Több mint 140 éve, 1879. október 26-án született Beregszászon Fedák Sarolta Klára Mária színésznő, aki a múlt század egyik legnagyobb színésznőjévé vált. Orvos családba született, így a források szerint szülei ellenezték színészi pályafutását, viszont amikor a lány kijelentette, hogy ez esetben hozzámegy egy öreg katonatiszthez, végül inkább belenyugodtak döntésébe. Így 1899-ben elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját, majd Pozsonyba szerződött - írja a Múlt-kor történelmi magazin.
Egy évvel később a Népszínház tagja lett, majd 1903-ban a Király Színházban főszerepet kapott Huszka Jenő Aranyvirág című operettjében.
Új színt hozott az operett műfajába, mivel főleg talpraesett, temperamentumos nőket alakított az addigi érzelgős szerepekkel szemben. A hat nyelven beszélő színésznő évekig fellépett Párizsban, Londonban, Berlinben és Bécsben. Hazatérve Magyarországra pedig számos prózai darabban játszott.
Cikkünk főszereplője azonban nem ő, hanem egy, magát Mazurkievics Stefániának nevező fiatal nő. Mazurkievics Stefánia hosszú évekig szolgált a primadonnánál, aki egy dalt is énekelt róla (Kálmán Imre és Heltai Jenő szerzeménye). A „Fedák Sári szobalánya vagyok" című szerzeményt pedig megkedvelték a városiak, így a dallal a nő igen jó hírre tett szert, lényegében országosan. Nem sokkal később a szobalány munkát kapott egy gazdag ügyvédnél, dr. Halász Miklós családjánál. A férfi büszkén mutatta be Fedák Sári egykori szobalányát mindenkinek, sőt, még a róla szóló dalocskát is előszeretettel dúdolta. Azonban 1924 decemberében megbánta, hogy szerződtette a hölgyet.
A téli hónap egyik napján a család elutazott otthonról, ami remek alkalom volt a temesvári szobalány számára, hogy lopjon a családtól.
A nagypolgári lakásban feltörte a szekrényeket, és magához vette a százmillió koronát érő ékszereket és a szobákban talált pénzt. Később az ügyön dolgozó nyomozók kiderítették, hogy a bűncselekményt Stefánia előre eltervezte.
A „Fedák Sári szobalánya vagyok" című dal:
Fedák Sári egykori szobalánya, amíg az ügyvéd családjánál dolgozott, megismerkedett egy lovassal a városligeti cirkuszban, akit Mazeppának hívtak. A nő azonban szégyellte munkáját, ezért Herendy Mária grófnőként mutatkozott be a férfinek, elhitetve vele, hogy valódi arisztokrata. Noha a lovas örömmel udvarolt egy grófkisasszonynak, ám nem értette, hogy miért nem találkozhat szerelmének családjával. A szobalányban vélhetően ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy ellopja az ügyvéd feleségének ékszerkollekcióját, ami elég ahhoz, hogy külföldre szökjön gyanútlan szerelmével.
Miután kifosztotta a nagypolgári lakást, a pályaudvarra sietett, ahonnan Hamburgba utaztak az udvarlójával.
Ám a lovas nem tudott semmit a bűncselekményről, ő azt hitte, hogy csak elutaznak nyaralni kettesben – derül ki az Újságmúzeum cikkéből.
"Mazurkievics Stefániát, a szélhámos szobaleányt Rómában elfogták"
Az Arcanum adatbázisában felleltek szerint a Friss Újság 1925 novemberében így írt a szélhámosnőről hatósági kézre kerülésének apropóján: "Mazurkievics Stefánia, egy temesvári fiatal parasztleány és mindenesnek állt be egy házhoz. Csakhamar levetette a perkálruhát s fehérbóbitás, selyem harisnyás szobaleány lett belőle s igy került Fedák Sárihoz. (...)Nem sokkal Hamburgba érkezésüket követően kiderült, hogy mégse olyan nagy a szerelem kettőjük között. Sőt, úgy tűnik, valójában mindketten hazudtak a másiknak. A lovas artistakönyvéből ugyanis kiderült, hogy nem is Mazeppa a neve, hanem Rosenberg Adolf.
