális bányászatot és ezzel együtt járó ember- és környezetpusztítás.
A konfliktusos gyémántkereskedelem körüli heves kampányok miatt 2003-ban az ENSZ, a gyémántipar képviselői, és a gyémántkitermelő országok képviselői aláírták a Kimberley Egyezményt, amely célja, hogy szigorúbban ellenőrizzék a gyémántok származási helyét. Bár a kezdeményezés nem számolta fel teljesen az illegális gyémántipart, az elmúlt évtizedben azért némileg csökkentette annak intenzitását.