Hatalmas vagyonokat lehet keresni a világűrben, de van egy óriási kockázat is

Artwork showing two of the potential dangers of low-Earth orbit. Since the late 1950s, the amount of junk in orbit around the Earth has escalated dramatically. The debris includes pieces of old spacecraft and objects accidentally dropped by astronauts during 'space walks'. Another source of potential danger are flares and coronal mass ejections (CMEs) from the Sun. The artwork shows a satellite damaged by an impact with debris, with a flare encroaching from top left. (Photo by MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA / MGA / Science Photo Library via AFP)

A világűr elképesztő üzleti lehetőségeket rejt magában, és a következő évtizedekben forradalmi fejlődésnek lehetünk majd tanúi ezen a téren. A magáncégek megjelenése ugyanis jelentősen csökkentette a költségeket, melyek korábban a fejlesztések legnagyobb akadályai voltak. Van azonban egy súlyos kockázat, mellyel eddig a világ kevéssé törődött, pedig akár a ma használt technológiákat is fenyegetheti: az űrszemét.

Nemrég tett közzé egy jelentést a Citigroup, amelyben úgy számolnak, hogy az űripar éves bevételei 2040-re elérhetik az 1 ezer milliárd dollárt is, miközben az űrrakéták kilövési költségei 95 százalékkal csökkenhetnek.

Ez már önmagában is arra utal, hogy a világűr valódi meghódítása még csak most kezdődik, és a következő évtizedekben hatalmas lehetőségeket kínál az űripar

– írja a CNBC összefoglalója.

A trend mögötti legfontosabb tényező a költségcsökkenés. Ha ugyanis egyre olcsóbb lesz bármit feljuttatni a világűrbe, az egy sor olyan fejlesztés előtt megnyithatja az utat, melyeket eddig a magas költségek fogtak vissza.

A Citi azonban nincs egyedül az optimista jóslatával. Olyan amerikai nagybankok, mint a Morgan Stanley vagy a Bank of America is hasonló várakozásokkal álltak elő. A Space Foundation kutatása pedig arra jutott, hogy a globális űripar értéke 2020-ban elérte a 424 milliárd dollárt, ami 70 százalékos növekedés volt 2010 óta. Vagyis jól látszik, hogy az űripar elképesztő lendületet diktál.

Optimista jövőkép

Jól mutatja a jövőbeni lehetőségeket, hogy a Citi szerint

a leggyorsabb növekedést nem is a már meglévő technológiák, hanem a teljesen új fejlesztések produkálhatják a következő évtizedekben.

A vizsgált időszakban ezek értéke nulláról 101 milliárd dollárra emelkedhet.

A költségcsökkenés mellett ugyancsak fontos szempont a magántőke lendületes beáramlása az űriparba. Az 1700 vállalatot követő Space Capital negyedéves jelentése szerint

az űriparral foglalkozó cégek csak tavaly 14,5 milliárd dollárnyi befektetéshez jutottak.

A magáncégeknek pedig szükségük is van a friss tőkére, mivel az elmúlt hónapokban több vállalat is tőzsdére lépett, azonban sokan igencsak gyengén teljesítenek. Ez elsősorban nem az űripari kilátásoknak, hanem az általános gazdasági és részvénypiaci környezetnek tudható be – hangsúlyozta a Space Capital jelentése.

A Citi pedig minden optimizmusa ellenére is kiemelte, hogy sok olyan fejlesztés van, amely jelenleg még csak spekulációnak számít. Az „űralapú" napenergia, a Hold- és aszteroidabányászat, az űrlogisztika és a szállítmányozás fejlődése vagy éppen az űrturizmus egyelőre még vagy fejlesztés alatt, vagy kezdeti szakaszban van.

Az elemzők azt is kifejtették, hogy mi az űripari előrejelzések legnagyobb problémája. Egyszerűen az, hogy egyelőre nem tudjuk elképzelni, mit hoz majd a jövő. Miként kiemelték,

jelenleg ott tartunk, mintha 20 évvel ezelőtt kellett volna valakinek megjósolnia az internet jövőjét, amikor az okostelefon szinte ismeretlen kifejezés volt, és mielőtt globálisan elterjedt volna a szélessávú internet.

Jelenleg tehát abból lehet a legbiztosabban kiindulni, hogy a rakéták indítási költségeinek meredek és trendszerű csökkenése valószínűleg elhozza az űripar látványos fejlődését a következő évtizedekben.

