Zseniális marketinges, valamint az első magyarországi autóbaleset okozója volt a pezsgőgyáros

Valószínűleg nem akadna olyan illető a most hazánkban élők közül – legyen az éppen csak felnőtt, vagy már régebb óta fiatal –, akinek a Törley név hallatán ne az egyik leghíresebb, még Észtországban és Nigériában is egyaránt kedvelt italokat forgalomba hozó pezsgőmárka jutna eszébe. A családi cégként 140 éve indult pezsgőmárka mögött a jelenlegi Magyarország területén a legrégebbi, folyamatosan működő pezsgőkészítő gyár áll. Budafokon jártunk a Törley Pezsgőmanufaktúrában, és a helyszínen talán azt is kicsit jobban megérthettük, hogyan lehetséges, hogy a termelés még a legvészterhesebb időkben sem szünetelt. Az alapító Törley József bizonyosan korának egyik legnagyobb üzleti- és marketingzsenije volt, a pezsgőpincékben és a látogatói élményközpontban járva pedig láthattuk: a jelenben is szenvedélyes és odaadó emberek dolgoznak a márka sikerein.

Bár statisztikai alapú vizsgálatot nem folytattunk le az állítás ellenőrzésére, ám vélhetően nem túlzó a kijelentés, hogy a kultúránkba már szervesen beépült, különféle gasztronómiai élvezetek eredete általában a legtöbbet vitát kiváltó kérdések közé tartozik. Így van ez a pezsgővel is, melyet annak ellenére kötnek néha magukhoz az angolok, olaszok, és még ki tudja, hány nemzet tagjai, hogy viszonylag nagy biztonsággal kijelenthető, hogy az Pierre Pérignon korszaknyitó leleménye volt Reims közelében, a Champagne-borvidékhez tartozó egyik Szent Bendek-rendi apátságban, a 17. és a 18. század fordulóján. (S hogy miért Dom Perignonként ismerjük a feltalálót? A „dom" latin eredetű előtag, főleg a latinra épülő nyelveket beszélő országokban ismert több alakban, jelentése pedig „úr", „házigazda" – mindenképpen a tisztelet jele, ami Perignon-nak már csak pincemesteri titulusa miatt is kijárt.)

A Törley Gyűjtemény és Látogatóközpont kiállítása Fotó: Csudai Sándor - Origo

A pezsgő eredete ugyan időben jóval korábbra nyúlik vissza, mint a Törley-gyár megalapítása, de mégsem hiábavaló a felelevenítése. Amikor 1882. augusztus 1-jén családjának harmadik fiúgyermeke elindította itthon gyárát, „Törley József és Tsa" néven – a társ egy Franciaországból elcsábított pezsgőmester volt, akivel később kenyértörésre került a sor –, akkor a pezsgő már nem csak a királyok itala volt, mint eleinte. Törley nevénél időnként nálunk is felbukkannak azok az egyesekben talán jóleső büszkeséget kiváltó anekdoták, miszerint a 49 évet élt zseninek köszönhetők napjaink bizonyos pezsgőfajtái, de ezeknek nincs alapjuk. Törley nagyszerűsége viszont ott dolgozott – és dolgozik – rengeteg másban a pezsgőgyártásban, miként Lőrik Tamástól, a márka menedzserének szavaiból ez kiderült a pezsgőmanufaktúrában tett látogatásunkon. Törley nem volt „pezsgőfeltaláló", nem alkotott új fajtájú italt a műfajon belül.

De miközben kérlelhetetlenül ügyelt a minőségre, rengeteg gyártástechnológiai újító megoldást vezetett be,

vagy amik külföldön már működtek, elsőként hozta be azokat az akkori Magyarországra. S amit csak lehetett, levédetett ezek közül, így óhatatlan, hogy az utókorban a feltalálás és az alkalmazás sokszor összemosódott Törley egy-egy megvalósult ötlete kapcsán.

