Az indiai kormány február 10-én jelentette be, hogy Jammu és Kasmír tartományban 5,9 millió tonna lítiumot fedeztek fel – írja a Quartz.com.
Ez az első nagyobb lítiumfelfedezés az országban, ugyanis az egyetlen másik feltárt lelőhely mindössze 1600 tonnás.
Ez utóbbit két éve fedezték fel Karnatakában.
India eddig Ausztráliától, Chilétől és Argentínától függött a feldolgozóipar számára kulcsfontosságú lítium importjában.
A fémet az elektromos járművek és a napelemek gyártása során is használják, a jelentősége pedig egyre kritikusabb a világgazdaságban.
Vivek Bharadwaj, India bányászati minisztere, újságíróknak elmondta, a lelőhely segít az országnak abban, hogy önellátó legyen, ami a kormányzat számára hosszú ideje kiemelt gazdasági cél. Emellett a készlet minden bizonnyal fontos mérföldkőnek számít majd India azon törekvésében, hogy meghatározó szereplővé váljon a globális feldolgozóiparban. A lelőhely nagyságát szemlélteti, hogy a felfedezett lítiummal India immár a világ egyik legnagyobb lítiumkészletével rendelkezik.
A mostani felfedezés azonban önmagában még nem hoz azonnali változást. A lítiumércnek az akkumulátorok gyártására alkalmas ásványi anyaggá történő finomítása ugyanis bonyolult folyamat, vagyis India még legalább néhány évig importra fog szorulni.
A lítiumot gyakran „fehér aranyként" is emlegetik, mivel a fém egyre nagyobb értéket képvisel olyan termékek gyártásában, mint az okostelefonok, a laptopok vagy az elektromos járművek.
Mivel pedig az elektromos járművek piacának globális mérete 2030-ra várhatóan meghaladja a 800 milliárd dollárt, az újonnan felfedezett tartalékok komoly lehetőségeket biztosíthatnak az indiai gyártók számára.
A Világbank mindeközben úgy számol, hogy az olyan kulcsfontosságú anyagok, mint a kobalt, a grafit és a lítium bányászatát 500 százalékkal kellene növelni ahhoz, hogy 2050-re teljesülhessenek a globális klímacélok.
A lítium bányászatát és finomítását azonban gyakran érik kritikák, épp környezet- és klímavédelmi szempontból. Mivel az ércet a leggyakrabban földalatti tározókban találják meg, ezért nem ritka, hogy a bányászat szennyezi és elzárja a vidéki közösségek egyébként is szűkös vízforrásait. Emellett az ércet magas hőmérsékleten kell felmelegíteni, ami csak fosszilis tüzelőanyagokkal valósítható meg költséghatékonyan.
Ez azt jelenti, hogy minden tonna lítium feldolgozásával 15 tonna szén-dioxid kerül a levegőbe.
Jelenleg a világ lítiumkészleteinek túlnyomó többsége Bolíviában, Chilében és Argentínában található, a nagy kiterjedésű sós síkságokon. Bolívia rendelkezik messze a legnagyobb készlettel, azonban jelentősét részét nem termelik ki, mivel az ország nem rendelkezik az ehhez szükséges infrastruktúrával.