Egyes hírek szerint 2015-ben Arszenij Jacenjuk volt ukrán miniszterelnök arra kérte az amerikai vállalatokat, hogy aktívabban vegyenek részt az Ukrajnában zajló privatizáció folyamatában, kihasználva a kínálkozó befektetési lehetőségeket – különösen az energiavállalatok terén. Az új ukrán kormányzati elit így még jobban kiszolgáltatta a hazáját a nemzetközi lobbihálózatnak.
Az Ukrnafta olajipari vállalat többségi tulajdonosa az olaj- és gázszállításban érdekelt állami Naftogaz.
A cég vezetője a Soros közeli bizalmasának számító Jurij Vitrenko,
aki 2021 áprilisáig energetikai miniszter volt, és a maidani eseményeket követően került a céghez.
A balliberális, demokrata párti vezetésű Egyesült Államok számára legfőképpen sohasem a demokrácia és a politikai-elvi értékek, hanem egyes amerikai politikusok üzleti érdekeltségeinek a képviselete volt fontos Ukrajnában. Bill Clinton korábbi elnök például 500 ezer dollárért tartott szónoklatot egy moszkvai rendezvényen, másfél-két évvel azután, hogy Oroszország 2008-ban megtámadta Grúziát, és elfoglalt tőle két régiót (Dél-Oszétiát és Abháziát).
Az amerikai baloldal saját céljaihoz hol Putyint, hol pedig a vele szemben érdekelt ukrajnai vezetőket kívánta felhasználni.
A már említett Soros-szervezet, az IRF programigazgatója, Dmitro Sulga 2017 után azonnal védeni kezdte a helyi kisebbségi jogokat csorbító új oktatási törvényt, mondván, hogy a kisebbségi diákoknak a középiskolában így is lesz lehetőségük a kisebbségi nyelvvel foglalkozni, cinikusan azt is hozzátéve, hogy egy szomszédos állam (ha van szándéka erre) amúgy is finanszírozhat magániskolákat Ukrajnában.
Az ukrajnai Soros-hálózat és balliberális befolyás fokozatos erősödése különösen 2014 tavaszától, a Krím-félsziget orosz annektálását követően egyre leplezetlenebbül mutatta meg az amerikai és nemzetközi baloldal kétarcúságát, a régóta háborúközeli ukrajnai helyzethez fűződő álságos viszonyukat.
„Az Egyesült Államok és a Nyugat nincs abban a helyzetben, hogy háborút kezdjen az ukrajnai és a krími válság miatt"
– fogalmazta meg a 2014-es események nyomán a Soros György alapítványi hálózata által pénzelt Center for American Progress. A balliberális szervezet azt is kimondta, hogy ilyenkor a legjobb előrelépés a „helyzet szétterítése" és „a trendek proaktív alakítása, valamint a lehetőségek bővítése".
Vagyis Sorosék nem szorgalmaztak egyből semmilyen katonai jellegű fellépést,
ugyanakkor ezt annak tudatában is mondhatták, hogy így Putyinnak elégséges ideje lesz felkészülni egy valódi invázióra – ráadásul közben a Nyugat provokálhatta is a moszkvai vezetést az ukrajnai energiaiparban egyre gyarapodó amerikai érdekeltségekkel.
Joe Biden akkori alelnök fia, Hunter Biden már évekkel ezelőtt bekerült a legnagyobb ukrán gáztermelő magánvállalat, a Burisma Holdings igazgatótanácsába, azon hamis illúziót keltve, mintha ez bármiként is segíthetné Ukrajnát a moszkvai nyomásgyakorlás és a háborús helyzet megszüntetésében.