A rázóállványokon pihenő palackokat 24 alkalommal, alkalmanként nyolcadnyi fordítással veszi kézbe a pezsgőmester, a készre kezelés után következik majd a degorzsálás Fotó: Csudai Sándor - Origo

Emellett elképesztő érzékkel megáldott marketingszakember és vállalkozó volt, aki nem pusztán felismerte az egyre növekvő piaci igényt a jó minőségű pezsgőre – hol volt már az akkor, amikor a pezsgő még uralkodói kiváltság volt –, hanem tudatos marketingstratégiával szolgálta ki azt. A hozzáállás az alapító halála után ott maradt az utódoknál, a minőség feltétlen elsőbbsége pedig a mai napig a Törley-termékek védjegye.

Törley remek marketingszakember volt, aki mindent levédetett, ami a saját pezsgőgyártásához kapcsolódott Fotó: Csudai Sándor - Origo

Egészen biztosan ennek a szemléletmódnak is köszönhető, hogy

a vállalat a gyár 140 éve alatt 1 milliárd palack pezsgőt értékesített ezzel a márkanévvel.

De maradjunk még kicsit a múltban, érdemes. Ha már szóba került a pezsgő eredete, Reims városának nevét újra meg kell említeni. Törley József ugyanis – kiválóan beszélt franciául és németül is – sokat dolgozott a kontinens nyugati felén, mielőtt itthon vállalkozását elindította. Kereskedelmi ismereteket szerzett jónevű osztrák iskolában, majd több franciaországi pezsgőgyárban dolgozott. Végül 1880-ban a pezsgő hazájában, Reimsben indította el saját gyárát,

amelyet 1882-ben már működő cégként telepített haza – s persze azzal együtt minden tapasztalatát, ötletét.

A promontori (a mai Budafok) pincerendszerben maga is hajtott végre bővítéseket, átalakításokat, hogy aztán azok a gyár elképesztő sikertörténetét szolgálják, miután a pezsgők alapboraiként az etyeki vidék kínálata mellett döntött. De nem állt meg itt: gyártást szervezett, gépesített – gőzgépek, liftek, a kor elérhető legjobb műszaki megoldásai támogatták a termelést –, és hirdetett, hirdetett, hirdetett.

Törley-reklámok a múltból Fotó: Csudai Sándor - Origo

Sőt – mint Lőrik Tamás elmesélte a történetet –, afféle „fordított influenszerkedéshez" is nyúlt, bár akkoriban ezek szereplőit strómanoknak hívták, a mostanában elterjedt megfogalmazást mi tesszük hozzá. Ennek lényegét néhány vállalkozó szellemű vendég adta. Ők – pénzért és pezsgőért természetesen – olyan vendéglátóhelyekre ültek be, melyeknek még nem volt szerződésük a gyárral. Hangosan és elégedetlenül reklamálták a Törley-pezsgőket a vendéglátótól, ám persze elégedetlenül távoztak. Az anekdota szerint a kissé merész művelet szinte mindig eredményt hozott, és a vendéglősök hamarosan belátták: muszáj itallapra venniük a gyár termékeit.

Lőrik Tamás márkamenedzser élvezetesen mesélt a színes Törley-múltról Fotó: Csudai Sándor - Origo

Törley a század vége felé nagyjából 300 ezer palackot gyártott évente, a törekvései pedig őt igazolták, mert az 1900-as évek elejére a tételszám 1 millióra nőtt.

Gyára pedig lényegében folyamatosan termelt és termel a mai napig, a sok viszontagság ellenére is. Volt olyan időszak, amikor a gyárnak csak négy dolgozója volt, de a termelés akkor sem állt le. A második világháborúban a telephely csaknem egésze felszereléssel, alapbor-készlettel, és minden egyébbel odaveszett, amikor a Csepel ipari üzemeit támadó amerikai bombázók – nagyjából másfél kilométer a távolság a budafoki manufaktúrától – súlyos terheiket véletlenül a promontori területre is leszórták.

A másodi világháború után pedig a szovjet csapatok telhetetlenségével gyűlt meg a Törley család baja, aminek viszont a vége az lett, hogy a családot kitelepítették, az üzemet államosították.

