Egy tavaly december végi törvénymódosítás nyomán a kereskedők – ha úgy döntenek – elutasíthatják az MNB által kibocsátott emlékérme elfogadását (korábban a jogszabályok nem rendelkeztek egyértelműen az ilyen helyzetekről). Ugyanígy tehetnek egyébként akkor is, ha a jegybank által kibocsátott, ám nehezen felismerhető, sérült hagyományos bankjeggyel vagy fémpénzzel szeretnénk fizetni.
Az emlékpénzekkel kapcsolatos változtatásra a fizetési forgalom biztonsága, az esetleges visszaélések megelőzése érdekében került sor. Itthon ugyanis sokféle, a jegybank által kibocsátott, névértékkel is rendelkező emlékpénz létezik, miközben magánvállalkozásoknak is lehetőségük van – névérték feltüntetése nélküli – érem-, illetve medálforgalmazásra. Márpedig egy boltvezető vagy egy szolgáltatócég alkalmazottja nem mindig tud eligazodni ezek között.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy megváltozott volna a jegybanki emlékpénzek értéke.
Ezek névértékére ugyanis a nemzeti bank korlátlan ideig garanciát vállal. A birtokunkban lévő emlékpénzt így továbbra is bármikor átválthatjuk a rajta szereplő névérték erejéig bankjegyekre vagy érmékre (a legtöbb postán, illetve az MNB leányvállalatának boltjában).
Persze ezek az emlékpénzek elsősorban a megemlékezést és a tisztelet kifejezését szolgálják, s leginkább a lelkes, elkötelezett gyűjtőknek, esetleg befektetőknek készültek, nem napi adásvételre vagy gyors visszaváltásukra. Ennek eldöntése ugyanakkor csak tőlünk függ.
Itthon a törvény szerint csak az MNB bocsáthat ki olyan névértékkel is rendelkező emlékérmeket – például egy-egy jeles történelmi, kulturális évforduló kapcsán, arra emlékezve –, amelyek egyúttal törvényes fizetőeszközöknek is minősülnek.
Ez azt jelenti, hogy rájuk van írva, hogy hány forintot érnek, s ebben hasonlítanak a mindennapi életben megszokott, napi fizetési ügyletekre használt érmékre vagy bankjegyekre. Ezeket az emlékpénzeket csak az MNB leányvállalata hozza forgalomba.
Az egyéb privát érem-, vagy medálforgalmazók árui viszont nem minősülnek pénznek: nincs névértékük, azaz nem szerepel rajtuk, hogy hány forintot érnek. Nem kapcsolódik hozzájuk kibocsátói garancia sem arra vonatkozóan, hogy névértékükön bármikor vissza lehetne váltani őket.
Ha ilyen érem megvételén gondolkodunk, előzetesen célszerű mindig alaposan elolvasni az annak összetételéről, anyagáról szóló információkat, illetve tájékozódni a visszavásárlási lehetőségekről is! Enélkül sokszor csak utólag derülhet ki, hogy a magáncégek által kiadott – az első ránézésre „szépen csillogó" – érem nem nemesfémből készült, hanem csak arannyal vagy ezüsttel bevont színesfémből (pl. rézből vagy nikkelből).
A nem emlékpénz érmek esetében ráadásul megeshet, hogy a kibocsátó csak korlátozott ideig vásárolja vissza azokat. Ezután legföljebb csak a gyűjtői piacon próbálhatjuk meg értékesíteni azokat. Ilyen esetekben általában azoknak az érmeknek van jobb áruk, amelyeknek magasabb a nemesfémtartalmuk, illetve amelyeket kisebb példányszámban értékesítettek.
Az MNB-ről szóló törvény szigorúan megtiltja a privát forgalmazó cégeknek, hogy működésük során bármilyen módon csorbítsák a forintba, mint hazai törvényes fizetőeszközbe vetett bizalmat.
E magánvállalkozások cégneve pl. nem lehet összetéveszthető a jegybankéval, vagy annak az érméket gyártó, illetve forgalmazó szervezeteivel, leányvállalataival. Nem szabad emellett olyan nevet sem választaniuk, ami félreérthetővé tenné jogállásukat. Természetesen tilos emellett olyan érméket is kibocsátaniuk, kínálniuk, amelyek összetéveszthetők lennének a jegybank emlékpénzeivel.
Mindezek ugyanis fogyasztóként, vásárlóként megtéveszthetnének minket, így esetleg pontatlan információk alapján vásárolnánk, hoznánk döntéseket. Az ilyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok esetén ezért az MNB a nyomozó hatóságokhoz fordulhat, s annak munkáját szakhatósági állásfoglalásával is segíti.
válaszolt Binder István, az MNB felügyeleti szóvivője