Sokan ezért is vetették Joe Biden és fia szemére, hogy
az amerikai baloldal ukrajnai érdekeltjei megpróbálják kihasználni a romló geopolitikai helyzetet,
azaz mások „vérén" kívánnak pénzt keresni, miközben ugyanakkor az eszkaláció és az orosz katonai terjeszkedési kísérlet lehetőségét sem bánják. Ez adhatta a bátorságot, hogy Soros György már egy 2014-es belső feljegyzésben megfogalmazza a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) vezetői számára, hogy segítsenek felszámolni a korrupciót Ukrajnában és felépíteni egy „civil társadalmat", miután a Maidan téri forradalom után elűzték az ország addigi oroszbarát, és viszonylagos stabilitást nyújtó vezetését.
Ugyanakkor tény az is, hogy egy 2009-ben kezdődött, több szakaszban lezajló eladási ügylet (az Uranium One nevű deal) keretében adták el az amerikai bányászati érdekeltséggel rendelkező kanadai Uranium One céget a Roszatomnak, azaz Oroszország atomenergia-ügynökségének. A Roszatom először kisebbségi részesedést vásárolt az Uranium One-ban, majd 2010-től az oroszok birtokba vehették a cég 51 százalékát. 2013-ban pedig egy harmadik tranzakció során a Roszatom kezére került az Uranium One teljes tulajdonjoga.
Az ügylet idején Hillary Clinton volt az Egyesült Államok külügyminisztere, így nem meglepő, hogy
a Clinton Alapítvány 145 millió dollárt kaphatott az eladás jóváhagyásáért.
Egy másik jelentés szerint a Clinton Alapítvány 2009 és 2013 között, az ukrán válság kirobbanásakor legalább 8,6 millió dollárt kapott az ukrán fővárosban, Kijevben székhellyel rendelkező Viktor Pincsuk Alapítványtól.
A leírt fejlemények és fordulatok mind azt mutatják, hogy bár 2022 februárja óta a Nyugat (és különösen az Egyesült Államok) és a sokáig provokált, de ettől még vitathatatlanul agresszor Oroszország ellentétes oldalon állnak a fegyveres konfliktusban – és azt közvetve vívják is egymással fegyveresen –, továbbá az elmúlt évtized során a nagyhatalmak saját céljaikra használták a könnyen irányítható ukrán politikai és gazdasági eliteket. Mindebben az amerikai balliberális oldal és az őket támogató nemzetközi nem-kormányzati szervezetek igen komoly szerepet játszottak, ezzel pedig végképp kétségessé tették a demokráciával és jogállammal kapcsolatos eddigi álláspontjuk hitelességét.
Információk szerint Nency Pelosi házelnök fia, az ifjabb Paul Pelosi több ezer dollárt kapott a Soros család két nagyágyújától - Györgytől és Alextől - egy olyan munkáért, amelyhez nem rendelkezett szükséges képesítéssel.
Valójában azért alkalmazták, hogy befolyást szerezzenek politikus édesanyjánál. (Ugyanaz a cég, amelyik fizetett neki, kapcsolatban áll Clintonékkal is.)
Paul – Hunter Bidenhez hasonlóan – tagja egy energetikai vállalat igazgatótanácsának, és munkája miatt Ukrajnába is ellátogatott 2017-ben.
És – ami a legjobb – Nancy Pelosi házelnök még a cég reklámvideójában is szerepelt! Patrick Howley, a National File munkatársa szerint Pelosi házelnök fia, Paul Jr. a Viscoil egyik vezetője volt.
Nem sokkal azután, hogy édesanyja, Nancy Pelosi lett az amerikai képviselőház első női elnöke, ifjabb Paul Pelosi 2007-ben évi 180 ezer dollárért az InfoUSA stratégiai tervezési alelnökeként kapott állást. Ez a vállalat szintén kapcsolatban áll Clintonékkal: vezetője Vinod Gupta, Clinton egyik fő támogatója.
A cég részvényesei a NewsMax információi szerint dühösek voltak azért, mert Gupta elintézte, hogy az InfoUSA 2,1 millió dollár „tanácsadói díjat" fizessen Bill Clinton volt elnöknek, miután az elhagyta a Fehér Házat, és további 1,2 millió dollárt is ígért neki.