A Törley-márka újabb fénykora az enyhülés idején, a 80-as években érkezett el, amikor a gyártást a növekvő igények kiszolgálására modern, nyugati importból érkezett gépekkel szerelték fel. Törleyt ittak akkor az ünnepelni vágyók számos baráti országban, például Moszkvában éppúgy az ottani gyártmányok mellett, ahogy a Balatonra már ekkor előszeretettel látogató keletnémeteknél is. De bőven jutott a Törley márkájú italokból Lengyelországba is.

Az első magyarországi autóbaleset

A délvidéki származású család harmadik fia, Törley József, elképesztő, egyben tudatos fogékonysággal bírt korának újdonságai iránt. Édesapja még Kossuth Lajos egyik testőre volt, száműzetésébe is vele tartott, majd később hazatért, és „volt emigránsként" hivatkoztatta magát még hivatalos irataiban is. Törley József örökség híján nem csak kipróbálta magát Európa más részein, hanem magával is hozta mindazt, amit átveendőnek gondolt, ideértve a komoly, célzott marketingtevékenységet is. Talán kevesen tudják, de egyben az első magyar autósok egyike Törley volt, aki később Franciaországból már úgy hozatott teherautót a termékeinek, hogy oldalára a „Törley" feliratot mázoltatta, így a kocsi a kontinensen végiggurulva reklámozta a márkát. Az egyik első jogosítvány Magyarországon Törleyé volt, és ő okozta az első olyan autóbalesetet, amelyet dokumentáltak. Az autókban a jövőt látó pezsgőgyáros egy alkalommal nagyjából 20 kilométeres óránkénti sebességgel repesztett a városban, és az automobiltól talán indokolatlanul kevésbé tartó utcaseprőnek nem sikerült időben ellépnie a jármű elől. A gázolás szerencsére nem okozott komoly sérüléseket, a dolgozó néhány napi munkabérében, és persze egy pár ládányi pezsgőben kiegyezett kárpótlásként.

A rendszerváltás után szakmai befektetőként nagy német vállalat állt a Törley mögé, ám hangsúlyos az, hogy a gyártás maradt ott, ahol addig folyt, és maradt olyan, amilyen volt. Erre láthatóan büszkék is a márkánál: a Törley most is magyar alapborból – többféle termésből, jól bejáratott termőterületekre támaszkodva –, magyar beszállítói háttérrel készül.

Ezzel együtt a pezsgőgyártásuk néhány ezer magyar háztartás megélhetéséhez egyértelmű módon járul hozzá.

A márkanév pedig igen erős, amit egy sajátos körülmény is mutat. Bár a cég többféle névvel hozza forgalomba a brand alatt a termékeket, a magyar fogyasztók csak a korábban bevezetett színes címkéjük alapján különböztetik meg a palackokat vásárláskor. Hiába a sok, eleganciát sugalló név: ha a fogyasztó Törley pezsgőt inna, nem a márka termékneve alapján választ. Ebbe a helyzetbe pedig a német befektető is belenyugodott, hiába szerette volna az almárkákat nevük alapján erősíteni a piacon.

Palackok várakoznak a Törleynél Fotó: Csudai Sándor - Origo

Magyarországon a pezsgőfogyasztás éves szinten 20-22 millió palack, és ezen a piacon a Törley a maga 7 milliós értékesítésével megkerülhetetlen szereplőnek számít.

S mint annyi más magyar terméknek, úgy a Budafokon készülő pezsgőknek is egészen különleges exportpiaci vannak. A nagyjából 1,4 milliós Észtországban évente több mint 1 milliót fogyasztanak Törley pezsgőkből, de – egészen meghökkentő módon – például Nigériában is egyre népszerűbbek az italok, ahová az export egy ott élő magyar segítségével bonyolódik.

