80 éve történt, hogy a hatóságok krematóriumokban égették el Hawaii összes pénzét

A háborús helyzetek néha rendkívüli intézkedéseket követelnek az állami döntéshozóktól, vezetőktől. Így történt ez a japán haditengerészet által Pearl Harbor ellen végrehajtott támadást követően is. Az Egyesült Államokat sokkoló katonai csapás után a Hawaii-szigetek amerikai hatóságai - talán nem meglepő módon - a paranoia határát súroló, szinte statáriális intézkedésekkel igyekeztek fenntartani a rendet, és felkészülni egy esetleges, a szigetek elleni japán invázióra. Ennek részeként pedig úgy döntöttek: inkább bevonják a szigeten forgó készpénzt, nehogy az a partraszálló ellenség birtokába jusson.

A Japán Császárság 1941. december 7-én hajtotta végre az ekkor még csak az USA tengerentúli területének számító Hawaii-szigeteken lévő amerikai flottatámaszpont, Pearl Harbor elleni támadását. A csapásban az Egyesült Államok szinte teljes csendes-óceáni floittája megsemmisült. Amerika másnap hadat üzent Japánnak, a támadást elszenvedett szigetcsoporton pedig rendkívül szigorú, a háborús helyzetre reagáló intézkedéseket vezettek be az amerikai hatóságok.

Az amerikai USS Shaw romboló felrobban a japánok Pearl Harbor elleni támadásában Forrás: Getty Images/Keystone

Készpénzfelhalmozástól a beszolgáltatásig

Túlzás nélkül kijelenthető, hogy az 1941-1942 fordulóján a Hawaii-on bevezetett intézkedések szigora példa nélküli az Egyesült Államok történetében, már ami a szabadságjogok, illetve a mindennapok szintjén nézve, az emberek szabad mozgásához, információk cseréjéhez stb. való jogait, pontosabban ezek átmeneti korlátozását jelentette. A szigetcsoporton az amerikai hatóságok nem sokkal a sikeres japán támadás után kijárási tilalmat vezettek be, s hogy elkerüljék a pánikot, korlátozták a főként rádiós híradásokhoz való hozzáféréseket. A szigetek postaforgalmát pedig tartalmi szempontból is ellenőrizték, nem egyszer cenzúrázták. A biztonságra kockázatosnak ítélt lakosokat letartóztatták, és internálótáborokba szállították - nem meglepő módon, az érintettek döntő többsége ázsiai, főként japán származású volt.

A hatóságok egy lehetséges japán partaszállástól tartottak.

Aggodalmukat pedig fokozta, hogy a lakosság intenzív felhalmozásba kezdett, mind a javakat, mind a készpénzt tekintve.

Ekkoriban nagyjából 200 millió dollárnyi készpénz forgott a szigeten a helyi gazdaságban.

Az amerikaiak attól tartottak, hogy ha a japánok megszállják a szigeteket, akkor rátehetnék a kezüket az amerikai dollárokra, amelyeket háborújuk finanszírozására fordíthatnának, hiszen a bankjegyeket nem lehetett megkülönböztetni a kontinentális USA területén forgó pénzektől.

Ez pedig egyszerre tűnt dermesztően ironikusnak, és ijesztően fenyegetőnek.

Egy veterán a támadás áldozatainak emléket állító fal előtt egy korábbi felvételen Forrás: U.S. Navy

A helyzet súlyossága miatt Hawaii akkori katonai kormányzója, Delos Carleton Emmons, már 1942. január 10-én rendelkezett arról - egész pontosan: parancsot adott -, hogy vonják be a szigeteken az összes papírpénzt. Szermélyenként 200 dollárt, a vállalkozásoknak 500 dollárt engedélyeztek megtartani, valamint utóbbiaknál efölött némi többletet a bérfizetésekre. Az ezek feletti összegeket nem csak egyszeri alkalommal, hanem ezt követően a parancs időbeli hatálya alatt, mindig be kellett szolgáltatni.