Mazurkievics Stefánia becsapva érezte magát, így magához vette az összes értéket és elmenekült Párizsba, ahol mindenkinek grófnőként mutatkozott be.
A meséje annyival bővült, hogy elszegényedő előkelőség lett belőle elmondása szerint, amit senki sem kérdőjelezett meg. Egy jómódú család hamar befogadta társalkodónőnek, mivel Stefánia (vagy éppen Herendy Mária grófnő) jól beszélt franciául és németül is. Aztán Párizsban is magára hagyták a házban.
A francia fővárosi ingatlanból az egykori szobalány, akinek a szobalányság ekkor már csak álcaként szolgált ékszertolvaji tevékenységéhez, ellopta a ház úrnőjének kétszáz millió korona értékű ékszereit.
Végül hónapokkal később Rómában kapta el egy olasz rendőr, miközben egy elegáns szálloda halljában pezsgőzött. Az Újságmúzeum cikke szerint a tolvajnak eszébe sem jutott, hogy a budapesti és a párizsi ékszerlopás miatt Olaszországban felismerhetik, így rendszeresen partikat tartott.
A római rendőrség a francia hatóságoknak adta át a lányt, azzal a megkötéssel, hogy büntetésének letöltése után, a magyar hatóságok kiadatási kérelme alapján, Magyarországra kerüljön a híres-hírhedt álgrófnő-szobalány.
Miután elkapták Fedák Sári egykori szobalányát kiderült róla, hogy nem Mazurkievics Stefánia a neve, hanem Kikkas Annának hívják. Innentől kezdve már nem sokat írtak a lapok a csaló álgrófnőről, így nem lehet pontosan tudni, hogy mi lett a sorsa, vagy hogy ki is volt ő valójában. Könnyen lehet ugyanis, hogy nem ez sem az igazi neve volt.
A Színházi Élet hetilap 1926-ban úgy számolt be a szélhámos grófnőről, hogy hat és félévi börtönre ítélte a párizsi törvényszék, miután letartoztatták.
Fedák Sári egykori szobalányát, akit a korabeli sajtó Schmidt Jozefinként is emlegetett, az Ördög-szigetre deportálták, ami tökéletes hely volt a francia bűnözők száműzésére.
Ez a negyedik név, amin emlegették a primadonna alkalmazottját.
Az operettszínésznő akkor így nyilatkozott a történtekről. Nem tudni, hogy saját jó hírnevét féltette ezzel, vagy más okból tette, de úgy tűnik, az ünnepelt művésznő mintha tagadta volna azt, hogy nála szolgált a lány, akihez még dalt is írt.
Soha életemben ilyen pesztonkát nem tartottam magamnál. Schmidt Jozefin nálam nem szolgált: a bíróság előtt hazudott. Csak az kellett volna, hogy dolga helyett autózzon, elláttam volna a baját..."
A Színházi Élet is erre a következtésre jut: Schmidt Jozefin sosem volt Fedák Sári szobalánya. Ám akkor ki volt az, aki nála szolgált, és akinek alkalmazásáért egymással vetélkedtek a módosabb családok?
A csalfa szobalány történetének több verziója van, hogy pontosan melyik az igaz, azt nem lehet tudni. Továbbá az sem derült ki végül, hogy mi volt a valódi neve a nőnek: Mazurkievics Stefánia, Herendy Mária grófnő, Kikkas Anna vagy Schmidt Jozefin? Ám Fedák dala a szobalányról fent maradt: „Az állásom kincsesbánya/ én vagyok a Fedák Sári/Fedák Sári szobalánya". Az viszont, hogy mi lett a dal ihletőjének későbbi sorsa, mostanáig teljesen ismeretlen.
A szobalányról nem áll rendelkezésre hiteles fotó, címlapi képünk illusztráció.