Az indítási költségeket általában a rakomány alapján szokás vizsgálni. Ez azt jelenti, hogy 1970 és 2010 között a rakéták áltagos indítási költsége kilogrammonként 16 ezer dollár volt a könnyű, és 30 ezer dollár a nehéz rakományok esetében.

A nagy áttörést a SpaceX hozta el 2010-ben, amikor Elon Musk cége úgy lőtte fel a Falcon 9-et, hogy levitte a kilogrammonkénti költséget 2500 dollárig.

Ezzel a SpaceX megnyitotta az utat a nagy áttörések előtt. A Citi pedig úgy számol, hogy ha a rakétahajtóművek újrahasznosítása még jobban elterjed, akkor (a legjobb forgatókönyv szerint), akár 30 dollárig is lecsökkenhet a kilogrammonkénti költség, 2040-re.

A műholdak forradalma

A Citi elemzése szerint jelenleg az űripar több mint 70 százalékát a műholdakkal összefüggő ágazatok teszik ki. A bank azonban úgy látja, ez a terület is forradalmi változásokon megy keresztül.

Sokáig ugyanis a műholdakból származó bevételek jelentős részét a televíziós szolgáltatások jelentették. Ez azonban mára megváltozott, és egyre inkább a szélessávú szolgáltatások (például a mobilkapcsolatok) válnak meghatározókká.

A bank úgy látja, hogy a SpaceX-hez köthető Starlink vagy az Amazon Kuiper nevű projektje felgyorsítják ezt a változást, ahogy világszerte megnövelik a szélessávú internet elérését.

Van egy másik ágazat is, amely a Citi becslése szerint hatalmas növekedés elé néz.

Ez pedig a műholdas képalkotás, amely jelenleg az űriparnak csupán 2 százalékát (2,6 milliárd dollár) teszi ki. Az előrejelzés szerint azonban a műholdas szolgáltatások terjedésével az ágazat 2040-re már évi 17 milliárd dolláros forgalmat bonyolíthat.

Sorakozó akadályok

Az űripar bővítése azonban a kedvező kilátások mellett sem könnyű feladat, és számos akadály tornyosul a növekedés előtt. Az űrkutatás, és minden űripari fejlesztés, ugyanis hatalmas kezdeti költségekkel jár, a megtérülésre pedig gyakran nagyon sokáig kell várni.

Ráadásul, teszik hozzá a Citi elemzői, jelenleg a globális közvélemény is kétkedve fogadja a nagy űripari fejlesztéseket.

Épp a magáncégek megjelenése alapozta meg azt a véleményt, hogy a világűr egyre inkább a milliárdosok hobbija.

Vagyis az iparág számára fontos szempont, hogy elnyerje a közvélemény támogatását is.

Az sem mellékes, hogy bár az űrrepülés történetében a legénységgel indított űrhajók kudarcainak aránya csupán kevesebb mint 2 százalék, ez még mindig sokkal magasabb az utasszállító repülőgépekhez viszonyítva. Utóbbiak esetében ugyanis a súlyos meghibásodások aránya mindössze 0,0001 százalék. Vagyis bár az űrrepülés távol áll attól, hogy rendkívül kockázatos legyen, a szélesebb elterjedéséhez (minden egyéb akadály mellett) a biztonságosságát is javítani kell.

Van azonban egy ennél is súlyosabb probléma, amellyel az űriparnak már most is szembe kell néznie. Ez pedig az űrszemét. Minél több űrprojekt valósul ugyanis meg, annál nagyobb kockázatot jelent az ezekből adódó űrhulladék kezelése. Ez pedig egyáltalán nem elhanyagolható kérdés, ugyanis a Föld körüli pályán keringő műholdak számára ezek az objektumok súlyos fenyegetést jelentenek, és akár a jövőbeni fejlesztéseket is visszafoghatják.

A Citi szerint az űrszemét figyelmen kívül hagyása végül oda vezethet, hogy lehetetlenné válik újabb műholdak felküldése.

Ha ugyanis a hulladékok elérnek egy telítettségi pontot, és összeütköznek egymással, akkor idővel – kis darabokra törve – törmelékmezőt hozhatnak létre a Föld körül.

Ez pedig megakadályozhatja az új műholdak indítását, de akár még az űrhajózást is. Vagyis az alacsony Föld körüli pályán keringő űrszemét lényegében megsokszorozza önmagát – ezt nevezik Kessler-szindrómának. Ez pedig nem csak a jövőbeni fejlesztéseket áshatja alá, de a jelenleg használt technológia működtetésére is veszélyt jelent.