Magyarországon komoly piaci szereplő a márka, de exportteljesítménye is jelentős Fotó: Csudai Sándor - Origo

Gyártástörténeti szenvedély

A rengeteg történeti érdekesség mellett, illetve azokkal együtt, élmény volt a betekintés a pezsgőgyártás műhelytitkaiba – és a „műhelytitok" szó itt nem puszta zsurnalizmus. Arra kívánunk utalni vele, hogy a Törley Pezsgőmanufaktúra nevével is arra a tradícióra támaszkodik, amely a gyártási folyamat mesterfogásaiban jelenik meg, még akkor is, ha a termelés jórészt természetesen gépesített, méghozzá magas színvonalon

Valótlant állítanánk azzal, hogy a pincék bejárásával mi is olyan szakértőivé váltunk a folyamatoknak, mint Lőrik Tamás, akinek minden szavából süt a szenvedély és a pezsgőgyártás valószínűleg minden részkérdése iránti elhivatottság. Nem csak azt tudtuk meg tőle, milyen pezsgőfajták vannak és mik a lényeges különbségek azok között előállítói oldalon, de olyan misztikus hangzású szavak jelentését is, mint a degorzsálás. Ez pedig nem más, mint a seprő eltávolítása az érési folyamat végén a pezsgőből.

No de mi az a seprő? Ez a kérdés pedig már a pezsgő fogalmához vezet vissza minket. Pezsgő csak megfelelő minőségű alapborból, valamint élesztőből és cukorból álló, úgynevezett tirázs-likőrből állhat. Az erjedés során – ami akár évekig is eltarthat – az élesztő szó szerint felemészti a cukrot. A cukorból lesz a nyomás a palackban, az élesztő viszont végül saját magát is feldolgozva, elhal. Az üledéket a palackok megfelelő szögben való tárolásával és időnkénti forgatásával a tetejére lehet gyűjteni. Ezt hívják seprőnek. Majd a palackot bontva, degorzsáláshoz - például - fagypont körüli hőmérsékletű közegbe fordítva a nyakat, a seprőt az ital szennyeződése nélkül el lehet távolítani, és visszazárni a palackot – majd mehet is a fogyasztóhoz.

A pincékben az erjedő pezsgőt tartalmazó palackok mellett a termelés néhány, korábban alkalmazott eszközét is megismerhetjük. Azoknak, akik szélesebb, kultúrtörténeti kontextusban is akarják látni a tárgyi emlékeket, a kiállítóközpontot is érdemes megtekinteniük. A belső térben egy óriási pezsgőpalackban járva egyrészt elképesztően látványos, másrészt érdekfeszítő installációkat láthatunk a Törley múltjáról, ereklyeértékű tárgyakkal, szisztematikusan gyűjtött és feldolgozott emlékekkel, legyen szó régi hirdetésekről vagy a gyártáshoz kapcsolódó feljegyzésekről. Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy a bejárási alkalmon például azt is megnézhettük, hogyan kell szakszerűen palackot nyitni karddal.

Pezsgőnyitás karddal Fotó: Csudai Sándor - Origo

Sétánk egyik mozzanata az volt, amikor leleplezték az udvaron az alapító szobrát, Törley Mária szobrászművész alkotását. Törley József szobra nagyjából életnagyságú, és bátran koccinthat vele az, akinek szintén pohár van a kezében:

Törley József szobra a Törley Pezsgőmanufaktúrában, a telepített szőlőtőkék előtt Fotó: Csudai Sándor - Origo

Mindez persze csak a töredéke annak, amit túránk során megtudhattunk a pezsgőgyártásról, különösen pedig arról a hagyományról, ami 140 év elteltével is élőként van jelen a gyárban. Sétánk minden elemében élmény volt, ami bizonyosan köszönhető annak is, hogy a márkához kötődő munkatársak mind az alapító életében, mind pedig 1907-ben megtörtént halála után hűek maradtak egy bizonyos mondathoz.

Az erjedési folyamathoz kapcsolód installáció Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ezt a történet szerint Törley József akkor mondta, amikor egy rossz évjáratú alapbor miatt inkább kiöntötték a palackok tartalmát, mert:

tökéletlen portékát a renomé miatt nem adunk el."

Az e mondathoz kapcsolható hozzáállás pedig nem csak a pezsgők minőségén, hanem a most a pezsgőmanufaktúrában dolgozókon, vendégszeretetükön is érezhető.