Egy ilyen rendelkezésnek egyik következménye természetesen az, hogy a helyi gazdaság szélsebesen padlót fog, avagy összeroppan. Ennek elkerülése érdekében 6 hónappal a bevezetésük után feloldották a korlátozásokat. Június 25-től ugyanis Hawaii-on úgynevezett felülnyomott bankjegyeket bocsátottak ki. Ezek éppen olyanok voltak, mint az akkori dollárbankjegyek, de a hátoldalukon hatalamas "HAWAII" felirat virított, az előlap pedig két kiegészítést kapott ezzel a szóval. Így már meg lehetett különböztetni a bankókat a nem Hawaii-on forgóktól akkor, ha a terület esetleg japán kézre kerülne.

A Hawaii-szigetekre gyártott amerikai 5 dolláros Forrás: wikipedia

Ilyen esetben ugyanis a kormányzat egyszerűen értéktelenné nyilváníthatta volna ezeket a bankókat. Az amerikaiak annyira bíztak az ötletben, hogy augusztus 15-től már csak a felülnyomott bankjegyek maradhattak használatban a szigeteken, de éppúgy csak ezeket fogadták el attól a naptól a Midway-szigeteken, és néhány más helyen is a térségben. Sőt, a források szerint még a Fülöp-szigeteken is fizettek a "hawaiiasított" dollárokkal.

Szállítani bonyolult lett volna, inkább elégették az egészet

Mindezzel persze csak a kérdés egyik fele oldótott meg. A hatóságoknak ott maradt 200 millió dollárnyi, törvényes fizetőeszköznek számító bankjegy, ami már akkor is rengeteg pénznek számított.

Ma pedig az infllációs mutatókat figyelembe véve, több mint 3,6 milliárd dollárnak felelne meg Hawaii akkori (majdnem) összes pénze.

Valamit csinálni kellett a pénzhalommal, hiszen ha a pénz a szigeteken marad, a japán megszállók ugyanúgy hozzáférnek ahhoz, mintha a lakosságnál és a vállalkozásoknál maradt volna.

Megoldási lehetőségként felmerült, hogy a tetemes mennyiségű bankjegyet visszaszállítják a szárazföldre, hiszen ott továbbra is fizetőeszközként lehetett volna használni a bankjegyeket. Ebből azonban semmi nem lett, mivel a hadseregnél úgy ítélték meg, hogy komoly logisztikai problémát jelentene egy hatalmas pénzrakomány átmozgazása az óceánon - és különben is volt akkor fontosabb dolguk a haditengerészeknek. Nem maradt más hátra, mint a helyben történő megsemmisítés.

Így a hatóságok döntése nyomán a 200 millió dollárnyi bankót a helyi krematóriumokba szállították, ahol azokat tüzelőanyagként használták, illetve üres üzemidőben - szó szerint - elégették a pénzt. A projektet az amerikaiak annyira komolyan vették, hogy a kéményekre még finom szövésű hálókat is tettek, hogy az égetést esetlegesen megúszó nagyobb pénzdarabok ne juthassanak ki a füsttel a szabadba, hanem garantáltan semmisüljenek meg.

De minden gondos tervezés ellenére is úgy tűnt, a munkiával nem lehet elég gyorsan végezni. Ezért a hatóságok úgy döntöttek, hogy lefoglalják az egyik cukormalom nagyobb kemencéit is, amelyek révén így kétszer annyi dollárt tudtak elégetni egységnyi idő alatt.

Ne dobja ki, ha talál egy "hawaii dollárt"

A felülnyomott bankók egészen 1944 októberéig törvényes fizetőeszköznek számítottak Hawaii-on. Pályafutásuk végül 1946 áprilisában ért véget, amikor visszavonták a forgalomban lévő bankjegyeket, és Hawaii visszaállt a normál kontinentális dollár használatára.

Manapság a különleges, háborús "hawaii dollárok" igen komoly numizmatikai értéket képviselnek, különösen az 5 dolláros címlet, mert abból csak 9 millió nyomat készült.

A felülnyomott 5 dolláros napjainkban nagyon keresett a gyűjtők körében Forrás: wikipedia

Szintén keresttek az úgynevezett "csillagos" dollárok ebből a szériából. Ezeken a sorozatszám után csillagok láthatók, a nyomtatás során ugyanis így jelezték azt, hogy ezek a már elhasználódott hawaii bankjegyek cseréjére készültek.

Bárhogy is, akinek valamilyen módon a birtokába kerül egy bankjegy a "hawaii dollárokból", érdemes arra jól vigyáznia. Könnyen lehet, hogy komoly értéket tart a kezében.