Látszólag minden együtt volt a beteljesülő, boldog, élethosszig tartó szerelemhez. A jómódú Gundel-famíliába született Gundel János azt tehette, amit szeret, így a festészet felé fordult egészen fiatalon, a képeit Göröncsér Gundel János néven szignózta. A művészet hozta össze a nagy szerelmével, Grünblatt Mátéfi Ilonával.
A kapcsolatról az édesapjának, id. Gundel Jánosnak is mesélt, ám az apa nem akarta, hogy a Gundel-famíliába kerüljön a lány. Mindez búskomorrá tette a 26 éves festőművészt és szerelmét, hiszen házasságot akartak és gyerekeket. Így érkeztünk el a tragikus naphoz. 1908. június 13-án Gundel János szokás szerint elment a lány lakására, ám azt csak ő és a szerelme tudta, mi fog következni. A lány szüleivel ebédeltek, kedélyesen beszélgettek.
Aztán ebéd után Ilona édesapja lement egy kávéházba, az édesanyja lepihent, a szerelmespár pedig a lány hálószobájába ment. Készültek az öngyilkosságra. Gundel János zsebében már az ebéd alatt ott lapult a revolvere és a búcsúlevél, amit együtt írtak a lánnyal.
Amikor aztán kettesben maradtak, átölelték egymást, hosszú, forró csókot váltottak, majd a festőművész elővette a pisztolyt és rálőtt imádott szerelmére, a következő pillanatban pedig maga ellen fordította a fegyvert.
A lövések után nem sokkal érkezett a szobába Ilona édesanyja. A férfi ekkor már nem élt, a szerelme viszont igen.
Grünblatt Mátéfi Ilona a hosszas kezelések után végül felépült. Lelkileg viszont képtelen volt megemészteni, hogy a szerelme meghalt.
Aztán pontosan három hónappal Gundel János öngyilkossága után, egy szeptemberi vasárnapon együtt ebédelt a család. A lány azt mondta, lepihen.
Kivárta azt az időpontot, amikor szerelme június 13-án meghalt, és főbe lőtte magát az addig a szobájában rejtegetett pisztollyal.
Néhány hét múlva halt meg és az utolsó kívánságának megfelelően Gundel-család sírboltjába, Gundel János mellé temették el.
A szívszorító szerelmi drámáról még egy ideig beszéltek a pestiek. Aztán jöttek a mindennapok, később pedig az I. világháború, és minden megváltozott. Göröncsér Gundel Jánosra és Mátéfi Ilonára pedig ma már nem emlékszik senki, pedig ők voltak a magyar Rómeó és Júlia.
A magyar gasztronómia itthon és külföldön leginkább elismert dinasztiája a Gundel-család. A legismertebb közülük Gundel Károly. A família magyarországi története 1857-ben kezdődött, amikor a 13 éves, 1844-ben a bajorországi Ansbachban született Johann Gundel, azaz Gundel János elindult hozzánk szerencsét próbálni.
Már 18 éves korában főpincér lett, majd 1869-ban megvette a Király utcai Bécsi Sörházat. Ennek alapján a Gundelek cégtáblájára ki lehetne írni: Alapítva 1869-ben. A dinasztia alapítója ezután fantasztikus karriert futott be. Üzleti tevékenysége mellett 1876-ban a Szállodások és Vendéglősök Ipartestületének elnökévé is megválasztották. Öt gyermeke született - négy fiú és egy leány. A második legidősebb fiú volt János, aki az előzőekben bemutatott tragikus módon vetett véget életének.
A harmadik fiúgyermekként született Károly mutatta a legtöbb affinitást a vendéglátás iránt, aki a szokásos szamárlétra végigjárása után 1910-ben családjával együtt Budapestre költözött,
és átvette a Fővárosi Állatkert tőszomszédságában lévő Wampetics vendéglőt, amely később a saját neve alatt világhírűvé vált.
Életének új szakasza 1927-ben kezdődött, amikor bérbe vette és 1948-ig üzemeltette a Gellért Szálló éttermeit. Munkája nyomán rövid idő alatt a város egyik legfelkapottabb vendéglátóhelye lett. Több ételkreáció is főződik a nevéhez, amelyek közül legismertebb a Gundel-palacsinta, de szintén sokak kedvelt étele a Gundel-tokány. Úttörő munkájának eredményeként Magyarország felkerült a világ gasztronómiai térképére.